Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 6. szám

22 vonatkozó pót-törvény, rendkívül meggyorsítaná a rendezések ügyét. A nagy határu H. Dorog például, csak azért vonakodik a tagosítástól, mivel minduntalan hallja a böszörményi népnek az arányositási kulcs miatt támadt zúgolódásait, s mivel látja, hogy nem létezik kielégítő törvényes utasítás. Ámde, legyen csak ez meg: bizonyos, hogy valamint H. Dorog, ugy a többi városok is vetekedni fognak a tagosításban. Mészáros Károly. I^egfelső^o-törvényizéki döntvények Az ősiségi pátens II. §-hoz. Hogy a birtok viszonyok tisztába hozattathassanak, s hogy különösen a telek könyvek, melyek a földbirtok hitel kifejtésében életfeltételül tekintendők, a nemesi javakra nézve is tökéletesen előállítathassanak, az ősiségi pat. 11. §. azt rendeli: „Az özvegyi, hajadoni jogelenyészésével az azzal terhelt javak öröklésére hivatott magán személyeknek, a k. fiscusnak , vagy a háramlási joggyakorlatára jogosított más személyeknek s testületeknek az eddigi törvényeken alapuló öröklési igényeik lépnek hatályba. Ezen igények azonban különbeni elvesztés mellett az át. polg. törv. életbeléptétőli 1 év alatt bejelentendők." — Az iránt azonban, hogy e bejelentésre kik köteleztessenek kétségek, s a biróságoknál ellenkező határzatok keletkezvén, némelyek által nevezetesen az az utolsó birtokos gyermekeire is kiterjesztetvén; ennek ellenében a legfelsőbb törvényszék legközelebb kelt döntvényében kimondotta : hogy az ősiségi pat. szellemében csak az oldalagos örökösök és a fiscus kötelezvék örök igényeiknek egy év alatti bejelentésére; és nem az utolsó birtokosnak a régibb törvények szerint öröködésre hivatott gyermekei is, kiknek öröködési joguk az özvegyi joggal terhelt javakban nem vesz el. E szerint a bejelentési kötelezettségre nézve az egyenes águ és oldalas örökösök s örökölő idegenek között lényeges különbség tétetik. Hogy azonban előbb ez iránt kétségek s ellenkező vélemények alakultak, a törvénynek szerkezete mellett könnyen volt lehető. Midőn ugyanis a 11. §. világosan azt mondja, hogy az özvegyi s hajadoni jog elenyésztével az azzal terhelt javak öröklésére hivatott magán személyeknek, fiscusnak s más örökösöknek igényeik lépnek hatályba; mindjárt közvetlenül reá minden különbség tétele nélkül azt rendeli, hogy az ily igények 1 év alatt bejelentendők; tehát nem tevén különbséget, ezen kötelezetséget minden örökösre kiterjeszteni látszatott, kiterjeszteni tehát mind az egyenes, mind a távolabb örökösökre. Ez volt az oka miért legjelesb jogtudósaink is a törvény alapján nem látták szükségesnek a megkülönböztetést s erről nem is tettek emlitést. Mocsonyi-féle végi árnyalás Pesten. (Folyt, s vége). E lapok előbbi számában emiitett törvényszéki határozat Sz színházi titkárnak kihallgatására nézve akkép hangzott, hogy az csakúgy fog elrendeltetni, ha azt a körülmények szükségeim fognák. Ezek azt kívánatossá tevén, később azt a törvényszék elrendelte, és a végtárgyalás másod napján végre is hajtotta, azonban vádlottra nézve csak azon sikerrel, hogy Sz. azt nyilatkoztatta ki, hoo-y vádlott, kivel, mint szinházi kapussal, különben kevés érintkezésben volt, előtte sebbaja miatt panaszkodott, s azt mondá, hogy már életét is megunta ; de azt, hogy bajai m i a 11 h a jlandó vagy kész lennemagát meg is ölni, tőle soha s e rn h a 11 o 11 a. — Ellenben arra, hogy vádlottnak eltökéllett gyilkos szándéka volt, a már közlött tényeken kivül nagyfontosságú az, mikép R. rendőr, ki a tett után vádlottat a rendőrséghez kiséré, első kihallgatásakor azt vállá, hogy vádlott előtte aggodalmát nyilvánitá az