Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)
1858 / 84. szám - Szemeriai id. Szász Károly nagy-enyedi jogtanár és magyar tudós társasági rendes tag. 1853. october 25. Életrajz. 2. r.
684 ságtói és nyers beszédektől különösen irtózott, ugy tartá, hogy az ifjat semmivel inkább elrontani nem lehet, mint illetlen módon és hangon való fenyítés által. Hibáiért előbb négyszemközt szólitotta meg az eltántorodót, de oly szívhez szólólag, oly erős színekkel , s a hiba erkölcsi rútságát s rosz következéseit annyira meggyőződésig tárva tel, hogy nem egy fakadt sírásra, s ritka birt lelki erővel másodszor is hasonló hibába esni: a megátalkodottnak pedig lehetetlen volt az ő dorgálásait elhordozni, inkább eltávozott, vagy a mint mondják, a föld alá bújt, mintsem az igazság, a meggyőződés, az erős okoskodás e hatalmas ostromát ismételve kiállja. Kedves tan modora által azt érte el, hogy az ifjak az ő tantárgyait — tán ha görög lett volna is — szerették, leckéit járták, s keze alatt ritka volt a semmit nem tudó ifjú. Az ő közvizsgálataira nem volt szokás könyvet vinni, a ki vitt is,hasztalanul cselekedetemért neki tanulni kellett, ha valaki tudni akart: könyvből, súgásból nem boldogult egy is. Nála két veder volt a vizsgálati asztalon: egyikben a nevek, másikban a kérdések. Választani kellett és felelni. A ki nem tudott, nem felelt; a ki jol tanúit, volt alkalma kitűnni. Emberies és szelid bánásmódjával pedig azt eszközölte, hogy az i tájakban az önérzet fölébredt, ez fölkeltette a jobb ösztönöket : tanulási kedvet és munkássági hajiamat, szabad és önálló fejlődésre nyitott útatszívnek, léleknek, szóval: már mint ifjúban csirába indította az önállólag munkálkodó szellemet. E fáradságos szerepkör betöltése mellett is maradt neki annyi ideje, hogy a gymnásiumi alosztályok száraára tankönyveket dolgozzék, igy p. o. a Szilágyi-féle latin grammatika helyett, tekintettel a magyar nyelv újabb fejlődésére, egy igen jeles nyelvtant dolgozott, továbbá ékesszólástant (Rhetorica) sat. saját törvénytani szakmájának minden ágában kimerítő tankönyvet irt, oly alaposan, hogy az erdélyi köz- és magánjogtan folyamát a királyi táblán ügyvédi vizsgálatra készülők is használták, sőt gyakran vén ügyvédek is leíratták. Midőn a jogtanári széket 1837-ben február 12-ikén előbb helyettesképen, majd július 9-ikén véglegesen kineveztetve, a természet- mér- és vegytani székkel cserélte föl, mindezekből tankönyvet dolgozott: az erdélyi hírlapirodalmat munkálataival folyvást gyámolította ; nevezetes ünnepélyek, mint p. o. Köteles halála, gróf Kendeffy főgondnokká igtatása, Farnoss Károly jogtanárrá választatása alkalmával igen gyakran beszélt, s e beszédei alak és tartalom tekintetében a szónoklatnak megannyi műremekei: sőt ifjú tanárkofában példaadásui még egyházi beszédeket is irt, melyeket az ifjúság elterjesztvén , hosszas ideig a legélvezetesebb termékei voltak az egyházi szónoklatnak. íme mily tágas körben s mekkora sükerrel dolgozott SZÁSZ Károly a szorosan vett tanítás és nevelés terén! Állítsuk e mellé mármost néhány vonással politikai és irodalmi munkásságának eredményeit is, s akkor látandjuk: ki volt ő, s mily szerencse, midőn egy tevékeny szellemű ember természetes helyét a maga idejében fölleli, mennyi jót képes az egy élet folytán a társaság és emberi művelődés érdekeiben eszközölni. SZÁSZt a politikai térre mintegy önkénytelenül vitte egyfelől elhíresedett törvényismerete, ritka rábeszélő ereje és szónoki hivatottsága, mely ismeretes ugy lett, hogy ő, mint a nagyenyedi főtanoda jószágainak és érdekeinek képviselője a megyegyüléseken megjelent s a közdolgokra befolyni e jognál fogva alkalmat nyert; másfelől a Kemény-házzal való viszonya, melynél fogva az az ő ékesszólását és növekedő népszerűségét a köz érdekben felhasználta; végre pedig: „Az 1831-dik esztendő