Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 30. szám

konokságot nyilvánítottak, s a felek hibásak voltak; ellenkezőleg a franczia törvény büntetést és pedig igen érezhető mennyiségűt rendel alkalmaztatni minden esetben, valahányszor csak a panaszos panaszával elutasitatik. A franczia törvény nem tekint arra, hogy a panaszos fél hibás volt-e, hogy alaptalan, minden törvényes ok nélküli panaszai által, konokságot nyilvánitott-e; hanem minden tekintet nélkül fenyitetni kívánja a felet, ha panaszával az illető biró ellen győztes nem lehetett. Hogy ez tulszigor, sőt a legtöbb esetben nyomasztó igazságtalanság is, mindenki kénytelen elismerni. Mert hibásság, vétkesség nélkül valakit fenyíteni jogos nem lehet. Már pedig nem lehetetlenség, hogy a panaszos kérelmétől, habár az jogos panaszon alapult is, elmozditatik, mert az a felett határozó bíróságok is tévedhetnek, vagy elfogultak lehetnek, mi Francziaországban annál inkább lehető, minthogy az első határozatot följebb vinni nem lehet. De még könnyebben lehető az, hogy a fél az eljárás folytán csakugyan megkárosodott, és hiányos törvény ismeretei folytán magát a bíróságot véli azzal vádolhatni. Valamint sokszor történhet az is, hogy a károsítás csakugyan a bíróság eljárásából keletkezett, hanem az olyan, hogy más perorvoslatok által eltávolítható, s helyrehozható lett volna, mely esetben a törvények nem adnak jogot a biró általi kármentesítés követelésére, de a mit a fél nem tudván mégis a biró ellen lép fel, és elutasitatik. Ily esetekben a fél nem vétkes és azért nem is lehet igazságos, hogy mégis büntetés alá vonatassék, elég levén már az, hogy károsodott, s káráért kárpótlást nem nyerhet. A franczia törvény azonban azt nem elégelve, még büntetés alá is vonatja , az ily esetekben elutasított panaszost is. És hogy már ennek nagy befolyása lehet a kártalanítási kérelemtőli visszarettentésre, igen természetes, mitán az elutasítás könnyen lehető levén, mindenki tarthat attól, hogy még büntetést is kellend kiállania föllépéseért. íme csak egy tárgynál is, a jogéletnek csak egy pontjánál is két nagy fontosságú hiányt — a nem föllebbezhetést és az elutasítás kivétel nélküli büntetését — tűntettük ki a franczia jogrendszerben. Tanúságul szolgálhat ez azoknak, kik főkép jelen napjaink körülményeiben nagyon hajlandóknak mutatkoznak agallomaniára; kik a franczia rendszert valami különösen tökéletesnek s tán még ohajtandónak is tekintik. És ezzel befejezzük a bírósági felelőség szabályzatának tárgyalását, miután kitűntettük alapelveit, melyeken nyugszik, s megismertettük azon biztosítékokat, melyeket az mind az igazságszolgáltatás tökéletesítésének, mind a közbejövő magán érdekek megóvásának nyújt. Még egy elv lenne e szabályzatban kiemelendő és tárgyalandó, az t. i. mely az államnak magának a bíróságok vétségeiért s káros eljárásukért való kártérítési felelőségében s kötelezettségében áll. Minthogy azonban ezen elv, mely az austriai jogirodalomban is többszöri vitatás tárgya volt, kiváló fontossággal bír, arról egy más alkalommal tüzetesen fogunk értekezni, hogy azt minden oldalról felvilágosíthassuk. