Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 28. szám

112 tekre nézve az idézett §§. szabályai folytán kivételek is fordulnak elő. Hogy a hibás egyének, főkép ha feltűnő gondatlanságot nyilvánítottak (1324.) nemcsak a vallott kár megtérítésére , hanem a megszűnt nyereség s okozott sérelem jóvátételére is köteleztetnek. Mert a felelőségi rendszabály (1. §.) tel j e s el ég tétel t rendel; a polg. törvény 1323. §. szerint pedig az a megszűnt nyereségre is kiterjed. A jóvá teendő sérelem alatt itt különösen a nem anyagi, vagyonbeli károk értetnek, tehát p. o. a szabadságon, becsületesen ejtettek u. m. a jogtalan letartóztatás, törvénytelen fogság hosszabbítás stb., mint a bűnvádi eljárás több más kihágásai (polg. törv. 1329. §.) ezeknél teljes elégtétel rendeltetik. További elv felelőségi rendszabályzatunkban: hogy abirósági személyek nemcsak azon kárért felelősök, melyet cselekvényük u. m. hivatalos kötelességeik tettleges megsértése által okoztak, hanem azért is, mely valamely mulasztásukból eredett. Tehát maga a mulasztás is f e 1 e 1 ő s égge 1 jár; mint ezt már a polg. törv. 1294. §. is megalapította, s mint ennek nyomán a felelőségi rendszabály is — 1. 11. 14. stb. §§-ban — egyik lényeges elvéül állította fel 1). Hogy ezen elv szinte igen szükséges, sőt elkerülhetlen, eléggé igazolják azon tetemes jog s vagyoni hátrányok; melyek a szükséges hivatalos teendők elmulasztásából szoktak eredni. Elég igazolására maga azon jogveszély, mely az igazságszolgáltatás megtagadása s késleltetése u. m. a tárgyalás vagy határozat hozatal megtagadása az eldöntésre megért ügyek elintézésének késleltetése folytán áll elő. Ugyanazon fontos érdekek, melyek magához az igazság szolgáltatásához kötvék, igénylik épen ugy azt is, hogy az feltartóztatásnak, hátráltatásnak kitéve ne légyen. A nemzeti vagyonosság, jólét s köz* pénzügy virágzásának az élet kérdése. Azért ez elvet is feltalálhatjuk a többi törvényhozásoknál is, fel a franczia codexben, mely erről az 505. cz. 4. p. s az 506 — 508. §§-ban részletesen rendelkezik; a porosz perrendben (III. 1.), mely szinte közöl iránta részletes szabályokat; badeniben (1199. §.); hannovéraiban (457. §.) mint szentesítve volt ez elv a régieknél is, és pedig a római jog után, a régi német törvényekben is — querela de protracta vei denegatajustitia — mint az 1855. német perrendben olvashatjuk; minél ha az a fejedelemtől vagy kormánytól jött, az állam törvények szigorú alkotmányos biztosítékokat is találtak szükségeseknek. — Az igazságszolgáltatás gyors és pontos kezelése iránti felelőség megalapítására bűnvádi ügyekben a 102. §. polgáriakban a perr. 310. 316. §§. kivül — a törvény rendszabály 46. §. is, mely főkép a gyorsítást a bírói személyek egyik íőkötelességévé teszi. Miután azonban e tárgy rendkívül fontos, kívánatos lett volna, hogy a felelőségi szabály arról részletesben s határozottabban rendelkezzék, mi a jogbiztosságra nagy hatályú leendett, s mint azt különösen a fr. törvényben találhatjuk. Azon kérdésre nézve, hogy a kártéritési felelőségnek mikor van helye, még két szabályt kell megemlítenünk ; először: annak nincs helye, ha a kártérítés más úton is eszközölhető, vagy ha a hátrány mellőzését a fél perovoslatok által elérhette volna (1. 3. §§.) miben J) Az 1853. máj. 3. törvényhat, rendsz. 