Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 29. szám

II 6 Ezeken kivül a károsítottak érdekeinek biztosítékaiul tekintendő : hogy igényük igazolására minden törvényes eszközük szabadon állnak, hogy ebben nem korlátolhatok, hogy a rendes bizonylatok használandók itten is, hogy panaszosak előleges biztosítást eszközöltethetnek: különö­sen pedig az, hogy a bíróságot társas és pedig felsőbb bí­róság képezi, mi "épen itt nem csekély fontosságú a jog kiszolgáltatás függetlenségének s részrehajlatlanságának biztosítására, továbbá hogy a határozat indokolandó is, és a határozat ellen szinte í'ölebbezéssel is élhetni, kivévén, ha a legfelsőbb törvényszék határozott. I.ea;felsől»l>-<örvénymélii t\önt\vny Bukott Sz. J. csődtömeg képviselője és nővére Sz. M. özvegy A. a p—i törvényszék előtt F. A. ellen pert indí­tottak 6,000 pfrt fizetetlen kamat és 5,000 darab arany kötbér megfizetése iránt. Felperesek beadott keresetlevelükben előterjesz­tik, miszerint néhai Sz.K. a F. B. özv. kinek jelen alperes F. A. átal. örököse, a fentebb nevezettektől a b — i és t—i javakata .}• alatti adás-vevési szerződés mellett 1841. év­ben örök áron megvévén, az említett szerződés több pont­jai, jelesen a 7-ik pont szerint a vételárból 100,000 pfrt­tal maradt adós, mely hátramaradott összegnek halála utáni 5 év múlva, a törvényes G percent kamatoknak pe­dig addig is fél évenkénti leendő lefizetésére örököseit kötelezte. Azonban, noha a nevezett asszonyság 2./ szerint még 1853- évi január 2-kán meghalt, és azóta már két kamat fizetési félév mult el, mégis F. A. mint Sz. K. áta­lános végrendeleti örököse, a szerződési pontok világos rendeleteinek megszegésével, az emiitett kamat fizetése­ket teljesíteni vonakodik, minél fogva a 100,000 frtnyi tőke után járó egy egész évi kamattal, vagyis G,000 pfrt­tal, ugy nem különben a ./ alatti szerződés 14 pontjában a feltételeket meg nem tartó ellen kikötött 5,000 darab cs. k. arannyal lett adóssá. Minthogy pedig az ily teljes hitelű okmányon alapuló követelés megítélése a polgári perrendtartás 7. §-a szerint szóbeli tárgyalási útra tartoz­nék, és a szerződés 7. és 14. pontjaiban is minden előfor­duló peres kérdésekre nézve a szóbeli út volna kikötve, és erre nézve a P. megyei törvényszék birói illetősége len­ne mindkét részről elfogadva, de különben is a kereseti szerződés alapját tevő b—i és t—i javak is P. megyében feküdvén, ugyanazért F. A-t mint a jószágvevő átalános végrendeleti örökösét megidéztetni, és a 100,000 frtnyi hátralevő vételár után járó 6,000 pfrt egy évi kamat, ugy a feltételek megszegése esetére kikötött 5,000 darab cs. k. arany, valamint az okozott és okozand^ó költségek meg­fizetésében elmarasztaltatni kérik. Alperes ellenbeszédében következőket adott elő, minthogy egyik felperesnek özvegy A-nénak lakása a kereset küllapján kitéve nincsen, az a polg. perrendtar­tás 4. §. 2. p. és 2. §. d. pontja szerint hivatalból vissza­utasítandó és a tárgyalás leszállítandó. Keresetükben a felperesség nincs kimutatva, mert az ./• alatti szerződésben Sz. J-nénak 4 utóda vőn részt, és kamatokat csak 3 kö­veteli, mi a polg. törv. könyv 889. és 890. §§. ellen van, s 3 felperes nem követelheti azt, mi négyet illet; s mint­hogy az arány sincs kimutatva, mely szerint a kamatok a fiu és leányág közt osztandók ki, mi a kereset egyik alapját tenné, az idő előtti is. De idő előtti még azért is, mert a kereseti lt)0,000 pforint meg van már csonkítva, minthogy a D-i-féle ősi adósságot már F. B-né kifizette, és felperesek a 2—1G alatt mellékelt elismervényeik sze­rint már több ezerekre menő