Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 85. szám - Szemeriai id. Szász Károly nagy-enyedi jogtanár és magyar tudós társasági rendes tag. 1853. october 25. Életrajz. 3. r.

697 nage kisasszony gyilkosa nem menekülhetett a házból a nélkül, hogy ne találkozzék a benyomuló embertömeggel. A vad rendetlenség, mely a szobában uralkodék, a kéménybe voncolt hulla, a koros hölgy testének borzasztó elrútitása — mind ezen körülmények elegendők a hivatalnokok éles elméjének megzsibbasztására, a helyett, hogy azt inkább felizgatnák. Ok azon közönséges tévedésbe estek, hogy a szokatlant a megmagyarázhatatlannal cserélik föl. S még is ép ezen eltérés a szokottól az, mi helyes nyomba vezeti az éles elmét. Az efféle vizsgálatokban az illetőknek nem azon kérdésből kellene kiindulniok : „Mi történt itt hanem azon kérdésből : „Mi történt itt olyan, mi még sohasem történt meg ezelőtt?u — Valóban , a könnyüdedség , melylyel megfejtettem vagy még megfejtendem e talányt, ép oly nagy, mint a megfejthetetlenség látszata, melylyel e titok a hatóságok előtt bir. Néma bámulással merengék a szóló arcára. — Most várom azon egyént, folytatá egy pillantást vetve szobánk ajtajára, kinek, habár nem követte is el egyenesen e gazságot , kisebb nagyobb összeköttetésben kell azzal állania. A bűntett legterhelőbb részében ezen egyén nem vétkes valószínűleg — remélem , hogy ebben nem csalódom — ; mert a talánynak általam leendő megfejtése ezen gyanúra támaszkodik. Itt várom a férfiút, e szobában, minden pillantatban. Meglehet, hogy nem jelen meg : azonban sokkal valószinűebb, hogy mégis megfog jelenni. Ha eljön, szükséges lesz őt itt letartóztatni. Vegye elő pisztolyait; ha a szükség ugy hozná magával, hasznunkra fordítandjuk. A pisztolyokat elövevém, voltakép nem is tudva, hogy mit mívelek és bizonyosan nem adva hitelt Dupin szavainak. Barátom mintegy magával-beszélgetés közben folytatá azon hideg, élettelen hangon, melyet mindig fölismerék rajta, midőn kitünteté azon csodálatos tehetségeket, melyekről már szóltam. — Hogy azon szózatok, melyeket a tanúk szóváltás közben hallának, monda, nem a nők szózatai valának, az elég szilárdul meg van állapítva a bizonyságtétel által. Ez eloszlat minden kétséget azon kérdésre nézve : vájjon az öreg hölgy ölte-e meg elébb az ő leányát és aztán öngyilkosságra vetemedék, mint az eseménynek némely fölűletes megitélői hinni hajlandók. E pontot csak azon rendszer miatt érintem meg itt, mely nézetemnek alapul szolgál; mert hiszen magában értetik, hogy madame l'E s p a n a g e physikai ereje teljességgel nem volt képes megfelelni azon feladatnak, miszerint leánya testét a kéménybe fölerőszakolja, valamint sebeinek minősége is kizár minden öngyilkosságra való gondolatot. A gyilkosságot tehát harmadik egyén követte el, és a gyilkos szózatát heves szóváltásban hallák fönn. Most már mondja meg ön nekem, nem tünt-e föl önnek a bizonyítvány sajátságossága e szózatra nézve? Felelém, hogy abban valamennyi megegyez, miszerint a rekedt szózat franciáé volt, és az éles visító szózatról vagy hangról a legellenkezőbb nézetek nyilváníttattak. — így hangzék a bizonyságtétel, viszonzá Dupin; de még abban sem állott annak sajátsága. Ön csak az e 11 e n m o n d á s t jegyzé meg a vallományokban , anélkül hogy tekintetbe venné annak különösségét. Az egyik szózatra nézve egyetértett valamennyi tanú, a másikra nézve azonban, bármily különbözők valának véleményeik arról, mindnyájan megegyeznek abban is, hogy idegen, külföldi volt az, mit ők hallottak. Minden egyes tanú tisztában van magával, hogy az nem volt földijei valamelyikének szózata , mely fölülről hangzott. Azonkívül egy tanú sem hasonlítja azt külföldinek szózatához , melynek ő nyelvét ismeri, hanem olyan nyelvhez hasonlítja. mely előtte egészen ismeretlen, s a melyet ő talán sohasem hallott. A szózat inkább éles, fülhasitó. mint rekedt volt, és a tanúk egyetlen hangzatot sem adhatának vissza, melyek szókhoz hasonlítottak volna. Nem akarom tudatni önnel előlegesen . mi volt az én gyanúm, midőn a bizonyítványokat olvasám és gondolkodni kezdék a dologról; elégedjék meg ön azzal, hogy az bizonyos vezérfonalat szolgáltatott nekem a bűntény helyszínén való vizsgálódásaimra. — Helyheztessük most vissza magunkat, folytatá Dupin , e halottas kamrába. Ön megengedi nekem, hogy ott legelőször is azon eszközökről kellett vizsgálkodnunk , melyeket a gyilkos a menekülésre használhata. E tekintetben erősen áll, hogy a gyilkosok TE s p a n a g e kisasszony szobájában valának, midőn a szomszédok az ajtót betörék, s ennélfogva e szobából kellett végrehajtaniok a futamlást. A falak, pitvar és boltozatok már megvizsgálvák , s azért tudjuk már, hogy nem illanhattak el valamely rejtekajtón.Legkevésbbé sem levén hajlandó a hatóságok intézkedéseire támaszkodnom, én is a legpontosabb vizsgálkodást tettem részemről, és nem találék semmi titkos nyílást. — Folytatjuk. —