59. §. is ez elvet követi: „Minden birósági hivatalnok és szolga felelős a hivatali k ölességei elhanyagolása vagy áthágása által okozott kárért." a bíróságok biztosságának egyik eszköze rejlik. Másodszor :hogy a kártérítési teher az örökösökre is átmegy, mi a 13. §-ban ben foglaltatik, és a mi a polgári törv. 1337. §-szán alapszik; de épen ennek alapján csak is az örökség erejéig — mint ez a franczia, porosz, stb. törvényekben is áll, s már a régi német jogban is érvényes volt, melynél eltérők a vélemények az iránt, hogy e teher : ad vires haereditatis, vagy csak addig terjed-e ki, a mennyiben az örökösök általa meggazdagodtak, vagyonban növekedtek. f,egfel§ől>t>-törvény§zélii döntvény. Haszonbérben lévő javak kisajátítása iránt, a polg. törvénykönyv 1104. és 1105. SS-hoz s illetőleg az 1857. april 27.. kelt ministeri rendelethez. + K. István bizonyos földeket H. Miksának hat egymásután következő évekre haszonbérbe adván, midőn a bérlő az utolsó évi haszonbért megfizetni elmulasztotta volna, ellene a haszonbéri összeg lefizetése iránt pert indított. A per folytában alperes 20 pfrtnyi összegnek a bérleti összegből való levonását kérte, azon oknál fogva, mert időközben a haszonbérbe álló földek közül, egy földrészlet kisajátitatván, ő annak hasznát nem vehette. Anyitraics. kir. városilag kiküldött bíróság 1858. június 7-kén 3;878. sz. a. kelt ítéletével alperest a kereset értelmében elmarasztalván, beszámítási kifogásától azon oknál fogva mozdította el, mert ebbeli kártalanítási igényeit az illetékes kisajátítási hatóságnál, nem pedig fölperes ellen kellett volna érvényesítenie. Alperes felebbezése folytán a pozsonyi cs. kir. fő törvényszék 1858. aug. 9-kén 7,866. sz. alatt kelt ítéletével az első birósági Ítélet ezen részét ugyanazon indokoknál fogva helybenhagyandónak találta. A cs. kir. legfőbb törvényszék azonban alperes rendkívüli fölülvizsgálati kérelmének e részben helyt adott, s a két alsó bíróság ítéleteit megváltoztatván, itéletileg kimondotta, miszerint az alperes által igénybe vett husz pforintnyi kártalanítási összeg azon haszonbéri öszszegből, melynek fizetésébe alperes elmarasztaltatott, levonandó légyen. A magas törvényszék ítéletének ide vonatkozó i n do k a i a következők valának : „A fölülvizsgálat iránti kérelemnek helyt nem kellett adni, mert mindkét részt beismerte, miszerint azon földrészlet, mely kisajátítás folytán útépítésre forditatott, azon földöszlethez (complexushoz) tartozott, melyet felperes az alperesnek 192 frt 30 krnyi évi bér mellett, haszonbérbe adott. A haszonbérbe adó már az átalános jogelvek szerint is a haszonbérlőnek az egész haszonbérleti tárgyért olyképen tartozik szavatossággal, miszerint a haszonbéri tárgy azon részeért, melynek haszonvétele a haszonbérlőtől elvonatnék az átal. polg. törv. könyv 1104. §-a értelmében haszonbért követelnie többé nincsen joga; miért is a bérbe adó a haszonvételeknek mint egésznek megfelelő aránylagos résznek, a haszonbérlő javára leendő elengedésére kötelezendő. Az államkincstár kisajátítás folytán a kérdéses telket útépítésre fordítván, annak használatától a haszonbérlő elesett, azonban haszonbérleti károsodásának kinyomozása^ végett, a kincstár ellen nem utasitathatik, mely a kisajátítás által nem a haszonbérlővel, hanem egyedül a föld tulajdonossal lépett jogviszonyba, és ki egyedül igé-