Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 29. szám

117 tartozott volna azoknak csődperébe bejelentve követelni, mit nem tevén, azokat akkor sem lehet a 100,000 pfrtba beszámítani, ha az öszveg lefizetéséről lesz szó. Azonban a félmutatott iratokban a bukottak abbeli ígérete , hogy az azokban foglalt összegeket a 100,000 pfrtból leszámítják, a hitelezők jogai sérelme nélkül tekintetbe nem jöhet, s azért alperes ezen kérelmével a perrendtartás 27. §-a szerint külön perutra utasítandó. 3-or. Hogy alperes a kamatok egy részét felperesek tudta és befolyása nélkül birói kézhez letette, felperesek keresetének valódiságát még jobban igazolja. Azonban felpereseknek kezébe kellett volna a kamatokat lefizetni, mit elmulasztván, ezzel azt tanusitá, hogy a tartozásból önkénytesen levonásokat akart tenni, azért az egész kereseti kamatokba elmarasztandó. 4-er. A letiltásokkal tulajdoni jogot sem elvenni, sem másra átruházni nem lehet, különben is a kereseti szerződésbeli követelés csak néhai F. B-né halálával lépvén életben és akkor is csak a kamatokra , s a tőkére nézve csak 5 év múlva; ily feltételes jogot foglalás alá venni érvényesen nem lehet, mihez jött, hogy a követelés életbeléptekor Sz. J. és B. már csőd alatt lévén, oly érvénytelen foglalások az összes csőd hitelezők jogait nem gyengilhették. 5-ör. A kötbért illetőleg, minthogy világos, hogy alperesnek a fizetés elmulasztására semmi oka sem volt, világos az is, hogy ezen mulasztás a szerződési 14. pontban kitűzött esetek közé tartozik, és hogy a kamatok összegét meghaladja, a szerződésbeli kötelezettséget nem gyengítheti. Azonban a polg. perrendtartás 18. §. engedelménél fogva felperesek méltányosságból követelésüket leszállítják az 5000 darab aranjr egy évi kamatjára. Alperes végválaszában válasza első pontjában fölhozott okoknál fogva a lakás kijelölésének hiánya folytán ismét a tárgyalás leszállítását kéri; kikelvén azon felperesi ráfogás ellen, mintha a 100,000 pfrtbeli kötelezettséget elismerte volna, minthogy egyes okmányokkal bebizonyította, hogy már 22,188 frt 10 kr. ki van fizetve, s hogy a kamatokat birói kézhez letette. — A felperességre nézve megjegyzi: ha régibb törvények szerint az idősb fitestvér a többieket érvényesen képviselheti, miért pereskedik Sz. B. gondnoka és A. J-né? A tömeggondnok azonban nem követelheti egyszersmind a családi személyek kiváltságát a családi képviselőség tárgyában. És most új törvény is van, mely nem ismer képviseletre képes személyeknél nemzetségi, vagy születési gondnokságot; s igy minthogy a 4-ik felperestől meghatalmazása nincs, az egész kamatot nem követelheti. Alperes arra nézve, hogy a kamatokat a csődtömeggondnokánál, mint a fiág képviselőjénél kellett volna letenni, azt jegyzi meg: a csődtömeg még a régi törvények szerint sem lehet a nemzettség képviselője. Arról, hogy a fiág és a leányág V6-od részt kap, minthogy felperesek keresetükben nem emiitették, alperesnek mint Sz. családtól idegennek tudomása nem volt; de ezt tudva sem találhatott volna alperes abban elegendő alapot arra, hogy a testvérek közül a kamatokból kit mennyi illethet; minthogy egy másik per után tudta, hogy felperesek magok közt még Sz. K. éltében előleges osztályt tettek, mit alperessel nem közöltek, a miért is állította az ő keresetüket idő előttinek. Azon állításukra, hogy a tőke lefizetéséig a kamat közös vagyon, és hogy alperesnek semmi köze, mikép fogják elosztani, azt kérdi : kicsoda felperesek között a közös vagyon kezelője, midőn a két fiu helyett a tömeggondnok perel A-né pedig személyesen? mi arra mutat, hogy nincs közös meghatalmazott