Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 99. szám - Előleges letartóztatás és vizsgálati fogság a büntetőjogi gyakorlatban. 7. r.

800 tott, azzal foglalkozó vizsgálóbíró a vizsgálati fogságot az eljárás sikerére nézve szükségesnek nyilatkoztatja. Általában ugy látszik, hogy a törvény akkor, midőn szigorú szabályokat állított föl a vizsgálati fogság elrendelésére nézve, s ezt nemcsak mikor a szökési gyanút lehet a vádlott ellenében indokolni, de számos más esetekben is alkalmazandónak nyilvánította : számított arra, hogy a vizsgálati fogságból több szenvedés, több rosz az egyénekre nem fog hárulni, mint a mennyivel a büntetőjog céljainak biztosítása végett a közjó szempontjából az egyént terhelni szükség, s ennek biztosítékául szolgálni két mozzanatnak föladata. Egyik a vádlottnak imént emiitett fölebbezési joga, hogy oly esetekben, midőn a törvény értelmezésének ruganyosságánál fogva a vizsgálati fogság szükségessége fölött kérdés támadhat, egy másik biró Ítélhessen; s a másik a törvénynek sok helyen ismételve kifejezett követelménye, hogy a büntetőjogi eljárás minden fokozaton a lehető leggyorsabb legyen. És valóban, ha sem jogtudományi sem gyakorlati szempontból magának a törvény rendelményeinek szigorúsága ellen kifogásunk nem lenne, és ha e mellett általánfogva meg nem volnánk a felől győződve, hogy a megállapított büntetőjogi eljárási rend, s tekintettel erre a büntetőbirói személyzet elégtelensége mellett gyorsabb eljárást előidézni, s a vizsgálatoknak hónapokig való elhúzódását lehetlenitni; s az egész eljárás lassúságát megszüntetni teljes lehetlen : megelégednénk egyrészről annak kimondásával, hogy a vizsgálati fogságnak törvényszékre fölebbezett kérdése nyilvános tárgyalással döntessék el, mi a vádlottban megnyugvást szerezhetne arra nézve, hogy a körülmények minden oldalról szigorú megbirálás alá vonatnak: más részről pedig egyedül kivánnók, hogy a vizsgálatok bevégzésében, és az egész eljárás folyamában a törvény által követelt gyorsaság bizlositása bizonyos könnyen érvényesíthető sanctióval eszközöltessék. Hanem mí mindazokkal, miket a fennebbiek sorában részint fejtegettünk, részint emlékezetbe hoztunk, annak szükségét és jogosságát véljük kimutatottnak, hogy az előleges letartóztatásra s vizsgálati fogság elrendelésére vonatkozó törvényszakaszok vizsgálat alá vétetvén a tudomány és gyakorlati tapasztalatok igényeihez képest enyhittessenek. Nézetünk szerint az előleges letartóztatás és vizsgálati fogság kérdéseinek szabályozásánál a következők szolgálhatnának kiindulási pontokul, melyekben egyszersmind fejtegetéseink eredményét kívánjuk egybefoglalni. Ki valamely tetten kapatik, vagy mindjárt a bűnös cselekmény elkövetése után, ez iránt gyanúval terhelve űzőbevétel vagy közhirdetvény által megjelöltetik, nemcsak a biztossági hatóság, de bárki által is letartóztatható, s a birói hatóságnak kihallgatás végett azonnal általadandó. Ha valamely kóborló, rendes lakást, s családot nélkülöző vagy általában ismeretlen egyén valamely bűntény vagy vétség gyanúja alá esnék, a biztossági hatóság által fölügyelet alá veendő, s önigazolására szorítandó , mit ha teljesítni képes nem volna, vagy nem akarna, a birói hatóság által 24 óra alatt leendő kihallgatás végett ideiglenesen a hatósági épületben — de nem börtönben — letartóztatandó. A ki a nélkül, hogy az előbbi két pontban jelölt tekintetek alá jöhetne, egy elővizsgálat eredményéhez képest valamely igen súlyos bűnváddal terheltetnék, saját lakában előleges értesítés nélkül fölügyelet alá veendő , mely fölügyeletnek 24 óra alatt bekövetkező kihallgatásáig, mind a netaláni szökés, mind a bűnrészesség gyanújába eshető egyének keli közlekedés lehetlenitésére kell szolgálni. Az emiitett előleges letartóztatás esetein kívül birói kihallgatás eszközlésére szóbeli megidézésnek van helye a