összeget kiszedtek , mi a ke­reseti 100,000 pfrtból levonandó. Felpereseknek tehát mi­előtt keresetet inditottak a kamatok iránt, szükséges lett volna előbb alperesekkel külcsünüs számítás utján meg­alapítani a 100,000 frtnak azon még fenmaradt üszvegét, melytől még kamatok fizetendők. Felperesek az alperes által ajánlott összeszámolás útját el nem fogadták, ámbár alperes már csak 77,811 frt 50 krtól tartozik kamatokat fizetni, melyeket a P. törvényszéknél már le is tett, és igy rajta többé követelni nem lehet. Kellett volna felpere­seknek a 19 — 20. alatti letiltásokra is ügyelni, melyek szerint a csődtömegnek Sz. J. részéhez többé semmi köze, mert e rész még a csőd előtt V. grófra s A-ra átruházta­tott. A kötbérre nézve alperes megjegyzi, hogy mihelyt felpereseknek a kamatok iránti keresete leszállitatik, a­zonnal megszűnik a kötbér iránti felperesi kereset is, de különben is alperest a kamatok letételében rosz szándék nem vezérelte, elég oka lévén azt felpereseknek kezébe nem adni, s a kötbér s kamat közti végtelen aránytalan­ság miatt is feloldandó alperes alóla. A költségekre azt jegyzi meg alperes, miszerint félperesek ügyvédi munka­dijt nem kérvén, az részükre legrosszabb esetben sem ítéltethetik meg. Felperesek válaszukban előre bocsátván, hogy alperes a szerződés 7. pontjában foglalt kötelezett­séget a 100,000 pfrt iránt kétségbe nem vonván, és azt hogy néhai F. B-né kötelezettsége reá mint végrendeleti örökösre szállott, és a kamatokat eddig le nem fizette, el­ismervén, a kereset valósága tökéletesen igazolva van. Al­peres kifogásait pedig következőkép czáfolják : 1-ür. A szerződés 1841-ben történt j ennélfogva a régi törvények rendelete alá esik, melyek szerint az idősb testvér a töb­bieket képviselheti; kivált jelen esetben , hol a közös jö­vedelem beszedéséről azaz kamatokról van szó, melyek a Sz. J-ágon jövő Sz. testvéreket illetik a szerződés 7-dik pontja szerint. És igy köteles lett volna alperes a kama­tokat a fiágnak vagy is Sz. J. és B-nak képviselőjénél a tömeg gondnoknál kellő időben lefizetni. Alpereshez nem tartozik vitatni azt; hogy mely arányban osztandják fel magok közt felperesek a kamatokat; nem is ezért halasz­totta el alperes a kamat fizetést, hanem mert 6,000 pfrt­nál kevesebbet tett le. A felperesség elleni kifogás tehát félrevetendő annál inkább , mert a leányág is Sz. M. által képviselve van, és az csak is Sz. B-t illető kamat mennyi­ségre bírhatna érvényességgel, kit a szerződés 8. pontja szerint 1 hatod rész illetett, mit alperes jól tudott, s azért alperesnek azon kifogása, mintha nem tudta volna kiknek és mennyit fizessen, alaptalan. 2-or. Itt nem a 100,000 frt tőkének lefizetéséről, hanem csak a kamatokról van szó; melyek világosan meghatározvák, s azért a beszámí­tások vitatásának nincs helye. Az alperesi 1 — 16. alatti okiratok pedig különálló ellenköveteléseket képeznek, s azokat a polg. perr. 27. §-ként jelen követeléssel össze­zavarni nem lehet; azok nem nyugták, hanem formaszerű kötelezvények, tehát az azokban foglalt üsszegeket rész­let fizetéseknek tekinteni nem lehet; sem nyugtáknak ma­gyarázni, annál kevésbbé a csődtömeg ellenében, mint­hogy F. B-né ily előlegezések adására felhatalmazva nem volt. Mert a szerződés 4. pontja szerint 30,000 frt külön­féle perekre volt biztosítva, és G. pontja szerint a fivérek­nek adatott 10,000 pfrt kölcsön, melyeken felül sem né­hai F. B-né, sem alperes a 100,000 írtból fizetéseket nem tehettek, kivévén saját kárukra. Azért ha F. B-né Sz-ek­nek kölcsönöket adott, azokat mint önálló adósságokat

Next

/
Thumbnails
Contents