Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 38. szám

153 Mert 1-ör az utalási kérelem a hirdetési határidő alatt adatott be, és az 1854. jan. 16-ki cs. ny. par. 30. §-ban megirt kellékekkel bir. — 2-or mert a 46. §. szerint oly esetekben, ha a 44. § ban kijelölt hitelező k v ál a s z tá s a ál t a 1 a k ár p ó 11 á s i tőkekinem m erittet né k, a 34. §. b) betű szerint különösen idézett hitelezők annak különbsége nélkül, hogy ők követeléseiket a hirdetvényi határidő alatt bej elentették-e vagy sem? a k árpótlási tőkére utalandók,és pedig a be nem táblázottak osztálya után a betáblázottak osztályából azok, kiket a 44. §. szerinti választási jog nem illet a választásra jogosítottak előtt, követeléseik betáblázásának későbbi kelte szerint következve, miután H. urak követelése legutóbb van betáblázva, a választási joggal nem biró betáblázott hitelezők közt legelső helyen vala utalandó. g) Az 1844. évi oct. l-jén betáblázott kötvényekre a 16969/855. utalási kérelemnél A) alatt olvasható peralkunál fogva R. Samunak még tartozott 11000 pftból már a mult 1855. évi jun. 1-jeig lejárt 8000 pft tőke, és az egész 11000 pftnak 1855. évi jun. 10-től nov. 1-jeig felszámlált 6% kamatjai mindössze 8257 ft 57 krajczár. Mert 1) a füldtehermentesitési 30. §. szerint csak lejárt vagy tüstént felmondható adósságok utalhatók, már pedig az utaltatni kért összes adósságnak csak 8 részlete összesen 8000 pftban és a kamatok jártak le, a le nem járt tőkerészletek pedig bizonyos fizetési határidőkhöz levén kötve, az adós részéről fel nem mondathatnak, és igy nem is utalványoztathattak; de 2-or a lejárt részleteket és kamatokat mindamellett, hogy a követelés alapjául szolgáló okmány betáblázva van az 1854. jan. 16 ki cs. ny. parancs 46. §-hoz képest utalni, és pedig miután a hitelező annak idejében nem jelentkezvén választási jogot nem igényelhet, a betáblázás sora szerint ezen helyen utalni kellett. h) A p. evang. esperességnek 1844. aug. 28-án betáblázott 300 pft követeléséből még fent levő 85 ft 12 kr. tőke 1854. máj. 19-től 1855. évi nov. 1-jeig 7 ft 54 krban hátra levő 6 % kamattal 92 ft 46 kr. Mert P. Albert és István urak, kiket a kármentesített jószágokbani örökösödés illet, az özvegyi jogon birlaló P. Karolina özvegy P. Kálmánná asszonyság utalási kérelmét magokévá tévén, a hitelező esperességet képviselő gondnokur azon kifogása, hogy a nevezett özvegy az utalásra jogosítva nincs , figyelmet nem érdemel, egyéb kifogás pedig az utalás ellen gondnok ur részéről nem tétetik, sőt nem is tétethetik. i) A p. takarékpénztárnak az 1844. évi aug. 5-ről kelt, 1844. sept. 2-án betáblázott 7000 pftról szóló kötvényre, a 16966 A) mellékletéből kitünőleg még tartozott 6983 ft 51 krból 4323 ft 53 kr, Mert h Az utalást az 1854. évi jan. 16-ki cs. ny. p. 46. § ból kitünőleg azok is, kiket a 44. §. szerinti választási jog megillet, elfogadni tartoznak, azonban 2-or ezek követelései csak annyiban utalhatók, mennyiben a kárpótlási tőke az előbbi osztályokhoz tartozó adósságok utalása által ki nem merittetett, és így 3-or miután az előbb utalandók osztályaikban tartozó adósságok utalása után a kárpótlási tőkéből 4323 pft 53 krok fenmaradtanak, ezek a 44. §. értelmében választási joggal biró pesti takarékpénztár követelésének csökkentésére utalandók valának. Ezek folytán meghagyatik a fen elősorolt hitelezőknek, hogy utalványozott követeléseikről szóló eredeti kötelezvényeiket az 1854. jan. 16-ki cs. ny. p. 54. §. értelmében s az ott kitett joghátrányok terhe alatt, legfelebb is a vételtől számlált 14 nap alatt mutassák be. k) Br. ur mint az a. evang. egyház lelkésze ellen 586 pft 20 kr. tartozásra nézve 16968/855 sz. a. beadott utalási kérelem elvettetik, mert ezen adósság nem kölcsönből, haném 2. sz. szerint alapítványból származik, már pedig a ny. p. 30.