Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)
1858 / 88. szám
714 ent, elegendőnek találván a törvényhozás e törvénynek csak kihirdetését, megjegyezvén csupán azt, hogy a mennyiben a működés terén a törvény szavai minden tekintetben elegendő világosságot nem deritnének: annyiban az általunk is fölebb helyenkint idézett segéd forrásokban kell a bírónak eligazodását föltalálnia. Pedig melyik törvény az, mely minden szabatossága mellett is ne hagyna olykor olykor némi homályt, némi kétséget maga után ? Akként sok van még itt is hátra, részint a belső , részint a külső formalitásra vonatkozólag, melyeknek elrendelése, tisztába hozatala csak esetenkint fog elvégeztethetni. Hány szabályzat van, melyek eddig a büntetőjog kihágásokra vonatkozó részére is fönnállottak , s melyek, változván jövőre részben az első folyamodásu-, s egészen a másod s harmad folyamodásu hatóságok minősége : szintén megváltoztatásnak néznek elé. így a többekközt ide tartoznak az itélő birák minőségére, hogy tudniillik „megvizsgáltak" legyenekC1) (bprdt. 11. és 417. §§ ) ; valamely büntetékeny cselekvénynek illetéktelenül kihágáskép kezelésére (igazságügy miniszteri rendelet 1857. aug. 7)-, az államügyész hivatására(2) (bprdt. 427. §.)-, a kihágások följelentésére (igazságügyminiszteri rendelet 1857. aug. 29.)-, a büntető ügyekbeni bírósági utasításra (1854. jan. 16.)-. a büntetőügyek fölötti táblázatok készítésére (igazságügy miniszteri rendelet 1857. jun. 30. és szept. 22.)-, s azok hova fölterjesztésére — stb. vonatkozó rendeletek. Mindezekre tehát a végrehajtó szabályzattól várhatjuk a kellő fölvilágositást. Hanem mielőtt berekesztenek e cikket: még néhány szó mulaszthatatlanul elmondani valónk van. Állítólag az elmélet legszorosabban elválasztja a büntetésre méltó cselekvények megelőzésére s azok elővizsgálatára vonatkozó eljárást, a tulajdonképeni bíróitól, mely a büntetésre méltó cselekvények fölötti szoros jogszolgáltatásban s a bűnös büntetésében áll. Es innen sokan szeretik következtetni , hogy mivel a praeventiv s detectiv rendészetnek egészen más szempontja, mérvei s tekintetei vannak : a közbiztonsági hatóságok birói tu*) E minőségre vonatkozólag-nem oszlatja el egészen a kétséget azon miniszteri rendelet 1854. dec. 30-ról (Orsz. k. lap 1855. I. db. 7. sz. 22.1.), mely a rendőri kihágásokra nézve föltétlenül megszabja a birónak megvizsgált minőségét, — de a mi most rögtön meg nem történhetik. K. (?) Ez igen fontos ügy, mert eddigelé az államügyészség volt az alsó hivatalok büntető határozatai fölött szükségeskép ellenőrködő hatóság. K. lajdonokkal nem ruháztathatok fel, s hogy c s a k a — törvényszéki — birónak van joga büntető cselekvények fölött végérvényesen Ítélni; — söt vannak, kik odaértelmezik a dolgot('), mintha a politikai hatóságok minden birói hatályra teljesen alkalmatlanok volnának, mintha ezekben oly készültségű, belátásu, elfogulatlan s lelkiismeretes bírákra nem is lehetne majd találni!! Nem tagadhatni ugyan , hogy a megelőző és utólagos jogszolgáltatás vagy Ítélet két különböző tárgy, s a hivatalos hatáskör e mindkét iránya, a szellemi tehetségnek szintén különböző oldalait veszik igénybe; nem tagadható ugyan, hogy a szorosb értelemben vett bátorsági rendészet különbözik kivitelében a szoros értelmű törvénykezéstől : de épen nem következik az , hogy annálfogva ama kettőnek minden esetben való elkülönzése célszerűnek, eszélyesnek mutatkozzék ; nem következik az , hogy a rendőrhivatalnok azért ne maradhatna rendőr akkor is, midőn birói tisztét teljesíti. Annyival kevésbbé következnek pedig ezek a fönebbi elméletből, minthogy mind a két különböző irány utolsó elemezésben összefut ajogállapot föntartásának céljába, — s ha aztán e kettő együtt célszerűen gyakorolható : miért ne gyakoroltathatnék az a politikai hatóságok által is ; még pedig talán sok tekintetben egyszerűbben és gyorsabban: mint a törvényszéknél; egyszerűbben , mert akkor aztán nem kell neki az ügyet vizsgálat után áttenni; gyorsabban, mert a gyorsaság természete; alaposabban, mert ő vizsgálván az ügyet, ő tud illetékesen hozzá szólni is. A mi tehát a törvényszékek „birói illetőségét" illeti, szerintünk az Önállólag, azaz elvonva a törvényekre való tekintettől — mindig r e 1 ativ: miután a biráskodás magában észtani tudományos foglalgozás,(2) — s igy kivül esik azon, hogy azt minden körülményben jól csupán csak egy és ugyanazon hatóság gyakorolhassa; kivül esik pedig annyival inkább, mivel szerintünk nem csak büntető ügyek — mint a közjog tárgyai — adathatnak át politikai elvek alapján célszerűleg a szoros értelmű politikai hatóságnak ; de épugy átadathatnának még — s hisszük a legjobb sükerrel — a magánjogba annyira vágó gondoksági, árva, nagykorsági, örökösödési, elévülési, hitbizományi stb. ügyek is, mennyiben tisztán mint ilyenek jelennek meg. KELEMEN MÓR. (') Lásd péld. a bécsi „Presse" f. é. július 1-ei számában „Az ausztriai törvényhozáshoz" című cikket. K. (2) Lásd : R o 11 e k „Staatslexicon" VIII. 724 1. K.
