Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 83. szám - Szemeriai id. Szász Károly nagy-enyedi jogtanár és magyar tudós társasági rendes tag. 1853. october 25. Életrajz. 1. r.

680 tása mindig kétséges. A sértett fél jelenleg eszméletét visszanyerte és látszólagosan veszélyen kivűl van , bár emlékezete még gyenge és zavart, azt azonban , váj jon, és mikor fog tökéletesen felgyógyulni ? meghatározni nem lehet; mert a fejbajok oly veszélyesek , hogy sokszor hosszasb idő után is rögtöni halált idézhetnek elő. T. vagy G\ György hullájának megvizsgálása alkalmával a fejtetőn egy S1^ vijjnyi beható , zúzott sebet, az orrt behorpadva s az állon egy ujjnyi zúzott sebet tapasztalt. Boncoláskor kitűnt, hogy a fejtetőn a koponya ott, hol a keresztvarrások egyesülnek, beütve, a koponya egyik halántéktól a másikig keresztben, és másfelől a nyakszirtig elrepedve, s az agyhártya közt nagy mennyiségű vérömlény, az agy maga pedig vértelen volt. Az orrcsont, ugy szintén a felső és alsó állkapocs is, több darabokra ugy össze volt zúzva, hogy azokat a fogakkal együtt kilehetett szedni. Véleménye oda járult, hogy az orrcsont eltörésén kivűl, mindegyike az észlelt sebeknek már magábanvéve föltétlenül halálos és a halálnak rögtön be kellé következnie. V". L. zala-apáti orvos, mint szakértő, ugyanezen véleményt nyilvánitá, és mint T. vagy G.János gyógyító orvosa még hozzá teszi, hogy nevezett egyén 17 napig tökéletesen eszméletnélküli állapotban volt, nejét gyermekét nem ismerte, később , midőn magához kezdett térni, mit sem akart tudni az események felől, és csak a tárgyalás kezdete előtti néhány nappal nyerte vissza eszének használatát. N. B. T. vagy G. György özvegye előadá, hogy férj énéi, midőn a vásárra indult, 700 vft volt egy nagy tárcában, melyet a nyakában vászon tarisznyában viselt; volt nála azonkivűl 2 pft költségre, ez egy kis erszényben volt. A bűnjelek közt férjének tárcáját nem látja, ellenben vászon tarisznyáját fölismeri. J. T. A. vagy G. János neje előadja, hogy férje mindössze 352 vftot vitt magával, melyet tárcában nyakába akasztott zacskóban tartott, aprópénze egy kis erszényben volt A bűnjelek közt férjének tárcáját megismerte. Megjegyeztetik, hogy ezen tárca az eljáró vizsgáló biró utasítása folytán, az esztergályi előjáróság által utólagosan a bárándi út melletti gabonákban találtatott föl. Június 10-kén az eljárás folytattatván : M. S. cs. kir. kapitány úr előadá, hogy f. é. május 16-kán éjjel 1 órakor a bárándi úton nyargalván, egy embert talált, kit megvizsgálván, tökéletesen holtnak talált, miről a zala apáti kerületi jegyzőnél azonnal jelentést tett. Vádlott 0 vagy G. József 18 éves szolga, esztergályi lakos, ki még soha büntetve vagy vizsgálat alatt nem volt, a tényt körülményesen bevallja, mentségéül azonban felhozza, hogy H. J., midőn a két kereskedő eltávozott, őt először arra hivta föl, hogy menjen vele a berekbe a marhákhoz , s csak midőn a berekbe érvén a két kereskedőt részegen dalolva ballagni látták : akkor monda neki H. J., hogy utánok kell menni s pénzöket elvenni. 0 eleinte vonakodott, de H. J. őt kezénél megfogván, magával húzta. Ut-közben H. J. két karót vett föl, s egyiket neki adván, azt mondá, hogy a kereskedőket agyon kell verni, másként a dolog kitudódik. Midőn a bárándi pusztához értek, ők egyszerre megtámadták a két vándort, egyikét ő ütötte kétszer főbe, mire az leesvén, a nyakában levő tarisznyából tárcáját kivette, mert a korcsmában látta volt, hol tartotta a pénzét. H. J. azalatt a másikat szintén főbe ütvén , midőn elesett, azt pénzétől szintén megfosztotta, s minthogy az még élet-jeleket mutatott, még néhányat ütött rá. Midőn mind kettőt holtnak hitték, elmentek. Útközben H. J. tőle a tárcát elvette, a pénzt belőle kivévén, neki odaadta, a tárcát azonban a gabonába hajitotta. Haza érvén, ő a pénzt gazdájának pajtájában a kőlábba elrejtette, azután pedig a korcsmába ment, hol bátyja O. vagy G. János őt már kerestette — és H. J.-vel együtt éjfélig mulatott. A bűnjelek közt azon tárcát, melyet ő elvett s melyet H. J. a gabonába hajított, — fölismeri és kitűnt, hogy az azon tárca, melyet T. vagy G. János életben maradt sértett fél és neje tulajdonának fölismert. A karók, melyekkel a tényt elkövették, szintén behozatván, ő azokra is ráismer, s hozzáteszi, hogy az ő kezében, a közepén eltört karó volt, az ugyanis mindjárt a második ütésre eltört kezében, azért ő többet nem is üthetett. H. vagy G. vagy Sz. János 23 éves, szentpéterúri születésű, nőtlen szolga, kitolvajlás bűntetteért már vizsgálat alatt, de büntetve még nem volt, a tényt körülményesen beismeri, s 0. vagy G. József vallomásától csak annyiban tér el, hogy azt mondja bűnszerzőnek, állítván, hogy midőn a sümegh-mihályfai két ember gyalog elindult, az őt kihívta a pitvarba és mondá, hogy „menjünk utánok : sok szép pénzök van, vegyük el tőlök." Ő először ellenezte, később azonban ráállott, mire mindketten a bereknek menvén, azon két ember után siettek. Útközben 0. vagy G. József hozta elő, hogy azon két embert agyon kell verni, hogy a tény ki ne tudódjék, de ő azt mondta, hogy ne tegyék. Mégis ő egy karót vett föl az út mellől, és