Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 103. szám

836 kimondván, hogy a felperes közönség keresetének hely nem adathatik, mert: a közönség keresetbe vett szolgalmi joga, ha volt is, a ptkv. 1488. szerént elévült és ezen keresettel épen oly kevéssé szereztethetik vissza mert ;t birtokháboritási elkésett keresetnek sem adathatott hely. Magának a felperes községnek bizonylataiból kitűnik, hogy a kérdéses útak elzárása felöl S. város elöljárósága 1842. jun. hóban értesittetett, s birtokháboritási keresetét csak 1846. apr. 10-én adta be, következőleg elkésett, és a ptkv. 1488. § nak joghatályai életbe lépnek, s az Itöl. §. szerént az elévülési kifogásnak hely adandó j miután a panaszos városi közönség a kérdéses közlekedési vonalok használatára nézve jogcímet kimutatni nem képes. Ezek folytán a felperesi azon állítás, hogy az elzárás sajátképen nem 1842-ben hanem lassanként s ravaszul következett be. s igy az elévülési idő nem 1842-től számítandó — figyelembe nem jöhet, mert nem bizonyittatik, hogy az ezen évben kiadott útelzárási földesúri parancs foganatlan maradt volna. Az sem szolgálhat a felperes község előnyére, hogy néhány v —i polgár az elévülési határidő lefolyása előtt azon elzárás ellen sikerrel folytatott birtokháboritási keresetet, mert ezen polgárok csupán a magok nevében s érdekében cselekedtek , következőleg a város javára, — melyhez különben hatósági illetőségnél fogva tartoznak — az elévülést meg nem szakasztották. Végre az sem használhat a felperes közönségnek, hogy állítása szerint az 1472 §. alapján a kiváltságos személyekhez tartozik, mert a kétszeres határidő az elbirtoklásra s nem az elévülésre vonatkozik, és az 1485. §- emliti ugyan az 1472. § t, de ez csupán a 40 éves elévülési időről szól, és az 1486. §. szerént az átalános szabály a rendkívüli rövidebb elévülési határidőre ki nem terjeszthető; ez utóbbinak eseteiről az 1480 és 14*7 — 1490 §§. szólanak, s változást a kiváltságos személyekre nézve sem szenvednek. A felperes városi közönség felfolyamodása folytán a legfőbb törvényszék 1857. f'ebr. 11. 619. i-zámu rendelvényével az elsőbirósagi ítéletet hagyta helybe, következő indokokból: Felperes városi közönség részéről e keresetbe vett szolgalmi jogra vonatkozólag felmutatott régibb okiratokon tul tizenhárom tanú vallomásával igazoltatott, hogy S. város közönsége azon közlekedési szolgalmi jogot több mint harminc évi háboritlan elbirtoklás által jogszerű leg szerezte saz alperesi ellenszegü. lésig annak tényleges birtokában volt. Alperes részéről kilenc tanú ellen részint azon kifogás tétetett , hogy S. város lakosai s polgárai, részint, hogy a városi elöljárósággal rokonak. Azonban a többi három tanú vallomása magában véve is jogszerű teljes bizonyítékot képez, mely a többi tanuk egyhangú vallomása által — ha mindjárt ezek viszonylag aggályosok volnának is, még teljesebbé tétetik s kiegészíttetik. Ezek ellenében nem állhat meg alperes azon kifogása, hogy ezen ü;ry már a panaszos város hátrányára elintéztetett, mert az 1846-ki kereset csupán s hitbizományi akkori birtokos személye ellen intézett birtok háboritási kereset volt; a jelen per pedig nemcsak a hitbizottmány mostani birtokosa hanem átalában a hitbizományi gondnokság ellen intézett rendes kereset, következőleg amazzal — melyben Ítélet hozatott — épen nem azonos. Azon kifogás továbbá, hogy a követelt átjárás csak ideiglenes volt s a birtokos kegyétől függött szinte nem áll, mert abból, hogy a kérdéses közlekedési vonalokra nyiló házak épités tekintetében némi megszorítások alatt voltak, s hogy a várkastély udvarán általi halottas menetre vagy húsvéti körmenet alkalmávali ágyuk átvitelére a birtokos megegyezését kikérni szokásban volt — annyival kevésbé következik az ideiglenesség, mert az építések te^intetébeni némi megszoritás, ha volt is, a közlekedési szolgalomra nem vonatkozik, és az hogy a fölhozott ünnepélyes átmenetekre a birtokos engedélyét eszközölni kellett bizonyítva nincs. — Végre az elévülési kifogás szinte nem áll, mert : igaz ugyan , hogy a kereseti jog, szolgalmi jog, s igy a szolgalmi jogra vonatkozó §-ok alkalmazandók, azonban az iratukból kiderül, hogy V. község néhány háztulajdonosa 1845. jun. 30. birtokháboritási pert kezdett az alperes ellen azon okból, hogy a kérdéses közlekedési eszközöket elzárta ; keresetlevelükben azt kérték, hogy a közlekedés úgy a mint az előtt volt helyreállíttassák, s valóban ezen birtokháboritási kereset iránt hozott birói ítéletnél fogva a közlekedés úgy a mint az előtt volt, tehát, hogy azon utakon kocsival, lovon vagy gyalog járni lehessen (tehát nem : hogy csak a panaszkodók járhassanak) 1847-ben végrehajtás utján megnyittatott: kiderül az is hogy a v — i lakosok átalában hatósági illetőség tekintetében mint S. város polgárai s ide tartozók gyanánt tekintetnek, az pedig ki nem