Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 100. szám - A bűnösség föltevése

811 ogát, hogy ő a törvény felett adományokat tehessen, és ha a legelő és faizás a régi úrbéri állapot után kiadva, minden lakosok közt megosztatik. ez ellen ismét a tulajdonképi úrbéreseknek. épp azért mert ők a valódi úrbéresek, méltán föl lehet. — és ez bizonvosan el sem maradna — szóllalni. — Már most még csak a fölhozctt okokra teszek egy pár észrevételt. — Mint M. J. maga mondja a szolgálattétel soha sem erőség, de azon állítás, hogy úgymond önlegesen az úr a napszámot nem határozhatta, hanem csak az 1836. 7-ik t. cikkelv rendelete mellett , nézetem szeréni illusio; mert ezen törvény 12-ik §-a határozottan mondja, hogy a mi nem úrbéri, arra nézve az úr szabadon intézkedhetett, ezen ellenvetés tehát nem ellene, de mellette szóll, mivel vagy panaszkodott, a példában fölhozott régi úrbérce beirt urbériségen fölüli illetőséggel bíró. és azon fölül szolgáló, vagy nem panaszkodott, — ha panaszkodott. és sikere nem lett, ennél nagyobb próba nem kell arra hogy ez szabad rendelkezéstől függő vagyon és nem urbériség volt, vagy nem panaszkodott, — ekkor pedig tettleg beismerte a szabad rendelkezhetést: nem az tehát, hogy az 1836. 7-ik törv. cikkely a felhozott példában oltalmat nyújtana, de azon t. cikkely által az kérdéstelenül mes: van cáfolva.— Azon álli© tás, hogy úgymond az által, miszerint az ur nagyobb szolgálatot fogadott el. a dolog ugy tűnik föl, — mintha telkeit — mibez joga volt,— szaporította volna, semmi érvényű ellenvetés: mivel 1848 után ennek megszűnt minden jelentősége . de miután telkeket szaporitani nem más. csak maradékföldekből lehet, ez a pátenssel világosan ís ellenkezik, és hogy ez valósaggal igy van. a kassai cs. kir. főtörvényszék és legfőbb cs. kir. Törvényszék által hozott azon ítélet, miszerint Felsőláncon az ott 1847-ben hozott úriszéki és ezt helyben hagyó megyetörvényszéki Ítélet szerint megállapított 20 telek, mind a mellett, hogy a verificatio is ez alapon történt, a régi urbérbeni 8* g telekre olvasztatott le, minden kétséget eloszlat. A teherviselés szinte semmi ok, mint már mondatott azért, mivel 1848-ig ki nemes nem volt. adót és minden közterhet viselni tartozott. Igazságos volt-e ez vagy nem ? más kérdés, de hogy ez törvény volt, az nem kérdés: és midőn az 1844. 9-ik t. cikk 5-ik §-a a közterhek viselését, még az oly helyekre is kötelezőnek mondja, hol semmi urbériség nem volt. hogy az urbériség próbájára ebben semmi achilles nem lehet, maga ezen törvény, mindenkit meggyőzhet. — Varanno. — .NYEVICZKEY KRISTÓF. A bűnösség föltevese. Midőn a törvény azt rendeli, hogy a vádlottról eo-v bűnös cselekvénv elkövetése föltehető. ha ő már előbb valamely ilyes vagv hasonló rugókon alapuló büntetésre méltó cselekvényért vizsgálat alá vonatott és bűntelennek nem nyilváníttatott, avagy ha ilyes büntethető cselekvény miatt jelen bűnvádi esetben bűnösnek Ítéltetik : — az ezen pontban f ölhozott két eset közt csupán azon különbség létezik, hogy arra, miszerint a vádlottról a vádbeli bűntényre való hajlam föltétessék, az első esetben t. i. hasonló bűntény miatti fen forgott előbbi vádügy esetében nem kívántatik. hogy a vádlott erre nézve elitéltetett legyen, hanem elég. ha csak próbák elégtelenségétől mentetett föl, a második esetben azonban, t. i. egy más bűnös cselekvény miatt azonegy- időbeni vizsgálat alatt létei esetében, a törvény a vádlottnak e miatti elitéltetését kívánja, hogy a vádlott a másik bűn elkövetésére is képesnek tekintethessék, az pedig általánfogva mindegy, vájjon ez utóbbi később vagy korábban követtetett is el amannál. Cs. kir. legfőbb törvszéki ítélet 1858. april 21. 4004. sz. a. a büntprdt. 281. §. 2. szám alatti pontjához. A. két lopásért, melyek egrvike 1856, másika pedig 1857. évben követtetett el. és melvek mindegyike már macában bűnténvt képezett. vádállapotba helyeztetett. A tagadó vádlott az elsöbirósági törvényszéknél mindkét elide^enités tettesének nyilváníttatott. Az utóbb végrehajtott lopás vádja teljesen bebizonyíttatott; az 1856-ki lopást illetőleg a vádlott ellen csak az ellopott tárgyak birtokából merített gyanúok állapitatott meg, (bünt. pr. 138. §. 8. p.) azonban a törvényszék azt vélte, hogv ez utóbbi esetben is föltalálhatók azon törvénvszerü föltételek. melyek alapján egv gvanúok is elegendő a bizonvitékra . u. m. a nvilvánvalólag hamis elöadá-, és a bűntettre való hajlandósásra a vádlottnak (bünt. pr. 281. §. 1. és 2. p.), melvet a törvényszék a másik ámbár később elkövetett lopásnál fogva föltehetönek gondolt — A vádlott fellebbezése folytán a cs. kir. főtörvényszék őt