Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 43. szám

Pest, péntek Június 3. 1859. 43. szám. Első év. TÖRVÉNYSZÉKI (NAIUOk, TARTALOM : Jogeset a btk 507. §-hoz HolTmann Pál Lajos úrtól. — Legfőbb törvényszéki döntvény a váltó elévülés kérdésében. — Némely eszmék a törvénykezés stb. Sz. N a g y Elek úrtól. — Vádak és védelmek K—tói. — Vegyesek — Hivatalos tudnivalók. Jogeset a bűnt. tk. 507. §-nak értelmezéséhez. Közli országos törvényszéki segéd H o f f m ann Pál Laj os ur *). Egy, még 1857-ben, Pesten, a közadóztatás czéljából véghezvitt összeírás alkalmával tudomására esett a közreható rendőri hatóságnak, hogy ittlakó izraelita H. Adolf a szinte héber vallású K. Katalinnal házasságbeliség szinét mutató szoros viszonyban él, a nélkül, hogy összekelésük iránt hiteles bizonyítékot birna felmutatni. A felvetett kérdésre maga az állítólagos házaspár eként nyilatkozott : Ok ketten pár év óta szerelmi viszonyt folytattak s óhajtottak is volna már egymással házasságra lépni; de minthogy H. Adolf vagyona és keresete nem ütötte meg azon mértéket, mely a polg. tk. 124-ik§-ában elészabott politikai engedély megadásánál indokul szolgál, — e nélkül pedig a polg. tk. 127-ik §-ában kellékezett összeadást a rabbi megtagadni kénytelen: tehát le kellé egyelőre mondaniok vágyuk valósításáról. Történt azonban, hogy K. Katalin H. Adolfhozi viszonya folytán teherbe ejteték, mi kettőjüknek annyival is inkább zokon esett, minthogy egyrészt H. Adolf még folyvást házassági engedély kieszközlésének ellentálló állapotban sinlett s ennél fogva születendő gyermekük j óid ej én való törvényesítése lehetlenitve volt, másrészt pedig hitsorsosaik a házasságon kívül föltűnő viselősséget engesztelhetlen megvetéssel illetik. E szorongatott helyzetükben egy utazó lengyel zsidóval akadtak volt ők össze, kinek társadalmi állásáról s mostani tartózkodásáról mit sem tudnak s jelenleg már nevére sem emlékeznek; ezen, vallásos avatottságra igényt sem tartó izraelita vállalkozék, a szomorgó párt népök vallási szokásai sze r in t, összeadni', mire mindketten reá is álltának, azon szándokban, egyelőre legalább hitsorsosaik előtt igazolni viszonyok tovább már el nem rejthető következményét. Eként lőnek is ők összeadva. A rendőri hatóság ez általa kinyomozott tényálladékot tekintettel a bünt. tk. 507. §-ra a kihágások érdemében eljáró pesti városilag kiküldött járásbíróságnak följelenté. Ez mindenekelőtt a vádlottakat hallgatá ki, kik a fent előadottakat ismétlék változat nélkül. Továbbá a kettőnek személyes viszonyai után történvén nyomozás, kiderült, hogy köztök tulaj donképen házassági akadály nem forog fen, hanem hogy a mennyiben netán bűnösségről lehet szó, ez utóbbi csak abban keresendő, hogy a polg. tk. 126. §-ban elészabott kihirdetés meg nem történt, hogy az összeadás nem aként és nem azáltal teljesítetett, a mint és a ki által rendeli teljesitendőnek a polg. *) Szerzője aróraai j o g ról irt és jeles készültségü munkának, melyet kitünŐleg ajánlottunk juristáink figyelmébe. tk. 127. §-a, s hogy az ennek 124. §-ában a zsidóság házasságára nézve különös kellékül igényelt politikai engedély ki nem eszközöltetett. Mindezen hiány a házasságnak csak megkötését, az az, a polg. tk. 69. §-áhozi felzeten „lényeges ünnepélyességnek" nevezett megkötési módot érintvén, de ez mindvégig is mellőztetvén : már ezen pontján az eljárásnak merülhetett fel a biró előtt a kérdés : lehet-e házasságnak törvényellenes megkötéséről is csak szó, midőn a törvénynek ez érdembeni szabványai valamennyien nem is annyira, hogy megs zeg e tte k , mintsem inkább nem alkalmaztattak, mivel nem hajtatott végre azon tét, melyre nézve a törvény szól? Hogy az állam szemében a vádlottak nem lehetnek házastársak, erről kétséget sem hagyott a polg. tk. 129. §-ának csaknem tulszigoru nyilatkozványa, mely szerint a bármely törvényes rendszabály mellőzésével kötött zsidó házasság érvénytelen, de hogy lehet-e a vádlottak viszonyában csak érvénytelen házasságról, az az:házasságról egyátalában is szól ni, s így a bünt. tk. 507. §-át, melyelvégre is csak házasságra lépést fenyeget, alkalmazni? e kérdésre a vizsgálat folytatása előtt felelni kellett. Az eljáró bíróság a felelés elől egyelőre kitért : 1858-ki febr. 13-án 386. sz. a. kelt határ ozványával a részérőli eljárást megszüntetvén, de a mennyiben a polg. tk. 124. és 126. §§-aiban elészabottak meg nem tartása a politikai hatóság által fenyitendő, az utóbbihoz tévén át az ügyet irományostól. Miután az ügy a pesti megyei — majd a városi hatóságnál sa felett álló cs. k. helytartósági osztálynál megfordult volt, ismét visszakerült az a fennevezett fenyítő járásbírósághoz, azon megjegyzés kíséretében, hogy miután a jelen esetben nem csak egyes, a politikai hatóság által büntetendő mulasztások (a polg. tk. 124. és 126. §§-ainak megszegése) forognak fen, hanem egyenesen a bünt. tk. 507. §-ának kihágása tárgyaztatik : ennél fogva csak az ez utóbbi tekintetében illetős bíróság határozhat az egész esetről. Időközben az irományok egy véleményadással bővültek volt, melyben a pesti héber-vallási község elöljárósága, a politikai hatóság által hozzáintézett kérdésre felelvén, oda nyilatkozik, hogy a fenforgó vizsgálatnak kitett viszony olyannak bizonyul, hogy sem H. Adolf sem K. Katalin nem léphet egy harmadik személy lyel házasságra, míg az első az utóbbinak váló levelet nem küld,— ennyiben bírván a Talmud-féle codexek szerint a nevezettek osszekelése hatánynyal: A bíróság, melynél ez ügy másodízben függővé lett, nem tartotta azt tovább tárgyalandónak, hanem 1858-ki oct. 4-én 3541. sz. a. kelt h at ár o z v ány á v al büntetendő cselekvény tényállásának hiányában, a bünt. perrendtartás 197. §-nak 1. pontjához képest megszűnteié az eljárást. 43