Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 98. szám - Előleges letartóztatás és vizsgálati fogság a büntetőjogi gyakorlatban. 6. r.

793 tetés van szabva. A régi joggyakorlat szintén elfogadta a szökés félelmének iffazolására a vádbeli bűntény különös nagyságát, mely súlyos büntetést von maga után: a jelen törvény e részben szabatosabban kívánván rendelkezni: a büntetési minimumot állította föl mérv gyanánt, s e szabály szerint a vizsgálati fogság a személyi minőségre való tekintet nélkül elrendelendő, ha fölségárulási, zendülési, közhiteli papir s pénzhamisítási, erőszakos nemiközösködési, gyilkossági, emberölési s rablási vád, vagy pedig a nyilvános erőszakosságnak, súlyos testi sértésnek, párviadalnak, gyújtogatásnak, tolvajságnak , sikkasztásnak s csalásnak bizonyes esetei forognak fenn. Látni való, hogy a törvény vizsgálati fogsággal sújthat tiszta előéletű, tekintélyes állású, családos, vagyonos egyéneket számos oly esetben, midőn azokról alig lehet föltenni a bekövetkezhető büntetés elöli megszökés szándokát. Mi a vizsgálati fogság elrendelését csekélyebb vádesetekben a vádlott szökésétőli félelem alapján igazoló körülményeket illeti , ezekről az idézett §. harmadik pontja emlékszik, mely szerint a különben tiszta előéletű, családos, vagyonos személy ellen is el kell rendelni a vizsgálati fogságot, ha az idézés folytán meg nem jelenvén, elrejtőzött vagy megszökött, vagy a megszökésre készületeket tett, s el kell még rendelni általán fogva, ha a vádlott. mint a községben ismeretlen, igazolvány vagy állandó lakás nélküli egyén kóbor életmódja, rosz hírneve miatt vagy más okokból gyanúsnak látszik, hogy megszökik. A szökés félelmén túl az idézett §. második pontja a vizsgálati fogságot elrendelendonek tartja azon esetben is, ha attól lehet tartani, hogy a vizsgálat a vádlottnak más érdeklettekkel vagy tanúkkali összebeszéle, vagy a bűntett avagy vétség nyomainak megsemmisítése által meghiúsít tathatnék vagy más módon megnehezít" tathetnék.í; Ez sem többet sem kevesebbet nem jelent. minthogy személyi minőségre való tekintet nélkül még a vétség gyanúja folytán is vizsgálati börtönbe vetendő k mindazok, kik nem akarják beismerni, hogy a büntetésre méltó cselekményt ók követték el, csupán csak azon egyet téve föl, hogy a vizsgálóbíró nézete szerint jogszerűen gyanúsíthatok a tény elkövetésével. Hogy azonban e pont alkalmazása a büntetőjogi eljárás föladatával kapcsolatban semmi valódi célt nem biztosít, kitetszik abból, hogy a vádlott, ki eme pont alapján Ion vizsgálati fogság alá vetve: a tanúk kihallgatása s a vizsgálat bevégzése után szabadságába visszahelyezendő, miután az ok megszűntével az okozatnak is meg kell szűnni, és most mégis meghiúsíthatja a bűntársakkal, s tanúkkali összebeszélés által az eljárás sükerét, föltéve, hogv az összebeszélés a tanúk személyes minősége mellett lehetséges, vagy már a különvizsgálat kezdete alatt meg nem történt: a meghiúsítás pedig azzal történik, mint naponkint számos eset mutatja, hogy a végtárgyaláskor a tanú és bűntárs az összebeszélés folytán, vagy nem ismétli a vizsgálat alkalmával tett kimondását, vagy nyilatkozatában ingadozóvá lesz, miknél fogva aztán vádlott ellen a jogszerű bizonyíték megalapícására nem szolgálhat. De a gyakorlati jogélet tanúsága szerint még azon veszély is szokott származni e pontból, hogy kisebb vétségekért ártatlanok ítéltetnek el. Megtörténik, hogv. midőn a vizsgáló biró az oly vádlottat, kire nézve magasabb műveltség hiányánál fogva, nem az elitéltetéssel járó erkölcsi bélyeg, hanem csak maga a fogság képez büntetést — figyelmezteti, miszerint a vizsgálati fo^sá^ban tagadása miatt a kérdéses pont alapján fog tartatni, a vádlott összehasonlítja azt a pár heti vagy hónapi fogságot, mely reá a vádbeli vétségért szabathatik, azon sok hó98*