Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 104. szám

843 rek váltókeresetének váltójogilagos elintézésére utasitotta a felfolyamodványban előadott számos indokokból. Ennek folytán elsőbiróságilag fizetési meghagyás hozatott. Dr. Ajkay. — A fennebbi jogesetben feltüntetett nézetkülönbség a váltójoggal tüzetesen foglalkozó bíróságoknál egyátalánfogva fel nem merülhet, s eme váltójogi eset közlésének indokolásául egyedül az szolgál, hogy épen mivel a felállított kérdést másodbirósági itélvénynek kellett eldönteni, mutatja miszerint annak közlésével a váltójoggal csak mellékesen foglalkozó hasonlithatlanul nagyobb részre nézve felesleges munkát nem mivelünk. Sz erk. Rablási bűntény föltevése lopásbani bűnösség alapján. Bünt. pr. 281. § hoz. A rablás és tolvajság hasonló rugókon s főleg nyereségvágyon alapuló bűntényekül lévén tekintendők, az összetett bizonyításnál oly egyén irányában ki már lopás miatt büntetve volt, egy rablás elkövetése könnyen föltehető. Multhó 17. 18. és 19-kén a székesfehérvári cs. kir. megyei törvényszék előtt tárgyalt 12 eset közül különösen egy rablási eset feletti tárgyalás és Ítélethozatal érdemel e lapokban közöltetést mind a kérdéses bűntett nagyságánál, mind azon. módnál fogva, mely szerint vádlottak ellen a bizonyíték összeállittatott. — A tárgyilagos tényállás röviden következő. — 1856-ik évi dec 13-án esti 7 óra után megjelent 3 rabló Fehér Mihály fehérvári lakosnak a rácvárosban 248. sz. a. levő házában. Mindannyian gyilkoló fegyverekkel valának ellátva, — egyiknél pisztoly a másiknál hosszú úgynevezett horvát kés, a harmadiknál fejsze volt, — képük pedig korommal volt befestve. Egy közülök, t. i. az, kinél a pisztoly volt, — a konyha ajtó előtt az udvarban őrt állott, a másik kettő pedig a konyhába nyomulván , közülök az egyik a zaj következtében a szobából kilépett Fehér Mihálytól kérdé, váljon ő-e Fehér Mihály? „Az vagyok mit akartok ?" viszonzá ez „Be akarunk menni (t. i. a szobába)11 modá ismét a rabló „De nem mentek ám beu feleié viszont Fehér, s e szavakkl férfias ellentállásra szántan a rablóknak útját állotta. Most a két rabló reárohant, és rövid küzdelem után sikerült nekik a szobába benyomulni, hol Fehér Mihálynak neje Erzsébet, és 18 éves leánya Teréz tehetségük szerint segit ségre siettek. Fehér Mihály a rablók irányában magát oly vitézül tartá, hogy az egyik rablónak már halálos csapásra emelt fejszéjét kezeiből kirántani sikerült A két nő segedelme leginkább abban állott hogy torkuknak egész erejéből segítségért kiáltoztak, minek folytán a rablók — félve a tetten kapástól — gyors futásban kerestek menedéket. A Fehér Mihály birtokában maradt fejsze nyomán a tettesek nem sokára kézre kerültek. Ugyanis a fejsze nyelében egy bodnár saját készítményét ismerte fel, melyet néhány nappal a tett előtt Fehér Mihály sógora B—i Pál részére készített. Ez kérdőre vétetvén eleinte mindent tagadott, később azonban bevallá, hogy a tettesek egyike ő, különösen az volt, ki az udvarban őrt állott, — bűntársai pedig P—r Dávid (21 éves sz. fehérvári szül. rkath. nőtlen napszámos) és 0—r János (32. éves s. keresztúri szül. ref. nős 4 gyermek atyja nemes származású földmives) valának. — Beismerte B—i Pál azt is, hogy szándékuk, sógora Fehér Mihály kirablására volt célozva, kiről tudta , hogy még a forradalom idejéből származó ezüst pénz birtokában volt. B—i Pál ezen a vizsgálat tapasztalataival összhangzásban volt beismerése alapján rögtönbiróságilag kötél általi halálra lett elitélve, mely itélet rajta végre is hajtatott, a tagadásban levő P—r Dávid és O—r János ellen pedig a rendes bönvádi eljárás lőn megindítva, melynek végeredménye e sorokban közöltetik. — P —r Dávid és 0—r János itt is makacs tagadás által véltek az érdemlett büntetés alól fölmentetni különösen a tett elkövetésekori másuttlétüket (alibi) iparkodtak kimutatni, mi azonban nekik nem sikerült. Az e részben kihallgatott mentős tanuk (Entlastungszeugen) T—r Mihály nő és L—t Ferencnő, kiknek elseje azt tanúsitá, hogy 0 —r János a kérdéses estén 6—7 óra között hozzá jővén, másnap reggelig nála maradt, a másik pedig, hogy P—r Dávid azon este 7 óratájban Fehér házától mintegy félórányi távolságban lévő lakására jővén, az éjt nála töltötte , részint a vádlottakhozi szerelmi viszonyuknál fogva, részint azért mert vallomásuk B —i Pál vallomásával ellenkezett, aggályasok lévén, a bp. 269. §. e. pontja szerint hitre nem bocsáttatattak. — B —i Pál megismerésben levő bűntársnak a bpr. 140. §. 5. pontja szerint közelebb gyanuokot képező vallomásán kívül még csak azon törvényes gyanuok forgott fen vádlottak ellenében, hogy mind P — r Dávid, mind 0—r János tolvajságért már több ízben lettek megfenyítve. (Ugyanis a vizsgálatból felmerült