iránt, hogy M. talán meg sem fog halni, és azt mondá: hogy csak még egy szúrást szeretett volna neki adni. A végtárgyaláskor azonban nem mondhatta egész bizonyossággal, hogy hallotta volna tőle azon szavakat. És átalában nagy habozást s ingadozást nyilvánított, de azt mégis erosité, hogy teljesen nyugodt lelkiismerete van az iránt, mikép okt. 4-ki első kihallgatásakor mindent igazán vallott; valamint azt is, hogy világosan emlékezik vádlottnak oly szavaira, melyek mutatták . hogy még egy szúrást kívánt volna tenni. — Különben az újra kihallgatott tanv'ik megegyeztek abban, hogy a tett napján Pill. nem volt részeg, hogy józan volt, hogy előbbi éjjel is csak fekete kávét ivott. Különben másrészt a kihallgatott tanúk vallomásaiból kitűnt az is, hogy a meggyilkolt M. csakugyan oly egyén volt, ki nem legjobban bánt cselédjeivel; többen jővén elő, kik a tőle nyert megveretést tanusiták. Ezt erősiti a pesti rendőrigazgatóságnak a meggyilkoltról kiadott bizonyítványa is, melynek felolvasását a védő indítványozta, és bár az államügyész ellenzé , a törvényszék mégis elrendelé, és a melyből az érintett bánásmód csakugyan kitűnik, azon hozzáadással, mikép a meggyilkolt M. ily nyers bánásmódban másokat is részeltetett, miért egy becsület-sértés miatt a rendőrigazgatóság által el is lőn ítélve , egy más esetben pedig csak a bizonyok elégtelensége folytán mentetett fel; és egy kereskedőt nemcsak kikergetett szidalmazva, hanem cselédjeitől kidobatását is kívánta ; mely viselete és jelleme következtében , temetésekor a közönség részéről átalános ellenszenv nyilvánult irányában, mi a rendőrség által tanusítatik. — Azonban másrészt vádlottnak nyers s vad természete is több részről tanusítatik , nevezetesen már katonai szolgalatja idejéből, midőn egy katona őrt megvert, miért vesszőt kellé futnia, ámbár a jelen vád esetében azt hozta fel maga mellett, hogy M-tól vett ütés azért lázitá fel annyira, mivel még soha sem szenvedett veretést s ütést; egy más alkalommal pedig parasztokkali verekedésben vett főrészt, hol egyik szemét el is veszté. Csak fiatal korából jött elő egy kedvezőbb bizonyítvány, de még ez is azon toldalékkal, hogy sokszor hanyag hivatalos dolgaiban s hajlandó a részegeskedésre. A végtárgyalási bizonyitéki eljárás folyamában még két érdekesb tény a,dta elő magát, t. i. az orvos szakértők és a bírósági tanúk kihallgattatásának indítványozása Utóbbira vádlottnak azon nyilatkozata adott alkalmat, miszerint a vizsgálati kihallgattatásakor állítólag akadályozva lett volna vallomástételében , s hogy nem íratott volna fel a jegyzőkönyvbe mindaz, mit vallott. Nevezetesen azt állítá, hogy öngyilkolási szándékáról már a vizsgálatkor is tett légyen emlitést, de az nem jegyeztetett fel. A törvényszék a vallatáskor alkalmazott bírósági tanúk kikérdezését elrendelvén, azok megjelentek, de teljesen öszhangzólag nyilvániták : hogy vádlott legkevesebbet sem szólt oly szándokáról; és másrészt nem volt legtávolábról sem akadályozva vallomástételében , és mindaz, mit vallott, pontosan feljegyeztetett ugy, hogy abból semmisem maradt ki. És csakugyan a védő felszólítására el is ismeré vádlott, hogy csak akarta mondani a vizsgáló biró előtt kihallgattatásakor, mikép önmagát akarta megölni, de azt tettleg még sem nyilvánította. A szakértők újólagos kihallgattatását a védő kérte azon okból, mert a fent érintett rendőr szerint M. a szúrás után még azt kiáltotta: fogja meg, s el ne eressze, t. i. a gyilkost; mi nem valószinü, ha oly nagy szúrást és sebet kapott tüdejében, mint az orvosok állitják. Arra kívánta tehát kikérdeztetni, hogy oly sebesités