Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 100. szám

808 Pest, november 24. A joggyakorlati életben különös fontosságot kell tulajdonitnunk a f. é. oct. 24. legraagasb határozat folytán f. é. nov. 2-án kibocsátott és a birodalmi törv.lapban 197. 198. és 199. sz. a. megjelent igazságügyi miniszteri rendeleteknek, melyek némely fenforgott kételyek eloszlatását, s e mellett azt is célozzák, hogy Németországban a kereskedelmi forgalom s az ezzel kapcsolatban levő érdekek előmozdítására szolgálóváltójogi egyformaság igényeinek megfelelő rendelkezések nálunk is érvényesüljenek. Ezen miniszteri rendeletek egyike a váltórendszabály 29. §. értelme fölött támadt abbeli kételyeket enyészteti el, vájjon a váltóéi fogadónál i biztosság-hiány esetében a váltó lejárata előtt lehet-e a váltó elfogadótól épen ugy mint az előzőktől váltóper útján biztositást követelni? Erre a 198. sz. miniszteri rendelet igenlőleg felel s szerinte a váltóbirtokos jogosittatik a váltórend 29. §. szerint fen forgó esetekben nemcsak az előzőktől de magától az elfogadótól is biztositást követelni. A most idézett §-ban foglalt esetek pedig következők: 1-ör ha az elfogadó vagyonaira csőd nyittatott, vagy ha az elfogadó megszüntette a fizetéseket; 2. ha a váltó kibocsátása után az el fogadó vagyona ellen intézett valamely végrehajtás eredménytelen maradt,vagy ellene valamely fizetési kötelezettség betöltése végett személyi végrehajtás rendeltetett el. — A másik igazságügyminiszteri rendelet az 1850. jan. 25-ki 52. számú rendelet 18. §. változtatja meg a váltóhitelezők javára. Ezen §. szerént ugyanis a váltóhitelezőnek joga volt adósának akár személye akár vagyona ellen intézni a végrehajtást, de ha egyszer személyi végrehajtásért folyamodván az adós ellen, ez végrehajtatott, mindaddig mig az adós adóssági személyi végrehajtás alatt állt, vagyona ellen végrehajtást folytatni vagy intézni nem lehetett. A németországi államok értekezletében nyilvánult óhajtás folytán, mely a váltóadósok ellen nagyobb szigort sürgetett — az érintett 199. számú miniszteri rendelet kimondja, hogy a hitelezőnek jog adatik, az adós személye s vagyona ellen egyszerre intézhetni a végrehajtást. — A harmadik miniszteri rendelet, melyet számánál fogva első helyen kell vaia említenünk — pótrendeleteket tartalmaz a váltórendszabály több §-hoz. És pedig : 1-ör a 4-ik §. 4. pontjához. Az úgynevezett részlet váltó, azaz melyben a váltóbeli összeg több részletbeni lerovására több határidő tűzetik ki — érvénytelen, mint ez már az 1852: oct. 29-iki miniszteri rendeletben is kimondatott. — 2-or a 7. §-hoz : egy akár saját, akár idegen váltóba irt kamatköielezés nemcsak úgy tekintendő mintha nem volna, hanem ez az okiratot váltói erejétől megfosztja. — 3-or a 18. §-ba beigtatandó, miszerint a váltóval ellenkező egyesség váltójogi hatással nem bir, p. o. hogy a váltó csak a lejárat előtt 14 nappal lesz elfogadandó. Ily hozzátétel nem veszi el ugyan a váltótól váltójogi erejét, de az váltójogi hatálylyal nem bir. — 4-er a 30. §-hoz hozzáteendő, hogy: ha a fizetési idő valamely hónap elejére vagy végére tétetett, ez alatt a hónap első s illetőleg utolsó napja értendő. Ily váltók a kereskedői világban igen gyakoriak, s az érintett miniszteri rendeletnél fogva a vr. 4. §. 4. pontjának megfelelők gyanánt tekintendők. Végre 5-ör a 99. §-hoz a következő pótrendelet adatott : ezenkivül a kibocsátó elleni váltójog megnyerésére sem a fizetésnapom váltóbemutatás, sem az óvás fölvétele nem szükséges. Ezzel tehát ki van mondva, hogy a saját nem dominíciliált váltónál a kibocsátó elleni váltójog biztositására nem szükséges a váltót fizetési napon bemutatni vagy megovatolni./ sz