Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 104. szám

845 volt, családjának több tagja a tüdővésznek lőn ál­dozata. Müller 4 éves korában erős rángatódzá­sokban szenvedett, nevelése hiányos volt, már kiskorában pálinkaivásra és kártyajátékra adván magát, és 13 éves korától fogva számos önfertőz­tetési kihágást követett el. Dr. Dommes nézete szerint mindezen mozzanatok nem csak erkölcste­lenségére, hanem lelki betegségének kitörésére is nagy befolyással valának. Müller azon erős hatá­rozattal hagyá el Siegburgot, hogy előbbi életren­dét megváltoztatja, de határozatához nem ma­radt hű, neki mint cipésznek mestersége nem tet­szett, ellenkezett az uralkodó nézetekkel, szoká­sokkal és tépelcdésekbe esett , melyek azonban sem az egély sem a politika körében nem öszpon­tosultak. — Az 1848-ik évi politikai forrongás rá nézve sem volt hatásnélküli. Ez őt politikai rajon­góvá tette. — Az 1849-ik évben, Siegburgból el­bocsátása után kezdett vándorlásából hazájába visszaérkezvén, ravaszsággal csalást hajtott végre a miért fogságbüntetésre Ítéltetett, az 1851-ki év­ben azonban adósságai hátrahagyásával megszö­kött. — Kevéssel ezen elszökése után Müllernek, az 1851-iki júniusban, Vogel könyvkötő legény meggyilkolva találtatott; Müller mint gyanús be­fogatott, és a tárgyról körülményesen tett vallo­másában bevallá, hogy ő Vogelt oly célból, hogy ennek vándorkönyvét és egyéb holmijét eltulajdo­i.ithassa, ölte meg; a boncolásról fölvett orvosi lát­lelet vallomását megerősité. 1852. febr. 21-én azt vallotta, kogy a véghezvitt gyilkosság után testileg egészséges volt ugyan , de izgatott álla­potban, és egész testében borzasztó forróságot ér­zett, különösen fejében , halántékai körül is erős fájdalma volt, és igen nagyon szomjazott. Azt nem tudja ivott-e az nap szeszesitalokat, de részeg nem volt. A bevégzett gyilkosság után lefeküdt, aludt egész estig, és fölébredvén lecsilapitá nagy éhségét. — Lefesté lelki állapotát, mikép küzdött önmagában ezen gyalázatos tény elkövetése ellen, mig végre határozatát megérlelte. — 0 Vogel vándorkönyvében a nevet helyet és ismertető je­leket meghamisította , további utazásában ravasz­ságot és nagy előrelátást tanúsított. Svájcba megy s ott politikai menekültnek adja ki magát. Itt Kutt Jakab iratait olvasgatta, kinek communisti­kus nézetei megnyerek tetszését. Egyszersmind a bibliát is olvasgatta, és lelkiismeretének furdalásai következtében elhatározta, hogy nagy bűnét a ki­rálynak megvallja. — Mindezen erős lelkiismereti furdalások dacára arról ábrándozott, hogy azon lelki küzdelmek által, melyeket elkövetett bűne okozott- ő felvilágosittatott, újra született, és hiva­tása volna a világot megjavitani boldogítani,és hogy azon bűnbocsánatban részesülhessen melyet a szentírás a bűneiket töredelmesen megbánóknak igér, elhatározta, bűnét bevallani azon reményben, hogy 0 Felsége a király neki megkegyelmezend, s őt a pogány népek megtéritésére alkalmazandja. E végre Berlinbe utazott, utazásának előestéjén azonban bűnét Írásban bevallotta, s kifejté utazá­sának indokait is, ezen iratot Kuttnak adta által. — Utazásában oly szenvedélyes téritéseket kisér­tett meg, hogy e miatt civakodásba elegyedvén elfogatott. Fogságában Kuttnak levelet irt, mely­ben fölkérte, hogy nála hagyott akaratnyilvání­tását terjessze fői a királyhoz. Fogságában azt is bevallotta, hogy Ő nagy bűnt követett el a nélkül azonban, hogy bűnének mineműségét körülmé­nyesen kifejtette volna, mert ezt egyedül a király vagy királynénak , vagy a porosz koronaherceg­nek fedezheti csak fői. Ekközben alapos gyanuo­kok merültek föl, hogy Müller gyilkolta meg Vogelt. Emiitett nyilatkozatában oly észrevéte­lek tűnnek föl, melyekből lelkibetegségét követ­keztetni lehet, az mondatik ugyanis abban: hogy lelke nem tévedhet, mert hiszi, hogy ő a megtes­tesült Krisztus. Dr. Dommes véleménye szerint ezen ember képzettségi fokozata s azon körülmé­nyek, melyek őt nyilatkozatának Írására birták, elegendők, e tények lelkibetegség nélkül is vég­hezvitelére. Egyébiránt Müller azon betegségét, mely miatt az őrültek házába vitetett, nem tartja lelkibetegségnek, és nagyravágyása törekedett a bíróság azon véleményét megdönteni, hogy neki beszámithatási képessége nincs. Feleletei az általa elkövetett gyilkosságot illetőleg kitérők valának, és félreismerhetetlen volt abeli törekvése, a bör­tönből megszabadulni, Berlinbe menni, s bűnét csak ott megvallani. De midőn Iserlohnba vitet­vén meggyőződött, hogy célját el nem éri, nem csak tökéletesen bevallá bűnét, de kielégitő val­lástöredelmességet is tanúsított. Midőn őt Dr. Dommes megvizsgálta, tartása, taglejtése, arcjá­téka és szava állításaihoz alkalmazottak valának; ő valódi bánatot, és komoly törekvést tanúsított bűne bevallására, midőn azonban politikai és egé­lyi eszméit fejtegeté, buzgalma félreimerhetetlen volt, ezeket hallgatóiba is becsepegtetni, eszméje a szemeskedő nagyravágyás kinyoraata volt. Egyébiránt az általa előbbi lelki betegségéről, bű­néről, megtéréséről, és előbbi életéről tett vallo­mása jó emlékező tehetségre mutat, és öszhangzo a vizsgáló bíró által fölfedezett észleletekkel. 0

Next

/
Thumbnails
Contents