Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 2. szám

6 megszilárdítása és biztosifása; azon elemnek fentartása, mely az anyagi kifejlődésben, a vagyonosodásban, a pol­gárisodás emelkedésében lényeges s főszerepet játszik; melynek haladásunknak, közműveltségünknek legtöbb művét kell köszönnünk. Midőn eziránt korunkban átalá­nos lőn a meggyőződés; egyszersmind elismertetett az is, hogy a hitelnek szilárdabb megalapítása szigorúbb kény­szerítő eszközök nélkül legkevésbé sem várható. Ily sze­mélyi kényszerítés biztositéka nélkül a váltóknak, me­lyek a forgalomnak főrugóit képezik, semmi hitelük, te­hát semmi keletük sem lenne. Az összes hitelezés a zálog­adás által nyújtott biztosítékban keresne menedéket. Kézi zálog nélkül még az sem találhatna kölcsönt, ki elegendő vagyonnal bír. Mert nélküle mindig fenmaradna az adós makacssága, ravaszsága, s roszlelküsége által közbejöhető kijátszás, mi ellen a személy letartóztatása által nem le­hetne biztosítást nyerni. Tehát igy a forgalom nemcsak pangásba jönne, hanem tökéletesen meg is semmisitetnék. Ezen fontos érdekek okozzák, mikép Angliában és Francziaországban ujabb időkben is sokszor indít, ­ványoztatott és sürgettetett a személyi végrehajtásnak megszüntetése, de ez tekintetbe nem vétetett, és semmi si­kerre sem vezetett. Szükséges ezen alapérdeket, melyen a kérdéses inté­zet alapszik, szem előtt tartanunk, mert csak igy képesí­tethetünk a polg. perrend. 548. §-nak alapos értelmezé­sére. E §-ban különbféle kivételek s különösen a házas­társakra nézve alapítattak meg a személyi végrehajtás alkalmazhatásától. Innen fontos kérdésül merült fel, hogy ezen kivételek, nevezetesen a házastársakra nézve, miben álljanak s meddig terjedjenek; ez iránt különbféle kétsé­gek merülvén fel. A legfelsőbb törvényszék eziránt már több izben kimondá nézetét s határozatát. Minthogy azonban ez törvényi, tehát kötelező erővel nem birhat, igyekezni fogunk a fentérintett érdekek s elvek alapján azon nézetet megalapítani, mely itt czélszerüen egyedül alkalmazható. Főíörvény§zéki itéleíeJc Közölve dr. J—i ur által. I. Gr. Sz. egy 2,000 pfrt ösz'vegű 1857. máj. 13. Pes­ten kelt váltót 1857. jun. 13-ki lejárattal elfogadván, mi­után e lejárati napon a váltófizetést s beváltást teljesíte­ni elmulasztotta, váltóhitelező E. K. által a pesti keres­kedelmi törvényszéknél (1858. apr. 4.) bepöröltetett azon kérelemmel, hogv neki a 2,000 pforint váltóöszvegnek, 6% kamatainak és 31 frt 51 kr. költség- s díjaknak 3 nap alatti kifizetése, különbeni váltótörvényi végrehajtás terhe mellett meghagyassák. — A kereskedelmi tör­vényszék, mely a fentebbi költségjegyzéket 12 írt 51 kr­ra szállította le, a 3 nap alatti fizetést (185-. apr. 6.) el­rendelvén, ez ellen váltóadós gr. Sz. a pesti fötörvény­székhez fölebbezést adott be. Ennek következtében a vál­tóhitelező a fentkített öszvegek s ujabban azokhoz já­rult 22 frt 40 kr. költség erejéig a váltóadós ellen 3 nap alatt, teljesítendő biztosítást kérté elrendeltetni. És pedig minthogy a gyakorlatban azon szokás fejlődött ki, mi­szerint e biztosítás kész pénzben követeltetett és tel­jesítetett is , ennek alapján jelen E. K. hitelező is kész pénzben kérte a biztositást elrendeltetni és teljesítetni. — A kereskedelmi törvényszék 1858. aug. 31. 