Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)
1858 / 104. szám
845 volt, családjának több tagja a tüdővésznek lőn áldozata. Müller 4 éves korában erős rángatódzásokban szenvedett, nevelése hiányos volt, már kiskorában pálinkaivásra és kártyajátékra adván magát, és 13 éves korától fogva számos önfertőztetési kihágást követett el. Dr. Dommes nézete szerint mindezen mozzanatok nem csak erkölcstelenségére, hanem lelki betegségének kitörésére is nagy befolyással valának. Müller azon erős határozattal hagyá el Siegburgot, hogy előbbi életrendét megváltoztatja, de határozatához nem maradt hű, neki mint cipésznek mestersége nem tetszett, ellenkezett az uralkodó nézetekkel, szokásokkal és tépelcdésekbe esett , melyek azonban sem az egély sem a politika körében nem öszpontosultak. — Az 1848-ik évi politikai forrongás rá nézve sem volt hatásnélküli. Ez őt politikai rajongóvá tette. — Az 1849-ik évben, Siegburgból elbocsátása után kezdett vándorlásából hazájába visszaérkezvén, ravaszsággal csalást hajtott végre a miért fogságbüntetésre Ítéltetett, az 1851-ki évben azonban adósságai hátrahagyásával megszökött. — Kevéssel ezen elszökése után Müllernek, az 1851-iki júniusban, Vogel könyvkötő legény meggyilkolva találtatott; Müller mint gyanús befogatott, és a tárgyról körülményesen tett vallomásában bevallá, hogy ő Vogelt oly célból, hogy ennek vándorkönyvét és egyéb holmijét eltulajdoi.ithassa, ölte meg; a boncolásról fölvett orvosi látlelet vallomását megerősité. 1852. febr. 21-én azt vallotta, kogy a véghezvitt gyilkosság után testileg egészséges volt ugyan , de izgatott állapotban, és egész testében borzasztó forróságot érzett, különösen fejében , halántékai körül is erős fájdalma volt, és igen nagyon szomjazott. Azt nem tudja ivott-e az nap szeszesitalokat, de részeg nem volt. A bevégzett gyilkosság után lefeküdt, aludt egész estig, és fölébredvén lecsilapitá nagy éhségét. — Lefesté lelki állapotát, mikép küzdött önmagában ezen gyalázatos tény elkövetése ellen, mig végre határozatát megérlelte. — 0 Vogel vándorkönyvében a nevet helyet és ismertető jeleket meghamisította , további utazásában ravaszságot és nagy előrelátást tanúsított. Svájcba megy s ott politikai menekültnek adja ki magát. Itt Kutt Jakab iratait olvasgatta, kinek communistikus nézetei megnyerek tetszését. Egyszersmind a bibliát is olvasgatta, és lelkiismeretének furdalásai következtében elhatározta, hogy nagy bűnét a királynak megvallja. — Mindezen erős lelkiismereti furdalások dacára arról ábrándozott, hogy azon lelki küzdelmek által, melyeket elkövetett bűne okozott- ő felvilágosittatott, újra született, és hivatása volna a világot megjavitani boldogítani,és hogy azon bűnbocsánatban részesülhessen melyet a szentírás a bűneiket töredelmesen megbánóknak igér, elhatározta, bűnét bevallani azon reményben, hogy 0 Felsége a király neki megkegyelmezend, s őt a pogány népek megtéritésére alkalmazandja. E végre Berlinbe utazott, utazásának előestéjén azonban bűnét Írásban bevallotta, s kifejté utazásának indokait is, ezen iratot Kuttnak adta által. — Utazásában oly szenvedélyes téritéseket kisértett meg, hogy e miatt civakodásba elegyedvén elfogatott. Fogságában Kuttnak levelet irt, melyben fölkérte, hogy nála hagyott akaratnyilvánítását terjessze fői a királyhoz. Fogságában azt is bevallotta, hogy Ő nagy bűnt követett el a nélkül azonban, hogy bűnének mineműségét körülményesen kifejtette volna, mert ezt egyedül a király vagy királynénak , vagy a porosz koronahercegnek fedezheti csak fői. Ekközben alapos gyanuokok merültek föl, hogy Müller gyilkolta meg Vogelt. Emiitett nyilatkozatában oly észrevételek tűnnek föl, melyekből lelkibetegségét következtetni lehet, az mondatik ugyanis abban: hogy lelke nem tévedhet, mert hiszi, hogy ő a megtestesült Krisztus. Dr. Dommes véleménye szerint ezen ember képzettségi fokozata s azon körülmények, melyek őt nyilatkozatának Írására birták, elegendők, e tények lelkibetegség nélkül is véghezvitelére. Egyébiránt Müller azon betegségét, mely miatt az őrültek házába vitetett, nem tartja lelkibetegségnek, és nagyravágyása törekedett a bíróság azon véleményét megdönteni, hogy neki beszámithatási képessége nincs. Feleletei az általa elkövetett gyilkosságot illetőleg kitérők valának, és félreismerhetetlen volt abeli törekvése, a börtönből megszabadulni, Berlinbe menni, s bűnét csak ott megvallani. De midőn Iserlohnba vitetvén meggyőződött, hogy célját el nem éri, nem csak tökéletesen bevallá bűnét, de kielégitő vallástöredelmességet is tanúsított. Midőn őt Dr. Dommes megvizsgálta, tartása, taglejtése, arcjátéka és szava állításaihoz alkalmazottak valának; ő valódi bánatot, és komoly törekvést tanúsított bűne bevallására, midőn azonban politikai és egélyi eszméit fejtegeté, buzgalma félreimerhetetlen volt, ezeket hallgatóiba is becsepegtetni, eszméje a szemeskedő nagyravágyás kinyoraata volt. Egyébiránt az általa előbbi lelki betegségéről, bűnéről, megtéréséről, és előbbi életéről tett vallomása jó emlékező tehetségre mutat, és öszhangzo a vizsgáló bíró által fölfedezett észleletekkel. 0