Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 100. szám - A bűnösség föltevése

812 csak az 1857. évben véghezvitt lopás tettesének ismerte el, a másiknál a bizonyitékot hiányosnak találta, azért mert a vádkérdés vizsgálatánál el­sőbb a korábban elkövetett lopásnak kell megál­lapittatni, a biró pedig az által, hogy az utóbbi el­tulajdonítást veszi először figyelembe , melyre nézve a bűnösségi bizonylat tökéletes, csak azért látszik a dolog rendét megzavarni, hogy ezen tett miatti elitélésből előállíthassa a föltételt, melyei a vádlott bűnösségét az előbbi lopásra néz­ve is megállapíthassa. A vádlottnak tolvajság haj­lamáról, mely őt ez első lopásra állítólag indította szó sem lehet, a mennyiben mindaddig semmi ily tett miatt el nem ítéltetett, sőt vizsgálat alá sem vonatott; világosan hibás pedig ama következce­tés, mely a vádlott 1857. évbeni lopásából annak ez év előtti lopási hajlamát származtatja. Ha a bünt. perr. 281. § 2. sz. a. betűje alapján a vád­lottnak bűntettrei hajlandóságát abból lehet kö­vetkeztetni, ha az már előbb egy hasonló, vagy legalább ngyanazon rugókon alapuló büntetésre méltó cselekvény miatt vizsgálat alá vonatott, és a bűnösség alól föl nem mentetett , vagy ha ngyanazon egy perfolyamhan egy hasonló bűntett tettesének ismertetett el: bizonyos hogy mind a két esetben egy régibb tett tételeztetik föl nem csak a törvény szelleme szerint, melynek az ész­tan kívánalmaival egyezőnek kell lennie, de e szó­nak „előbb" értelmezése után is, mely világosan az utóbbi esetre is vonatkozik , és jelenti, hogy azon cselekvénynek, mely miatt a vádlott bűnös­nek találtatik, régibb idejűnek kell lenni, (és mely­ből a vádlottnak egy más ehhez hasonló tctthezi hajlama biztosan következtethető. — Még világo­sabban tűnik ki a törvény ezen eszméje az 1833. július 6-ki legfelsőbb nyiltparancs 8-ik §-a a) pontjából, hol világosan mondatik. hogy a bűn­tetthezi hajlama akkor tételezhető föl, ha a vád­lott „egy előbbi" hasonló rugókon alapuló bűnös cselekvény elkövetése miatt már megbüntettetett, avagy attól föl nem mentetett, vagy ha ugyan­azon perben fölötte a bűnösség kimondatott volna. Az államügyészség föllebbezésére a legfölsőbb cs. kir. törvényszék 1858-ki april. 21-ki 4004. sz. a. határozatában az elsőbirósági Ítéletet megerősít­vén, az ítéleti indokokban a bűnt. perr. 281. §. 2. sz. a. pontjának főtörvényszéki értelmezését hibás­nak jelölte, és kimondá, hogy ezen törvényszék két esete között csak azon különbség létezik, hogy a bűnösségi hajlam föltevésére az elsőben (hasonló bűntett miatt előbb ellátott bűnvádi ügy) nem kí­vántatik a vádlott elitélése, hanem a bizonyíték elégtelensége miatt fölmentés ís elegendő, a másik esetben azonban a büntetthezi hajlandóság meg­állapítására a törvény követeli a vádlottnak egy tény miatti elitélését, és pedig az mindegy e tény előbb vagy útóbb követtetett is el. Egyébiránt a legfelsőbb cs. kir. törvényszék a vizsgálat többi eredményeiből is meggyőződött, mikéntt a vádlott oly személy, kiről a kérdéses lopásnak elkövetését bátran föltehetni. — g- — Vegyes. ff Az új osztrák bankjegyek forgal­mát illetőleg az 1858. aug. 30-ki cs. rendelet 4. §. azt rendeli, hogy azokat „köteles mindenki, az ausztriai pénzértekben teljesítendő fizetéseknél teljes névértékben elfogadni." — Ezen rendelet­ben az új bankjegyek kényszerű forgalmának kor­látozása foglaltatván, szükséges tudnunk azt, hogy mely fizetések teljesitendők osztrák pénzértékben, mert az új bankjegyek kényszerű forgalma ezen fizetésekre szoríttatott. 1-ör a fizetési kötelezett­ség, melyek egyleti ércpénzre t. i. egy s két forin­tos tallérokra szólnak, egyleti ércp^nzben teljesi­tendők (1857. jan. 24 pénzegyezmény 8. cikke és 1858. april. 27. cs. nyiltp. 14. §.) magától értet­vén, hogy az ezen egyleti pénzekkel egyenérték szerint veretett ausztriai 1. és 2. forintos tallérok (VVa és 3 ft. o. p.) ily fizetéseknél szinte elfoga­dandók, de az új osztrák bankjegyek teljes név­értékben nem. — 2-or Oly fizetések, melyek bel vagy külföldi aranyokban köttettek ki, miután az aranypénz csupán kereskedelmi pénznek tekin­tendő (1857. jan. 24. pénzügyminisz. 18. cs. 1857. sept. 19. cs. nyp. 1. lb\ cs. 1858. apr. 27. cs. nyp' 7. §.) aranyban teljesítendő (1858. apr. 27. cs. nyp. 8.) ily fizetéseknél tehát az új o. bankjegyek teljes névértékben el nem fogadandók. — 3-or. Oly fizetések, melyek külföldi ezüstpénzuemekben (de nem egyleti tallérokban, mert ezek a mi pén­zünkkel egyenértékűek) köttettek ki, ily pénzne­mekben teljesitendők (1858. apr. 27. cs. nyp. 9. 11. §§), tehát uj osztrák bankjegyek teljes név­szerinti értékben szinte nem fogadandók el. — 4. Oly fizetések, melyek az úgynevezett levantini tallérokban telejsitendők, miután ezek is kereske­delmi tárgyul tekintendők (1857. sept. 19. cs. nyp. 19. cs. és 1858. apr. 27. cs. nyp. 11. §.) s igy ezek szinte nem tartoznak az új osztrák érték szerinti pénzek közé. — 5-ör Az 1858. nov. 1-én meg­előző időből származó fizetési kötelezettség, ha

Next

/
Thumbnails
Contents