Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 5. szám

19 a tett idejében színházi ajtóálló, s a Mocsonyi-féle váczi utczai házban házmester volt. A bűntény története, s a bűnvádi vizsgálatnak eredménye következőkben központosult. Mocsonyi Péter 1858. okt. 1. délutáni 3 negyed egyre Váezi utczai saját háza kapuja alatt késr.zurás által meggyilkoltatott. Okt 2. birói halotti szemlekor a szakértők lelete s véleménye által az mutattatott ki, „hogy M. halálának legközelebbi oka belsőelvérzés vala, mely egy elölről a mell jobb r é s z é n a 4-i k s 5-i k borda között 10 v o n a 1 n y i r a a t üdőkbe beható és szükségképen halálos szúr ott seb által idéztetett elő." A rendőrség M. házmesterét Pill. Ferenczet állitá elő tettesül, ki okt. 1-jéni kihallgatásakor tettét önként beismeré, t. i. hogy hosszú konyhakéssel ő szúrta meg M-t; mit igy adott elő : okt. 1. d. e. 10 órakor közte s ura M. között egy új lakosnak Szt. ügyvédnek előre fizetni kellett, de ki nem fizetett, s igy a házmester által be sem szedhetett lakbére miatt urának M. Péternek első emeleti irószobájában szóvita támadván, M. Péter őt jobbik öklével íülön ütötte. Erre vádlott dühbejövén kiáltá az urára i „Megütöttél ugy-e ? Én nem ütlek , de majd boszszút állok" s leszaladt házmesteri szobájába, hol először botot vett a lejövendő M-t megverendő, de azt dühében ketté törvén, egy az asztalán mindig fekvő arasznyi hosszú konyhakést vett fel s rejtett zsebébe, s vele állítólag czéltalan barangolás végett eltávozott; útjában 4 krára rhumot s azután 1 meszely bort ivott, s később konyhakését a lutheránus templomnál megélesítette, s ekkor rögtön legrövidebb úton a Korona utczán át haza ment, déli 12 s 1 óra közt. — „Egész úton — vállá — forrt bennem a düh, s bár bizonyos szándékkal nem birtam, mégis igaz, hogy megbosszulásról gondolkoztam." A házkapuhoz állítólag épen akkor ért, mikor oda a városház felől ura M. Péter szintén megérkezett, ugy, hogy egyszerre léptek be a kapun. A kapu alatt azt mondá M-hoz: „ngos uram megütött, de már nem üt." „Hogy — nyilvánitá a vádlott — mi czélból mondottam ezeket, azt magam sem tudom." Erre állítólag M. Péter ellene botját emelé, mire vádlott még dühösebb lett s kését kirántván M-ba döfé. „Midőn a döfést tettem — mondá — nem eszméltem arról, hogy megölui vagy csak sérteni akarom-e; csak azt akartam, hogy bosszút álljak rajta." Első kihallgatásakor beismeré, hogy hazulról távoztával mindig forralá a bosszút M. ellen, s hogy bosszúállás végett döfé belé a kést is, mert közbeszéd tárgya levén, hogy M. Péter igen is szigorú, s hogy mint cselédjeit ugy házmestereit is rendre szokta botozni s elverni; — rég feltévé magában, hogy ha M. által megüttetik, ő is megverendi; és hogy az nap a 4 kr. rhum s egy meszelyen kivül még csak reggel 8-kor ivott 1 meszely bort. Későbbi kihallgatásakor módositá ezeket akkép, hogy i t a lt ó 1 s dühtől elkábítva volt légyen ; és azért nem bírt légyen öntudattal aziránt, hogy miért vette a kést magához, miért élesítette meg s miért tért arra mindjárt haza; s miért szólitá meg urát a kapu alatt, s hogy mily szándékkal döfé beléje kését. Igazolásul felhozá, hogy már előtte való éjszaka mámorosan ment reggel felé haza a Huszárféle kávéházból, mámorát felkeltekor ki sem aludta, s mégis reá reggel még rhumot a városház mellett, s a soroksári utczán egy-egy meszely bort ivott még M. — általi megütése előtt — a későbbi italok dühössége mellett ittasságát eszméletlen kábultságig emelvén. Azonban azon tanúk , kikkel vádlott közvetlen a gyilkosság előtt és után érintkezett, azt vallják, hogy P. velők érintkezésekor nemcsak nem volt Öntudatlan, magán kivüli állapotban , sőt teljesen nyugodt volt, ittasság s kábult ingerültségnek minden jele nélkül. Azon előadás is, melyet első kihallgatásakor tett, szintén azt bizonyítja, hogy azon cselekvény idejében gondolatjának s tetteinek tiszta öntudatával birt. Különben határozott gyilkossági eltökélését igazolják a következők: E. Imre hittel erősiti , hogy P 10 óra