képviselőjük, ki a kamat fizetést s felvételt nyugtatványozhatná. Hogy a beszámításnak helye nem volna, nem áll: mert a polg. perr. 13. §. megengedi és mert törvényellenes oly tőkétől kamatot követelni, mely már lefizettetett. A szerződés sem gátolja a leszámítást, mert a 7. pontban áll, hogy még Sz. éltében is történhetnek lerovások a 100,000 pfrtnyi tőkéből. Hogy a 2 — 1G. alatti okiratok nem nyugták, hanem formális kötelezvények, nem áll : mert bennük nyiltari ki van téve bizonyos fizetéseknek megtörtént fizetése és pedig ugy, hogy ellene az illetők semmi kifogást sem tehetnek. Miután az okiratok egyikében sem kötelezték magokat felperesek a tőke visszafizetésére, hanem azok az örökségbőli levonásra vannak utalva, világos, hogy azok nem kötelezvények, hanem nyugták; miért nem kellett a csődbe bejelenteni, minthogy a 100,000 frtbóli levonása ki volt kötve. De ha kötelezvények lennének, még sem kellé Sz-nek csődbe jelentkeznie, mert a 100,000 frt kezénél levén kézi zálogul szolgált. A kamatok birói letétele mar igazoltatott. És nem is történt az felperesek tudta nélkül, mert azok összehivattak a leszámítás végett, csakhogy egyenetlenségek miatt siker nélkül szétmentek. A 24. sz. szerint arról is gondoskodtak, hogy a letett tőke gyümölcstelen ne heverjen. Miután pedig igazoltatott a kamatoknak birói kézhez történt letétele, ezzel igazoltatott az is, hogy alperes nem lehetett rosz szándékban, miből ismét következik, hogy a kötbér fizetése nem sújthatja. Midőn pedig felperesek ujabban csak a kötbér kamatjait követelik, nem követelés leszállítást, hanem új követelést állítanak fel, mi a polg. perr. 18. §-ként meg nem állhat, vagy ha állhat, 995. §-ként csak 4%-tel járhat. A törvényszék mint első bíróság azon ítéletet hozta, hogy felpereseket keresetüktől egészen elmozdította. A fő törvényszék által az alsó bíróság ítélete helybenhagyatott következő indokokból: Mert alperes a még nála levő tőkétől járó kamatoknak megfietésétől nemcsak nem vonakodott, sőt azt, miután felperesek az időközben áltatok és negyedik testvérjök által is felszedett összegek és kifizetett ősi adósságnak összeszámítása végett alpei'essel összejönni, és a fizetések kiszámítását eszközölni vonakodtak, az arány pedig, mely szerint ezen kamatok az összes négy testvért illetik, alperesnek tudomására nem volt adva, de az öszszes testvérségnek ezen kamatok felvételére közös meghatalmazottjok sem lévén, sőt a 19. és 20. sz. alatti okmányok szerint egyik testvér Sz. J. részérei fizetéstől el is tiltatván, ily körülmények között az 1. sz. alatti kiszámítás szerint még nála levő 77,811 frt 50 krnyi összegtől járó egy évi kamatot a 18. 23. és 24. számok alatti bizonyítékok szerint a P. cs. k. törvszéknél birói kézben letette. Azon alperesi ellenvetés irányában pedig, hogy alperes a kamatokat nem kellő mennyiségben tette le, az alperes által 2 —1G. mellékelt okiratokkal igazoltatik, hogy felperes három, sőt 4-ik testvér B. is az ./ alatti szerződés 7. pontja szerint őket illető 100,000 pfrtnyi követelésökben leendő beszámítás feltétele mellett az 1. szám alatti összeszámítás szerint az ott feljegyzett ősi adósságnak is betudásával, az érintett 100,000 pfrtokból, 22,188 pfrt és 10 krkat részint önmagok részére még F. B-nétől felvettek, részint az által a / alatti szerződés értelmében ősi adósság fizetésére fordíttatott; és igy ezen 22,188 frt 10 krrok a 100,000 pfrt tartozásban leendő beszámítás feltétele mellett fizettetvén ki, ezen összeg a tőkéből leszámítandó, a tőkéből kifizetett összegektől pedig kamatok nem követeltethetvén,az alperes által birói kézben le-