Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 33. szám

Pest, péntek Április 29. 1859. 33. szám. EIsö év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM: A nők jogai a magyar jog és az ausztriai átalános polgári törvény szerint összehasonlítva Karvassy Ágoston úrtól. vényszéki döntvény. — Külföldi törvényhozás. Hivatalos tudnivalók. Legföbb-törA nők jogai a magyar jog és az ausztriai átalános polgári törvény szerint összehasonlítva. Karvasy Ágost, egyetemi tanár úrtól. Minden magán jogban a házastársaknak viszonyai egymáshoz, és különösen a nőknek jogai mind a házasság alatt, mind a házasság felbontása esetében igen fontos szerepet játszanak, és azért nem érdek nélküli dolog a nőknek jogait a magyar jog és a mostan divatozó ausztriai polgári törvény szerint összehasonlítani, és egymással szemközt állítani annál is inkább, minthogy az 1852. november 29 kén kiadott úgynevezett ősiségi nyiltparancs 11. és 12. §§-ai szerint az ausztriai polgári törvénykönyv hatályba lépte előtt keletkezett özvegyi jogok, valamint a közkeresményhezi jogok azon házastársakra nézve, kik az ausztriai polgári törvény hatályba lépte előtt léptek házasságra, a magyar törvény szerint érvényesitendők. A nő legfontosabb jogainak egyike a hozornányrai jog, erről az ausztriai polgári törvény azt rendeli: hogy ha a hozomány ingatlan javakból, jogokból vagy ingó szerekből áll, melyek az állag kímélésével hasznosíthatók, a feleség mindaddig tulajdonosául, és a férj haszonélvezőül tekintessék, mig be nem bizonyitatik, hogy a férj a hozományt bizonyos árban átvette, és magát csak ezen pénzösszeg visszaadására kötelezte, de ha a hozomány kész pénzből, átengedett adósságkövetelésekből, vagy elhasználható dolgokból áll, ugy a férjet a teljes tulajdon illeti, a férjnek halála után pedig a hozomány akármiben állt az, a feleségére, és ha az előbb halt meg, ennek örököseire száll, s ha a nő vagy örökösei abból kizárandók lennének, annak világosan meg kell határoztatni. A magyar törvény a hozomány alatt rendszerint csak pénzt, vagy más ingó javakat értett, melyeket a feleség akár a házasság létrejötte alkalmával akár későbben férjének átadott. Ennek oka pedig az volt, mert a nőnem sokszor a nemesi jószág birtokából az adományozás értelme szerint ki volt zárva. Az ilyen hozománynak használata is a férjet illette, de ha a férj a nejénél elébb meghalt, vagy a törvényes bíróság utján az asszonytól elvált, a nő az első esetben a férj örököseitől, a másikban a férjtől magától követelhette a hozományának kiadatását, azonban a követelő feleség köteles volt a hozományi vagyonának mennyiségét, és a kezéhez lett jutását, és azon esetre, ha a férjnek szerzett vagyonából annak fizetése ki nem került, annak a férj jószágaira történt beforditását is bizonyítani. Ha kivételképen a nőnek ingatlan hozománya volt, magyar törvény szerint az tökéletes sajátja volt a nőnek, sőt ez birtokosának is tartatott, hogy ha birtokról támadt a kérdés. A férj ugyan néha ezen jószágokat kormányozta és jövedelmeit húzta, de ez csak az asszony beleegyeztével történt, és az asszony másként is rendelkezhetett volna a jószágairól. Szóval az ingatlan jószágaikra nézve ugy tekintettek a házastársak, mint társaságban élő emberek, kiknek mindenike külön jószággal birt, melyhez a másiknak köze nem volt. E tekintetben tehát a magyar törvény a nőnek több jogot adott mint az ausztriai polgári törvény. Az ausztriai polgári törvény szerint továbbá hozomány alatt nemcsak az átadott vagyon, de az is értetik, mely a házassági társasággal járó terhek vitele könnyebbitése végett a férjnek igértetett s leköteleztetett, p. o. valamely tőkének évenkénti kamatja; mig a magyar törvényben az ilyen hozományról szó sincsen. Az ausztriai polg. törvényszerint tovább van joga a nőnek, de csak ha szerződés létezik iránta , a hitbérre, azaz arra, a mit a vőlegény vagy egy harmadik a menyasszonynak a hozomány szaporítására szerződés által rendelt, s ezen hitbérre nézve a nőt a házasság alatti élvezés ugyan nem illeti, de ha a férjét túlélte, akkor külön egyezkedés nélkül a szabad tulajdon őtet illeti, habár a férjének az ő túlélése esetére a hozományt le nem kötötte. Ennek a magyar jogban a kikötött hitbér felelt meg, de a magyar jogban az özvegynek azon esetre, ha hitbér ki nem volt kötve, úgynevezett törvényes hitbére (dos legális) volt, mely a férjnek halála után őtet illette, s ennek mennyisége meg volt határozva, t. i. mágnások özvegyei 400 forintot, nemesek és polgárok özvegyei 200 forintot, és egyebeknek özvegyei 40 forintot kaptak. Az ausztriai polgári törvény szerint a nő szerződésből jogot nyerhet a nászajándékra (Morgengabe), azaz azon ajándékra, melynek az első reggeléni adását a férj feleségének ígéri, s ha ez igértetett, akkor kétség esetében az vélelmeztetik, hogy a házasság három első éve alatt már átadatott. Ennek a magyar jogban nem felel meg semmi, legfölebb az okára nézve a törvényes hitbér felelne meg, de a törvényes hitbér is különbözött attól, mert t. i. nem szerződésből, hanem törvénynél fogva illette a nőt, és csak a férj halála után fizettetett ki, holott a nászajándék még a férj életében adatik át. Van a nőnek az ausztriai polgári törvény szerint úgynevezett özvegyi tartáshoz joga, azaz arra, mi szerződés által neki özvegysége esetére éleimül rendeltetik, ez az özvegyet a férj halála után azonnal illeti, és mindig három hónapra előre fizetendő, s e jogot elveszti az özvegy, ha megint férjhez megy. Tovább az özvegyet illeti még férjének halála után hat hétig, és ha terhes, szülése után hat hét lefolytáig a hagyatékbóli rendes élelmezés, de mig ezen élelmezésben részesül, özvegyi tartást nem húzhat. Ezen jogoktól lényegileg különbözött a magyar jog szerinti özvegyi jog. mert e szerint mig az özvegy férje nevét viselte, annak lakó házában maradhatott, s illendő 33