§. szerint a földtehermentesitési tőkékre csak kölcsön adósságok utalhatók. Ezen határozat indokaival együtt a feleknek kiadandó, s jogerejüvé váltakor a n. t. cs. k. földtehermentesitési bizottmánynyal is közlendő. E határozat ellen közbevetett folyamodás következtében a főtörvényszék P. Albert és István bárókat elutasította ama kérelmükkel, hogy földtehermentesitési utalást illető tárgyalás közbenjöttükkel tartassék, és a fenmaradandó kármentesítési összeg nevükre adassék kí, és R. Sámuel hitelező összes hátralevő követelésének utalását mondotta ki. (1857. máj. 25. 7412. sz. a.) Éspedig utóbbit azért, mivel a bel-, pénzügys igazságügyi minisztérium 1856. nov. 11-ki rendelete által kétségen kivül van helyhezve, hogy a kármentesítésre jogosított, nevezett hitelezőnél kint levő adósságát, annak beleegyezése nélkül is, az őt illetendő kármentesítésre utalhatja. És minthogy a fenforgó egyességben az adós ellenében a fel nem mondhatóság feltétele nem foglaltatik benn, hanem még ellenkezőleg az ő kedvezményéül az alapított meg benne, hogy az egyességi sommából évenkint 1000 ft tétessék le, miben azonban az adós irányában a tőke fel nem mondhatósága annál kevésbé foglaltatik, minthogy épen azon egyesség szerint ugyanő a részlet fizetések meg nem tartása esetében kötelezve lett, az egész még hátralevő tartozási összeget egyszerre lefizetni. Minél fogva a feljogosított folyamodásának kellé helyt adni, a hátraléki tartozás egészleni utalásának megalapításával. Az elsőt — P. Albert s István báróknak igényeit illetőleg pedig azért : Minthogy az 1854. jan. 16. pátens 26. §. 6. pont. 1. sz. értelmében azok, kik a kármentesített jószágokra az ősiségi pátens engedélye folytánakellő idő lefolytáig jogigényeket bíróilag érvényesítettek, eziránt magokat igazolni köteleztetnek, és pedig 29. §. szerint elhozva s felmutatva a tárgyalási napon minden érvényesítési okmányaikat s bizonyaikat. Ennek azonban nevezettek legkevésbé sem tettek eleget. Mert az A) alatti okmány nem nyújt teljes bizonyítékot, miután az első birósági határozatban idézett megerősítő másod végzés az A feletti fölebbvitelre nem létezik a periratok közt, az ellen további fölebbvitel (Berufung) is közbevettetvén. Ép oly kevéssé nyújt kellő bizonyítékot az egyszerű máslatban felmutatott B) bizonyítvány is, mert csak arról szól, hogy a P. bárók 1853. oct. 11. az ősis. pátens 11. §. értelmében bejelenték, s nem arról is, hogy azon igényeiket érvényesítették volna is; — mely a feljogosítottak által tagadott ténykörülmény bebizonyitlanul maradt — miért a P. bárók kérelmükkel elutasitandók lettek. Erre a cs. k, legfőbb törvényszék következőleg határozott. P. Karolina földtehermentesitési utalást tárgyazó ügyében, melyben a p—i orsz. törvényszék 1857. febr. 16. 3037. sz. alatti Ítéletével az igénylők P, Albert és István tulajdoni jogát igazoltnak elismerte, és a P. Karolinának hitelezői ellen utalási kérelmének eldöntésébe csak illető oldalas rokonok P. Albert és Istvánnak beleegyező nyilatkozatuk alapján bocsátkozott, és ennélfogva a többi