34,192. sz. a. végzésében a biztositást a váltóöszveg, kamatok, előbbi 36 frt 36 kr., s most újonnan 12 frtban megalapított költ­ség erejéig elrendelte, és pedig ugy. hogy „ezen bizto­sítás 3 nap alatt, különbeni váltótörvényi végrehajtás terhe m e 11 e 11 a váltótörvény 25. §-n a k a n a 1 o g i á j a szerint kész pénzben telje­siten d ő." Alperes Sz. ezen végzés ellen a pesti ÍŐtörvényszék­hez folyamodott, azon pontja végett, mely a biztosi­tást kész pénzben rendelé teljesítetni. Ezen folyamodás általa következőkkel támogattatott. 1. A váltórend 14. §-a mely a szóban forgó biztosítás esetéről rendelkezik, nem parancsolja, hogy azon esetben, ha fizetési megha­gyás elleni lölebbezés következtében biztosítás teljesíten­dő, az kész pénzben teljesítessék, hanem csak azt mond­ja, hogy ily esetben a panaszos fél biztositást követelhet; tehát következik, hogy e biztosítás más ingóságok által is teljesítethetik. 2. A törvényszék által idézett és a gya­korlat által is bár ily esetekben hibásan alkalmazott s követett v. t. 25. §. a jelen fenforgó s hasonnemü esetek­re nem alkalmazható, Mert ez az ily biztosítás eseteit vi­lágosan elősorolván, azt rendeli, hogy csak azon esetben, ha a felek a biztosítás teljesítésének módja és azon hely iránt, hol a biztosítékul szolgáló tárgy őrizet alatt tar­tandó lenne, meg nem egyeznének, csak ezen esetben, kell a biztosítandó öszveget a bíróság kezeibe letenni — tehát kész pénzbeni biztositást adni. Ezek alapjár; alperes, ingóságai által kéri a biztositást eszközöltetni. Ezekből láthatni, hogy itt azon kérdés merült fel s vált kétségessé, vájjon azon biztositás, rnelv a v. t. 14. §. értelmében pendente apellatione etrevisione a váltóhitelező által követelhető, kész pénzben teljesiten­dő-e, vagy más érték által is nyujtathatik-e ? A cs. kir. főtörvényszék ezen kérdést 1858. október­ben kelt Ítélete által következőleg dönti tte el: „Tekintetbe véve azt, hogy az 1850. jan. 25-ki vál­tójogi miniszteri rendeletnek 14. §. értelmében, azon eset­ben , ha a panaszlott fél a kötelezettség teljesítését elren­delő Ítélet ellen fulébbezéssel él , a panaszos fél fel van jo­gosítva annak bírói elrendelését, kérni, hogv az adós ál­tal követelése erejéig különbeni végrehajtás terhe mellett 3 nap alatt biztositás nyujtassék, e részben a kereskedel­mi törvényszéknek (fentemlített) ítélete helybenhagyan­dó; az azonban azon pontjában, mely az elleniéi kihallga­tása nélkül azonnal a biztositást kész pénzben rendelé a vált. t. 25. §-nak analógiája szerint teljesítetni, megmásí­tandó volt, miután az idézett 25. cz. jelen esetre nem al­kalmazható , és pedig annál is kevesebbé, minthogy az említett törv. czikk mindig föltételezi a léleknek megelő­ző kihallgatását. (Főtörv. ítélet 1858. okt. 18. 11656. sz.) II. Egy más jogesetben. Özvegy Sz—né 3,500 pfrt erejéig H. Sándor, mint hitelező részére váltóbeli tartozásban állván, miután eb­beli kötelezettségének a lejárat után eleget tenni elmu­lasztotta, a hitelező által a p—i kereskedelmi törvény­szék előtt bepereltetett és azon váltóösszegben s járulé­kaiban elmarasztaltatott (1858. fébr. 5. 4555. sz."alatt). Ezután folytatólag felperes H. Sándor alperes ingóságai­ra vezetendő végrehajtási zálogolásért, becslésért folya­modott, mi el is rendeltetett (1858. mart. 2), minek foly-

Next

/
Thumbnails
Contents