Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 103. szám

835 tudtára adta S. város elöljáróságának hogy miután szépitési tekinteteknél fogva a várkertnek közhasználat elleni elzáratását látja szükségesnek, kénytelen a Gr. községből s V. elővárosból a városba a várkerten keresztül ekkorig engedett közlekedést megszüntetni, s felhívja az elöljáróságot, hogy e felől G. és V. községek lakosait értesitse s oda utasítsa, hogy a G-ből a városba a várkert elkerülésével vezető tulajdonképeni utat használják. Ezen elzárás ellen 1845-ben néhány g—i s v—i legközelebbről érdeklett lakos panaszt emelvén, a várkerten keresztül vezető út fentartására az uradalom itéletileg köteleztetett; és 1847-ben ezen közlekedési eszköz végrehajtás útján megnyittatott ; azon birtokháboritási kereset azooban, melyet maga S. város 1846-ban kezdett, sikertelenül végződött. — Később tehát ezen utat a várkastély tulajdonosa ismét elzárván kénytelennek érezte magát S. város a maga képviselője által 1851-ben a S. várkastély /hitbizományi képviselősége ellen rendes keresetet támasztani az iránt, hogy : a biróság itéletileg mondja ki, miszerint a város jogszerű, becsületes valódi s azért erős birtokában van azon jognak, hogy kocsin lovon vagy gyalog járhasson V, külvárosból a várkastélyon keresztül S. városba s St. és E. külvárosba, továbbá a várkastélyhoz tartozó sétányon keresztül St. és E. külvárosokba, valamint ab — i utcán és várhegyen át szinte a most nevezett külvárosokba, s annálfogva sem alperesnek, sem a hitbizományi birtokban utódainak nincs joguk ezen közlekedést akadályozni, más részről az okozott perköltséget is tartozzék alperes megtéritni. A kereset megalapítására részint okiratokra, részint tanúzás általi bizonylatra hivatkozott a felperes város, és a közbejött tárgyalások folytán az Az elsobiróság akeresetnekhelytadott azon megszorítással, hogy a várkastélyon általi szabad közlekedésre vonatkozólag az éji időszakot kivette. Indokok : A kereset tárgyát azon szolgalmi jog képezi, hogy a közönség a kijelölt három úton kocsin lovon vagy gyalog járhasson, s ez szolgalmi jog azért mert a felperes maga is annak nevezi s a kérdéses térhezi tulajdonjogot alperes kimutatta , következőleg a kereset tárgya a ptk. 472 és 477. §§ szerénti szolgalmi jelleggel bir. A város állítja, hogy eme közlekedési jogot 30—40 évek lefolyása óta háboritlanul birta, s mig egyfelől okiratokra hivatkozott, melyek szerént a várkastély birtokának már 1667-ben L. uj birtokosra történt átruházásakor a várkerten általi közlekedés a lakosok számára szerződésileg fentartatott, és később a S. patakon ezen útban eső híd épitéséhez a várkastély tulajdonosának felhívására S. város is járult; e mellett 11. helybeli s két szomszéd községbeli tanú hitelesitett vallomásával igazoltatik , hogy 1842. évet előző 30—40 év alatt a közönség folytonos használatában volt a kérdéses utaknak oly módon, hogy nappal kocsin, lovon és gyalog járhatott azon, éjjel azonban a várkapu csak tűzveszély esetében nyittatott fel, és a két kapú felnyitása mindig csak a birtokos szívességétől függött éjnek idején. Alperes ezek ellenében arra hivatkozott ugyan, hogy ha eme közlekedés régibb időben valósaggal fennállott volna is, dc az a polg. tkv. 1488. §. alapján elévült, mert ezen §. szerént a szolgalmi jog a nem használás által elévül s elenyészik, hogy ha a szolgalom-kötelezett a szolgalomnak ellenszegül és a szolgalomra jogosított : három egymásután következő éven át elmulasztja jogát érvényesitni. már pedig alperes birtokos a kérdéses utak használásának 1842-ben ellenszegült, a község a maga állitólagos jogát három év alatt nem érvénvesitette, s birtokháboritási keresetét az elévülés után tíz hónapra 1846. aprilban nyújtotta be, melytől aztán itéletileg el is mozdittatott. Azonban jelen esetben három évi elévülésről nem lehet szó, mert a felperes városi közönség a ptkv. 1472. §, szerént az elbirtoklás tekintetében kedvezményezett személyek közzé tartozik , kik ellen az 1485. 1486. és 1465. §§. szerint az elévülés érvényesítésére ott hol a rendkívüli három évi rövid elévülési idő van megállapítva, a kétszeres elévülési idő kívántatik. Az 1486. §-ban világosan idéztetik az 1465. §. mely a személyek különbféleségéről szól s igy látnivalokép az 1472. §-ban emiitett kiváltságos személyekre is vonatkozik. Afőtörvényszék közbevetett felebbezés folytán az első biróság ítéletét megváltoztatta