Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 84. szám - Szemeriai id. Szász Károly nagy-enyedi jogtanár és magyar tudós társasági rendes tag. 1853. october 25. Életrajz. 2. r.

686 nek és őt mondhatatlanul boldogitó családjának szentelvén egészen 1848-kig; azonban az Akadémia őt jogtudományi érdemei elismeréséül 1834-ben a november 10-ki nagygyűlésben a törvénytudományi osztály rendes tagjává választotta, mely megtisztelő állomást ő csak 1836 ban szeptember l-jén foglalt el: „A s z e r z e 11 törvények eredeti kútfej érő 1" irt, s köztetszéssel fogadott értekezésével. A gondolkodás , polgári és családi csöndes élet s a kizárólag tudományos ügyekkel foglalkozás ez időszakában irta ő „Parthenon" című egészen sajátságos fölfogásu és alkatú, s eredeti eszmékben gazdag nyelvtani munkáját, fennidézett latin nyelvtanát, uj szakmájához kellő kézikönyveit sat. Ekkor, t. i. 1842-ben útazta be gróf Teleki Domokossal a nagy hazafival Német- és Angolországot, mely alkalommal a nagy-enyedi és más ev. ref. tanodák külföldi alapitványai érdekében hasznos szolgálatokat tett. 1848. ismét a politikai térre szólítáőt, szülővárosa másodszor választá képviselőjévé. E rövid országgyűlés után a magyar vallás- és cultus-miniszterium államtitkárrá nevezte ki, mely tisztének az 1849-ki események vetettek véget. Ez időtájban Sz. Károlyt a budai várban 1 aktában gutaütés érte, mi által nemcsak erős lelke szenvedett nagy sérülést, de testi épsége és ereje is láthatólag megtörött: kigyógyult ugyan látszólag nemsokára. de a régi férfit az ő testi és lelki szép egészében és öszhangzása szerint többé föl nem lehetett benne találni. Ugy járt ő, mint erős cserfa, melynek ágait a villám összezúzta, vagy gyökerét a föld vulkántüze elperzselte; olyan volt, mint egy ódon szentegyház, melynek faragváanyit s áldozatoltárát álgyugolyó elseperte. Időmultával kereset alóli fólmentetése végleg kimondatván, 1850. őszén családostól Maros-Vásárhely re költözött, ifjúkori barátja, b. Kemény Pál, mint régen szivét : ugy most hajlékát nyitotta meg neki s ott lakott 1851 végéig, midőn is az odavaló ev. ref. fétanodábaii újból természettan és a rokon tudományok tanárává neveztetett ki, mely hivatalát két éven át szenvedő testtel és lélekkel, de bámulatos sükerrel vitte. E korszakból meg kell emlitenem egy igen jellemző eseményt, mit egyik tanitványa közlött velem. D. J. nevű ifjú a tanórákon egész féléven át nem jelenvén meg, Sz. K. észrevette s feleletre szinte minden órán fölszólította. Az ifjú soha sem volt jelen. A második félév kezdetén néhány órán ismét nem jelenvén meg, az első hét végén arra kéré tanítványait, mondanák meg neki, hogy holnap, vasárnap, lenne szerencséje ebédre, ismerkedjenek meg együtt. Az ifjú embert Szász nyájasan fogadta, mindenről beszélgetett ve • le, csak a leckemulasztást nem emiitette egy szóval is. Ennek következése az ifjúnak legszorgalmasb leckejárása és tanulása lett. — Vége a jövó számban. — Nézetek. A Pprdt. 335. és 338. §§-ai körűi. Midőn a Pprdt. 335. §-ában két egyenlő Ítélet ellen, rendkívüli fölűlvizsgálati kérelem beadhatását megengedi : egyúttal 338. §-ában azt is elrendeli, hogy a két egyenlő ítélet végrehajtását, a rendkívüli fölűlvizsgálati kérelem használása ne akadályozza. Számtalan esetet ismerünk, hogy a két egyenlő ítélet végrehajtatván — miután a legfőbb törvényszék a rendkívüli fölűlvizsgálati kérelemnek helyt adott: viszvégrehajtás intéztetett a két egyenlő ítélet alapján végrehajtást eszközöltető ellen. Es ez természetesen is következik; mert, ha merészkedett a két egyenlő Ítéletet nyert fél, rendkívüli fölül vizsgálat használtakor , a két egyenlő ítéletnek végrehajtás által érvényt szerezni; miután a két egyenlő ítélet megszüntettetett: köteles a végrehajtásilag bevett összeget visszafizetni. Ámde gyakorta ugy állanak az ily esetek,