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Sz. J. és gyermekei 1841. évben az A. alatti szerződés szerint b—i és t—i családi jószágukat Sz. K. asszonynak özvegy F. B-nak 320,000 pfrtért eladták, melyet Sz. K. asszony végrendeletileg halála után F. A-nak hagyott. A szerződés 7. czikke a pontja szerint a vevőnek nevezett örököse köteles az 1858-ban kifizetendő 100,000 frttól járó kamatokat félévenként Sz. J. örököseinek fizetni. És ebből a Sz. J. örököseik osztály-okmányának 4. és 7. pontja szerint Sz. M. férjezett A-né egy hatodrészt kap. Sz. K. asszony 1853. évi jan. 2-kán meghalt és végrendeleti örököse F. A. a jószágot átvette, az illető kamatokat azonban időnként birói kézhez tette le, s igy ez úton már 10,415 pfrt 34 V10 kr. letételeztetett. Sz. M. férjezett A-né tehát az I. és II. alatti beadvánnyal f. évi jan. hóban a p—i orsz. törvényszéknél a neki járó 1735 pfrt 56 kr. osztályrész kiadatását kérvén, F. A-t jövőre az illető részletfizetések kiszolgáltatására, és a letéti járadék kifizetésére bíróilag szoríttatni kérte. F. A. ellenben III. alatti beadványával a fentebbi kérvény ellen nemcsak tiltakozott, sőt következő okoknál fogva a már letett és jövőre leteendő kamatokra is birói tilalmat intéztetni követelte; u. m. következő okokból: Az A. alatti szerződés 7. czikk b. c. d. pontjai szerint a vett jószág pörökbe van bonyolódva, melyek a 4. és 5. alatti bizonyítékok szerint jelenleg is folytattatnak, miért is a lehető elveszthetés esetére a többi Sz.-féle javak és a kérdéses 100,000 pfrtig a viszkereset biztosítására utaltattak; Sz. J-nak két fia már csőd alatt van, és a többi testvérek is eladták már ősi jószágaikat; — a 100,000 pfrtra pedig annyi Sz.-féle adósság csináltatott és abból ki is fizettetett a 2. és 6. sz. alatti bizonyítékok szerint, mikép jelenleg az egész Sz.-féle illeték s járandóság csak 57,210 frtból áll. Minthogy tehát lehető, hogy ily körülmények között a szerződésileg kikötött kárpótlás, alaptőke hiánya miatt nem eszközöltethetnék, és ez által a fennebbi szerződési pont biztonsága tetemesen veszélyeztetnék, ennélfogva F. A. azt kérte, hogy a kamatokból ilyféle pénzalap alakitassék. A cs. k. törvényszék mint első bíróság felperesnő keresetét megalapította, és annak értelmében a letéteményezett pénzeknek kiadatását elrendelte 2,492. szám alatti végzése által. Ez ellen alperes F. A. örökös a fötörvényszékhez a törvényes idő alatt folyamodással élt; a birói tilalom elrendelését kérvén kimondatni. E mellett és igy az első bírósági ítélet megváltoztatása mellett mindenesetre fölhozható, hogy a kivánt birói intézkedés oly eszközt képez, mely a feleknek vagyoni érdekeit nem veszélyezteti; mig másrészt fontos körülmény az is, hogy oly viszonyok forognak fenn, melyek bővebb tárgyalást s kifejtést igénylenek, melyek mellett tehát kívánatos, hogy az ügy végleges elintézése elhamarkodás hátrányainak ne tétessék ki. Igy nevezetesen az, hogy az Sz.-féle örökösök valódilag mily vagyon helyzetben vannak, hogy az nyujthat-e még némi biztositékot ellenkövetelések esetére; továbbá hogy váljon van-e helye fizetésnek, és az mennyire terjed, s mily vagyonból, s kiáltal teljesítendő; hogy az fedezetül elegendő-e, s nem forog-e fenn valamely veszély? mind oly kérdések, melyek megoldásra várnak, s melyek csak bővebb tárgyalás utján oldhatók meg. Az illető orsz. főtörvényszék F. A-nak abbeli folyamodványát: melynél fogva az első biróságu cs. kir. orsz törvényszéknek bizonyos letéteményezett kamatok Sz. M., A. J-né részére leendő kiadatását elrendelő, s a folyamodó által igény lett birói tilalmat megtagadó f. évi febr. 25-ről 2,492. sz. a. kelt végzését megváltoztatni szorgalmazza, figyelembe veendőnek, s a folyamodó által igé-