Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 104. szám

844 azon körülmények, hogy 0—r János a tett elkö­vetése ideje táján pénz szükségben volt, s hogy mindkét vádlott Fehérék vallomása szerint a szo­bába nyomult két rablóhoz — de csak nagyságra nézve — hasonlít, legfellebb egyéb törvényes gya­nuokokat támogató adatoknak, de bizonyos szám szerint bizonyló erővel biró törvényes gyanuokok­nak nem vétethetik). — Azon kérdés volt tehát eldöntendő, vájjon B—i Pálnak a bp. 140. §. 5. p. szerint közelebb gyanuokot képező, és szembe­mondással is megerősített vallomása , továbbá azon kürülmény, hogy P—r és 0—r t o 1 v a j s á­gért már fenyítve voltak, a Pp. 281. §. b. 2. a. szerint képeznek e törvényes bizonyítékot arra nézve, hogy a nevezett két vádlott a kérdéses rablási bűntettben bűnösöknek találtassék. — A cs. k. államügyész végbeszédében ezen bizo­nyítékot fenforogni látta. A bprd. 281. §. 2. a. pontjának magyarázatába bocsátkozván azt vitat­ta, hogy a rablás hasonló rugókon alapszik, mint a tolvajság. t. i. nyereségvágyon, s kiemelé kü­lönösen a nagyvárosi és vidéki tolvajok közti kü­lönbséget, mely abban áll. hogy a nagy városi tol­vaj többnyire gyáva félénk, s épen ezen tulajdo­noknál fogva szándéka csak a tulajdon — és nem a személybiztosság ellen van irányozva, a legkis­sebb zörej elégséges őt futásra inditni, hollott a vi­déki tolvaj, többnyire gyilkoló eszközök birtoká­ban tetten éretésekor nem ritkán rablóvá ember­ölövé, gyilkossá fajul. Ilyen vidéki tolvajokról te­hát, milyenek 0—r János és P—r Dávid vádlot­tak is, a rablási bűntett elkövetése könnyen felte­hető. Miért is az államügyész 0—r Jánost és és P—r Dávidot a terhükre rótt és a btkv. 190. és 193, §§ ai szigora alá eső rablási bűntettben bűnö­söknek találtatni és őket azon súlyosbító körülmé­nyek tekintetbe vételével, hogy a rablás társaság­ban, gyilkoló fegyverekkel és éjjel lett elkövetve, a btkv. 193. §-hoz képest egyenként 15 évi súlyos börtönre, — 0—r Jánosnál nemességének elvesz­tése mellett — elitéltetni inditványozá. — Védő különösen azt vitatta, hegy védenceiről azért, mi­vel tolvajságért már fanyitve voltak, a rablási bűntett, melyhez nagyobb megátalkododottság kí­vántatik, mint a tolvajsághoz, korántsem feltehető, s gy őket, miután B—i Pálnak őket terhelő val­lomása elitéltetésükre nem elegendő, próbák elég­telenségéből felmentetni kérte. — A törvényszék az államügyész nézetét osztván, Ítéletét annak in­dítványa értelmében mondá ki,s ez itélvénynyé vált, miután vádlottak azt nem felebbezték. — A többi 11 eset mind a bűntettek minősége, mind a bizo­nyitéki módnál fogva tolv.'tjságokát tárgyazának, melyeket a tettesek nagyobb részt beismertek, jog­tani szempontból kevésbé érdekesek lévén, azoknak közlését mellőzhetni véljük. - K-y*) -. Tárca. Egy kölföldi jogesete a „rajongás vagy őrült­ség" kérdésének. A Berlinben megjelenő ., Virteljarsschrit ffür gerichtliche und öffentliche Medicin" cimű folyó­iratban Dr. Dommesnek Müller nevű rablógyil kos beszámítási képességére vonatkozó orvosi vé­leménye is közöltetik. E vélemény mélyebb tanul­mányozást érdemel. Sok mozzanat gyanittatá Mül­ler lelki háborodását mig az igen alapos és körül­ményes vizsgálódás a véleményező orvost azon ki jelentésre birá: hogy Müller szenvedélyes és ma­kacs ember, politikai és egélyes rajáskodó, de nem lelki beteg. A részletesen kidolgozott vélemény nagy lélektani s törv. orvos érdekkel bir ; egészen sajátságos nézetek fejtegettetnek abban. Azért bő­vebb ismertése ezen eseménynek tanulságos lehet. Mi a következő mozzanatokat emeljük ki. 1846. évi május 16-án az akkoriban 19 éves Müller dűh­korban nyilvánuló lelki betegségben szenvedett, ini az őrültek aiegburgi intézetébe lett fölvételét eredményezé. Ott csak néhány napon át valának dühkórrohamai, hallási és látási érzékeinek csalké­peivel, szentek jeleneteivel sat. mire nézve meg­jegyzendő , hogy már szüléi házánál is többször papolt, mint valami hitszónok : magát messiásnak állítván, és sajátságos külön vallást akarván ala­pitni. — Már 1844. elején általában tébolyodott­nak tartatott, és két évvel ez előtt búskomorság s oly gondolatok gyötörték , melyek legnagyobb részt egélyes tárgyakra vonatkoztak , s bizonyos, már 1842. óta észrevehető levertség arra birta őt, hogy ittasitó gyönyörök élvezését keresse. Az őrül­tek házában,negyednapi ott léte után ily roham nem szállotta meg, sőt inkább dacnak, nagyravágyásnak és házsártoskodásnak, de semmi lelkibetegségnek jelensége nem volt rajta tapasztalható.—Miután egy év tartama alatt az őrültségnek jelét nem adta, 1847. évi jun. 7. az intézetből,mint kigyógyult,elbocsátta­tott. Müller előéletének mozzanataira vonatkozó­lag megjegyeztetik, hogy nála részint vele szüle­tett, részint később szerzett hajlam lelki beteg­ségre, föl nem ismertetett. Az attya igen iszákos ') Ajánlatát szívesen elfogadjuk. S z e r k.

Next

/
Thumbnails
Contents