Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 104. szám

841 1848. april. 11-ke előtt kölcsönöztettek. a kereskedelmi összeköttetésekből eredő váltókat kivéve — föl nem mondathatnak, s csak a le nem fizetett törvényes kamatok hajtathatnak be birósági eljárás útján; ennélfogva a perrendtartás 446. §. bármely késleltető parancs meg nem engedhetését tárgyazó rendelet ezen viszonyra nem vonatkozik s a felhívott határozattal ellenkező kereseteknek vagy végrehajtásoknak a biróságok által hely nem adatbank-*. — A birtokosoknak nyújtott ezen időszerű kedvezés t. i. az átalános moratórium az 1852. évi november 29-ki császári nyiltparancs. IX. cikke által is megerősíttetett: azonban lehetőleg gyorsan gondoskodott a törvényhozás arról is, hogy a hitelezőket ért ezen jogfelfüggesztés sokáig ne tartson s a hitelviszonyok e részben is rendes kerékvágásba vissza vitessenek. Midőn tehát az úrbéri s tizedkárpótlásnak a jogosítottak számára mi módon, a mely kútfőkből eszközlendő kiszolgáltatása az 1854. évi január 16-án kelt három rendbeli cs. nviltparancscsal szabályoztatott. s különösen ezen császári nyiltparancs 26. §-ban körülirt hirdetvény által az érdeklett hitelezők jogainak megóvása végett a kárpótlási tőkék kirendelésére vonatkozó tárgyalásoknak minden egyes esetben közhírré tétele által a hitelezők követeléseinek behajtására a legrövidebb s biztosabb út tartatott fen, egyszersmind ezen cs. nyiltp. i 1. S-ban kimondatott, hogy „a moratórium — minden egyes urbériségvesztett birtokosra nézve — azon naptól fogva melyre a 26. §. szerénti hirdetvényben a tárgyalási határidő rendeltetett, a hirdetvényben elősorolt javakra nézve megszűnik." E szerint a moratórium folytonosan azon mértékben szorittatott szűkebb és szűkebb korlátok közé a mely mértékben a kárpótlások kiszolgáltatásara vonatkozó eljárás előre haladt. A mennyiben tehát az imént érintett 71. §. végpontjában fentartatott _a moratórium általános megszüntetésének külön rendelet általi elhatározása, mihelyest az a körülményekkel egybeférőnek mutatkozik11, és a mennyiben Magyar-, Horvát-. Tótországban és a Szerbvajdaságban az urbérkárpótlási tőkék kirendelése ha nem egészen is de nagyobb részben befejeztetett, azokra nézve pedig kikre nézve még be nem fejeztetett volna, a lefolyt évtized elégségesnek látszik arra, hogy vagyonállásukat rendezhessék : méltányos és igazságos a magas törvényhozásnak a hitelezők érdekeirőli azon gondoskodása, hogy az irányukban rendelt jogrmegszoritást a moratóriumot most a fennebbi legmagasabb parancscsal átalánosan is megszünteti. — A moratóriumra vonatkozó törvényekkel mint tudjuk szoros összefüggésben van a vinculatio kérdése. Midőn ugyanis az 1854. január 16. törvény 26. $. c. p 34. 39. és 40. SS. értelmében könnyen megtörtént s megtörténik, hogy a jogosított fél részéről a kárpótlási tőkére utalt hitelező más a kielégittetéshez hetáblázással nyert elsőség! joggal birt hitelező által a kielégittetéstol elejtetik, vagy hogy a birtokra támasztott zálogos vagy ősiségi visszaváltási jogigények birói eldöntéséig a kárpótlási tökének kirendelése — azon okon. mert a birtokosnak ahoz való jogosultsága kérdésbe lőn hozva — felfüggesztetik, mintegy leköttetik, melv a joggyakorlatban vinculatio név alatt fordul elő, — kérdések merültek fel az iránt, vájjon a vinculátio folytán köteles-e a jogositott részéről a kárpótlási összegekre utalt, vacry a jelzálogos követeléssel megjelent hitelező tartozik-e várakozni mig a birtokra támasztott visszaváltási jogigények fölött jogérvényes birói ítélet hozatik. Ott hol egy utalt hitelező valamely jelzálogjogos hitelező által ejtetett el a kárpótlási tökével leendő kielégittetéstol, tisztán áll, miszerint a többször emiitett . 1. §• értelmében a moratórium azon bir-j^B tokra nézve, mely után a karpólás kirendeltetett^^ a tárgyalási naptól kezdve megszűnt. és a hitelezőnek joga van tőkéjét felmondani s a kármentesített birtok ellen írafi^so40végrehajtással is követelni teljes kielégittetését. Hanem a hol birtokvisszaváltási bejelentett igények folytán perek támadtak, és ezek a kárpótlási tőkék vinculációját vonták magok után, ezen vinculátio a gyakorlati jogéletben tetemesen leszállította a 71. §. moratorium-megszüntető rendelkezését, mert: az 1848. évi L t. c. az 1852. sept. 16-ki igazságügyminiszteri rendelet XI. az 1852. maj. 3-ki rendelet XIV. az 1852. nov. 29. császári nyp. IX. cikke szerint a moratórium az adósság felmondása s követelése ellen atalánfogva óvta mindazon birtokost kinek birtokával úrbériség volt egybekapcsolva . az 1854. jan. 14 rend. 71. § a pedig az átalános moratóriumot csak azon birtokra nézve szüntette meg, mely után a kárpótlás kirendése tekintetéből a tárgyalás kitűzetett; s ennélfogva ha a kárpótlási tőke a birtokos ellen támasztott jogigények miatt vinculatio alá esett, a hitelező a 71. §-al keveset nyert, rner,nyiben adósa ellenezen S értelmében egyedül a kárpótlási tőkének kamataiból eszközölhetett részleges kielégíttetést, mig a jogigényekből származott peres kérdések véglegesen el nem döntettek, s a hitelező jogos érdekeit az átalános moratórium ily esetben sújtotta még ak104*