Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 85. szám - Szemeriai id. Szász Károly nagy-enyedi jogtanár és magyar tudós társasági rendes tag. 1853. october 25. Életrajz. 3. r.

696 szegesekre nézve valami eltérő nem rendeltetik, az 1 § ban kijelölt törvényszegések^) miatti vizs­gálat és büntetés minden további föltét nélkül el­enyészik, ha a törvényszegés elkövetése időpontjá­tól fogva három hónap telt el a nélkül, hogy ez iránt eljárás indíttatott volna." — Folytatjuk. — Törvénykezési csarnok. A titok.(^ Bűntényi, esemény. — Folytatás. — D u p i n barátom a legélénkebb érdekkel látszék kisérni ezen eseményt, mit azonban én csak azon türelmetlenségből kövekezteték , melylyel a napi lapok megérkezését várá, mert csak gyéren hangzott ajkáról egy-egy rövid megjegyzés a vizs­gálat menetéről. Végre megkérdezett engem is né­zetemről a dologra nézve. Én csak azt ismételhe­tém, a mit már egész Páris elmondott előttem. Athathatatlan titok látszék burkolni a tettet, s nem hivém, hogy nyomába jöjjenek valaha a gyil­kosnak. — Ne ítéljünk ily fölűletes vizsgálatból, monda D u p i n barátom. A párisi rendőrség, mely annyira híres éleselmüségéről, ravasz ugyan, de egyéb semmi. Vizsgálataiban nincs módszer, nincs rendszer, azon irányon kívül, melyet talán a többé-kevésbbé jelentékeny fölfedezések erőszakol­nák reá. Mi a gyilkos tetteket illeti, magunk­nak kell vizsgálatot tennünk előbb, mintsem Ítéle­tek merészlenénk hozni az eszközökről a tettes fölfedezése végett. Egy kis szórakozás lesz ránk nézve, s azonkivűl a bebörtönzött Le Bon oly szolgálatot tőn nekem egykor, melyért köszönet­tel tartozom neki. A rendőrségi praefektushoz megyek, kivel jó ismeretségben vagyok, s enge­délyt kérek tőle, hogy háboritbatlanul léphessünk azon házba. Az engedély megadaték számunkra, s legott indulánk a Morgue-utca felé. Egvike az a legnyomorultabb utcáknak, melyek a Ricbelieu- és Sz. Rókus-utca közt elvo­nulnak. Már későn volt délután, midőn odaérkezénk, s a ház már messziről fölismerhető volt azon nép­csoport által, mely a kapu körött egybegyülemlett (') Azaz oly törvényszegések miatt, melyekre ez ált. btköny vben büntetés nincs szabva. K. és céltalan kandisággal meredezett a gyilkosság helyszínének zárt ablaktábláira. Közönséges ház volt az kapusikátorral, melynek egyik oldalán a kapus páhója volt. Mielőtt bementünk volna,az utca hosszában folytatók utunkat, befordulánk egyik mellékutcába és onnan nézők a vésztelyes épület hátulsó részét. Miután már eleget láttam volna7 észrevevém, hogy D u p i n még folytatja észlelé­seit és az egész környezetet oly pontossággal szemlézé, melynek célja teljes talány volt előttem. Visszamenőleg újra a ház elé jövénk elému­tatók belépti jegyeinket, s azonnal bebocsáttatánk, A lépcsőzeten föl ménén k azon szobába , hol l'Es­p a n a g e kisasszony testét megtalálták s hol még most is mind a két hulla fekvék. A szoba ép azon állapotában hagyatott, mint a melyben találtatott. Mit sem láték akivűl, mint a mi már a „Gazette de Tribunauxuban is közölve volt. Dupin meg­vizsgála mindent, még a hullák sem kerülék ki leggondosabb vizsgálatát. Azután a többi szobába és udvarba menénk egy biztossági hivatalnok foly­tonos kíséretében. Dupín csak akkor nyilvánitá bevégezettnek a maga vizsgálatát, midőn egészen beesteledett. Hazamenet közben a napilapok egyi­kének dolgozó helyiségébe lépett be néhány pilla­natra s aztán visszajött, elhallgatva előttem, hogy mit csinált avagy keresett ott J Egyébiránt az én barátom ez estve egyetlen szóval sem nyilatkozott előttem ezen undok tettről és hallgatását csak másnap dél felé szakitá meg, azon kérdést intézvén hozzám : vájjon nem fö­döztem-e föl valami különösen megjegyzen­dő t a gyilkostett színhelyén ? — Epen semmit sem, válaszolám: semmi egyebet annál, mint a mire már el voltam ké­szülve. — Ugy látszik, folytatá barátom , hogy e tettnek legnagyobb borzalmat gerjesztő oldalai egyszersmind a „Gazette" figyelmét is kikerüléky azonban nem akarom tovább vitatni e lap nézeteit. Nekem ugy látszik, hogy a tett mások előtt ép azon oknál fogva rejtélyes, talányos , mint a mely ok a tettet épen könnyen magyarázhatónak tűn­teti fel előttem, t.i. az iszonyú részletességek miatt7 melyek azt környezik. A rendőrség nem az in­dok miatt, mely e gyilkosságot előidézte, hanem azon istentelenség miatt van elbámítva, melylyel az végrehajtatott. A hatóságoknak teljes lehetet­len azon tényt, hogy két szózatot hallottak oda fönn, megegyeztetniök az ép oly tagadhatatlan ténynyel, hogy ott nem voltak útak módok a szö­késre, futásra, és azok azt képzelik, hogy l'E s p a-

Next

/
Thumbnails
Contents