tájban a kapott ütés után kirohanva urától M-tól, a lépcsők előtt megállt, s ura szobája felé fordulva s jobb karját felemelve kiáltá: „Megölöm az urat." St. János azt vallja : midőn a nagy-hid utczai korcsmából kijöttek a gyilkosság elkövetése előtt, Pill. tőle e szavakkal vált el: „servus, ez az utolsó meszely bor, melyet velem ittál"; okát kérdezve feleié: M. megütött. Ez mutatja, hogy akkor már oly tettet tervezett, melynek magára nézve gyászos kimenetelét előre látta. — Ekkor ment el azután kését élesíteni. — Vis. Mih. s Pich. hit alatti vallomásuk szerint vádlott sürgeté, hogy kesét mindjárt megélesítsék, mert, mint mondá nekik, reá mindjárt szüksége leend. Továbbá vallák, hogy Pill. azt kívánta , hogy késének végét, mely addig tompa volt, hegyesre köszörüljék. A sürgetés oka természetesen az volt, mert Mocs. András és Es. J. szerint az elhunyt M. naponta dél felé gyalog ki szokott sétálni és fél egy s egy óra között haza térni, mit Pill. tudott, s azért bosszúja kivitelére ezen alkalmas időt elmulasztani nem akarta. Az mutatja azt is, hogy a gonosz terv már előbb megalakult s nem M-nak kapu alatti állítólagos botemelése folytán keletkezett. Ezt mutatja vádlottnak első vallomása is, mely szerint M-val egyszerre lépvén a kapu alá, minden más ok s inger nélkül ő ment M-hoz s mondá neki: „Ngos uram megütött" stb. e szavakból látszik az is , hogy Pill-nak oly gondolatban kellett lennie, hogy M-t örök tehetetlenségbe teendi, s ezt rögtön követé a gyilkos szúrás. — R. Ferencz rendőr szerint, vádlott a kést kihúzván M. melléből, azt még egyszer bele akarta döfni, mit csak R. és mostoha leánya közbejötte, s a késnek kezébőli kicsavarása gátolt meg. Útközben a rendőrnek Pill. azt moudá, hogy attól tart, mikép M. meg nem hal, azért akarta még egyszer megszúrni. Mindkét körülmény előre elhatározott s nem a düh ingerültsége által rögtön szülemlett száudokra mutat. Annál inkább, mert vádlott maga elismeri, hogy a bosszúvágyát felingerlő eset, s a gyilkossági tény között harmadfél órai időköz folyt le, melyet tanúk vallomásai folytán arra használt, hogy a kellő eszközöket s alkalmat előkészítse gyilkos szándékának kivitelére. Es ezekből kitűnik s következik , hogy nemcsak M. megszurását czélozta s akarta, hanem egyenesen megölésére volt eltökélve s elhatározva. Ezért a gyilkossági bűntett tényálladéka nem hiányzik , miután a szakértők szerint azon szúrásból következett M-nak halála; — mit az államügyész jelesen szerkesztett előadásában alaposan kimutatott. Ma aazonban a végtárgyalás alatt egy új menedék eszközben akart vádlott segélyt keresni. Azt állitá ugyanis, hogy lábbaja , testi hiánya és szegénysége miatt el levén keseredve, már rég önkivégzésére gondolt, s okt. 1. csakugyan azért vette magához s élesítette a kést, hogy öngyilkossági bűnös szándokát végrehajthassa. Ez oly körülmény, melyet egész 3'/2 hói vizsgálata alatt elő sem hozott, távolról sem érintett, de mi egyszersmind előbbi bosszuállási nyilatkozataival s önbevallásaival merően ellenkezik is. — Azt mondván , hogy azon szándékáról többeknek szóla is, p. o. Sz-nek s nejének tudomása volt róla; védője ezek kihallgatását kérte. De az elnök kérdéseire vádlott vallomásaiból kiderült, hogy Sz-nek öngyilkosságról mit sem szólt, hanem csak arról, hogy lábbaja őt előbb utóbb sírba viendi; mint az is, hogy öngyilkossági tettleges kisérletet sem tett még, miről neje tudhatott volna, hanem legfölebb csak leitta magát. Azért azon kihallgatás el nem rendeltetett. (Foly. köv.). Jogi iroda lom A német időszaki jogirodalomban, melynek az európai jogi irodalomban nemcsak kitűnőségét, hanem túlnyomó elsőbbségét is kénytelenek vagyunk elismerni, a büntetőjog terén, a mi a tudománynak valódi haladását s különösen annak szabadelvű iránybani kifejlődését illeti, leghűbb s legilletékesb orgánumul az 1857-ben megszüntetett Archiv d. erim. Rechts volt tekinthető. És épen ily kitűnő helyet foglal el a polgárjogi tudomány terén a Mittermaior, Linde, Vangerow s Francke által szerkesz-