Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 98. szám - Előleges letartóztatás és vizsgálati fogság a büntetőjogi gyakorlatban. 6. r.

796 A mennyiben pedig a kamatok megítélésére nézve az első- s másodbirósági itélet közt némi különbség volt, az alperes : ügyet a legfőbb törvényszékhez vitte, ez azonban 1857. május 26-ki 4332. sz. Ítéletével a fölebbezésnek helyt nem adott, és a főtörvényszék ítéletét alaposnak nyilvánította. Apaság elleni tiltakozás és apasági kereset. Polg. tk. 138, 155, 156. és 271. §§-aihoz. A házasság hét első hónapja alatt született gyermek törvényesnek tekintendő, habár a gyermek az anya családnevére kereszteltetett, s születése után három hónap alatt a férj tényleges részt vett oly birói lépések tételében, melyekből következtethető, hogy az újonszülöttet saját gyermekéül nem tekinté, azonban az apaságnak bíróságilag, határozottan és a gyermek jogai védelmére neveztetett gondnok irányában ellene nem mondott a törvényszabta három hónapi határidő alatt. Cs. k. legfőbb törvszéki itélet 1858. sept. 11. 9129. szám alatt. A. Katalin férjhez ment B-hez 1856. oct. 5-én, és 1857. jan. 22-én egy leányt szülvén, saját családi nevére 9 nem férje nevére kereszteltette, ezentúl férjét a gyermek gyámjául kineveztette , s együtt aztán C. ellen apasági keresetet indítottak az apai kötelességek betöltése végett, mivel az a gyermek születése előtt hetedik hónaptól a tizedikig A. Katalinnal elhált, — C. ellenveté, hogy a leány törvényes gyermekül tekintendő, mert házasság alatt született, és a férj az apaságnak törvényes 3 havi határidő alatt ellene nem mondott, habár a házasságra lépéskor már tudomása volt neje terhessége felől. Megjegyzendő, hogy B-nek gyámmá neveztetése, s ennek részéről C. ellen az apasági kereset megindítására vonatkozó birói lépések tétele a leány születése után három hónap alatt történt. — Az első bíróság belebocsátkozott az esküveli bizonyítás kérdésébe, s C-t az apai kötelességek teljesítésére ítélte, ha a kérdéses időbeni elhálást tagadó esküt le nem tenné. Alperes részérőli fölebbezés folytán a bécsi cs. k. főtörvényszék 1858. apr. 28. 3772. sz. Ítéletével felpereseket keresetöktől elmozdította, mert a polg. tk. 138, 155 és 156. §§. alapján egy gyermek törvénytelen származásának jogi vélelme a férj bírósági ellenmondásától föltételeztetik, s ha ez közbe nem jő , 9 raig a törvénytelen származás kérdése biróilag el nem döntetik: a gyermek törvényes ágyból származottnak tekintendő; mert az anyának nyilatkozata, hogy egy gyermek törvénytelen származású, ezt a törvényes származással járó jogoktól meg nem foszthatja, s igy a kérdéses gyermek a felperesek törvényes házasságából származott gyermekének tekintendő , s egy másik apa gyermekéül is nem nyilvánittathatik ; végre , mert ha a szükséges ellenmondás nem épen kereset alakjában történik is, de annak mindenesetre bíróságilag, határozottan, s a polg. tk. 271. §-ához képest a gyermek jogai védelmére neveztetni kellő gyám irányában szükség történnie. — Felperesek ezen itélet ellen fölűlfofyamodással élvén, a cs. kir. legfőbb törvszék a másodbiróság Ítéletét helybehagyta, kiemelvén, hogy a felperes férj részéről tett lépések , melyekből azt, hogy a leányt saját gyermekéül nem tekinté — következtetni lehet — a törvény által kivánt bírósági ellenmondást, mely a gyermeknek oly fontos jogai fölött határoz, nem helyettesíthetik, s az apaságot tagadó ellenmondásnak világosnak, közvetlennek kell lenni. —yi — Kélyegilegilleték osztályozása csódiigyben. Csődrendtartás 20. és 25. §-ához. Ha egy csődben helytelen bélyeghasználat miatti bélyegtöbbszöröz vény jelentetik be a kincstár részéről, a bejelentett összegből azon rész, mely a szabályszerű bélyegilletménynek felel meg, a hitelezők első osztályába sorozandó; de maga atöbbszörözvény valóságos pénzbüntetésnek tekintendő, s igy az ötödik osztálybeli adósságok közé teendő. Legfőbb törvényszéki határozat 1858. aug. 19. 8529. szám alatt. M. Ignác vagyonára a győri megyei törvényszéknél nyitott csődben a m. kincstár képviselője részéről több rendű bélyegtöbbszörözvény jelentetett be, összesen 169 frt 30 kr. erejéig. A csődbíróság 1857. nov. 20-án 1856. sz. a. következőleg határozott: A bejelentett s valódiságára nézve kérdésbe nem tehetett 169 frt 30 kr. követelés a csődrendtartás 25. §. értelmében a hitelezők 5. osztályába soroztatik; mert a bejelentett követelések nem közvetlen bélyegilletményből származnak , hanem ugy tekintendők, mint kincstári