Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 89. szám

724 dónak tartotta, és az úgynevezett jegyajándékát a a nőnek, a férj közös hitelezői ellenében elsőbbség­gel a harmadik osztályba soroztatni rendelte. (Határozat 1857. jun. 7-én 3733. sz. a.) Házastárs számadási kötelezettsége. — Polg. tk. 1240. s-hoz. — Legfelsőbb birói itélet, mely szerint a nő szám­adással tartozik, ha férje üzletét ennek távollé­te vagy akadályozása esetében kezelte. — A miranói cs. kir. praetura előtt folyt egy perben vita tárgya volt, vájjon a nő, ki hat éven át kezelte férje üzletét, ennek betegség miatti ,'aka­dályoztatása miatt — tartozik-e számadással fér­jének ezen hat évi igazgatásról. Az első biróság „nemwmel felelt a kérdésre. Az 1856. oct. 28-ik 4482 sz. a. itélet Indokolása: A polgári törvköv. 91-dik §. a férjnek tulajdonítja a háztartás vezetésének jogát; ezen jogról a férj a vele házassági közös­ségben élő neje javára hallgatag lemondott, a mennyiben betegség által akadályoztatva, tudta, hogy neje vezeti üzletét, s ennek ellene nem mon­dott. Az 1239. §• a férjet, ki pedig törvény szerint van a kezelésre jogosítva — a számadástól fölmenti; mennyivel inkább kell ezt a nőről érteni, ki a helyett, hogy az üzlet vezetését egy harmadikra bizná, s ennek fizetne — éveken át önfeláldozással állott az üzletek élén ; az 1240. §. a számadás kö­telezettségét kölcsönös megállapodástól föltételezi, az ellenkezőt tehát szabályként már fölteszi, s ez felel meg azon benső viszonynak is, melynek há­zasságban uralkodni kell. Azonban midkét felsőbbi biróság az ellenke­ző elvet állította fel, s ezen felsőbbi s legfelsőbb birói határozat. Indokai: Ámbár a polg. tk. 1240. §. ér­telmében a nő azon haszonvételről, melyről férje javára lemondott ugyan, de a házasság alatt maga húzott — számolni nem tartozik : de a számadás kötelességétől — a férj e részbeni határozottan ki­jelentett elállásának esetét kivéve — nem mene­külhet, ha a férj vagyonának általa történt kezelé­séről van szó, ha mindjárt ez megbízás folytán vagy a vagyon érdekében történt is. Ezen oknál fogva a panaszló férj által az üzlet nemére s terje­delmére nézve ajánlott tanú általi bizonyítás meg­engedtetett annak megitélhetése végett, vájjon a számadásra való köteleztethetés esete fenforog-e? A velencei felsőbíróság 1857. február 10-ken 610. szám alatt hozott ítélete , mely amaz alapel­vet felállította, a legfőbb törvényszék által hely­benhagyatott. 1857. június 17. 5243. szám alatt. 0 Nem ügyvédek képviselete szóbeli perekben. — Polg. perrendt. 30. 31. §-hoz. — Legfelsőbb birói határozat, mely szerint : az ügyvédek helyettesítő meghatalmazással az ügy vitelét nem ügyvédekre s jelesül segédeikre átru­házhatják. — Nagyon el van terjedve a gyakorlat, hogy az ügyvédek, a felek által reájok ruházott helyettesí­tési jognál fogva, a sommás perekbeni képviseletet a nálok alkalmazásban levő ügyvédjelöltekre , fo­galmazó segédeikre ruházzák. Ezen eljárás igazo­lása végett hivatkozás történik az 1845. dec. 2-ki törvény 9 §-ra (megfelel a polg.perrendt 31.§-ának), mely polgári perekben sommás eljárásnál a feleknek megengedi, hogy magokat nem ügyvéd meghatal­mazottak által is képviseltethessék. Az alsó bíró­ságoknál e nézet nem mindenütt talált elfogadásra, sőt az ily képviselet sokszor bírói határozattal is meggátoltatott azon oknál fogva, mert az érintett §-ban a feleknek adott azon jog, hogy magokat nem ügyvéd által is képviseltethessék, csak is a perlekedő fél joga ; s ha még is képviselője válasz­tásánál ügyvédnek ad elsőséget s ügyvédet biz meg, ez nem lehet jogosítva, a félnek épen a vá­lasztás által nyilvánított akarata ellenére — az ügy vitelével nem ügyvédet bízni meg. Egy ügyvédnek hasonló irányú felsőbb birói határozat ellen a legfőbb törvényszékhez nyújtott felfolyamodása folytán a kérdés a legfőbb törvény­széknél tárgyaltatván, a legfőbb törvényszék, a felsőbiróságilag kimondott roszalást félretette. Indokolás: Ha az 1845. december 2-diki törvény 9. §-ának (polgári perrendtartás 31. §.) rendeletéhez képest sommás perekben a feleknek meg van engedve nem ügyvéd meghatalmazott ál­tal is képviseltetni, akkor ugyan ezen jog az álta­lok képviseletre megbízott, s helyettesítési joggal felruházott ügyvédtől sem tagadtathatik meg. És ez annyival inkább igy van, mert az érintett §. egyedül azon kivételt teszi, hogy ismert zugirá­szok ne működhessenek felhatalmazottak gyanánt. Határozat 1857. oct 13-án 10076. szám alatt. n

Next

/
Thumbnails
Contents