Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 98. szám - Előleges letartóztatás és vizsgálati fogság a büntetőjogi gyakorlatban. 6. r.

794 napi idővel r melyet vizsgálati fogságban töltend, s a választásnál nem fog habozni, elváljál ja a vádbei i bűnös cselekményt, s pedig a tiszta előéletű egyén sokkal hamarább vállalja el, miután reá nézve az ismeretlen vizsgálati fogsággal járó szenvedések gondolata sokkal rettentőbb, mint egy olyanra nézve, ki a börtön falai közt már ta pasztalatokat szerzett. Minek következése, hogy a végtárgyalásnál a vallomás visszavonása indokolható nem levén, elitéltetik ogy vétségért oly egyén, ki azt sohasem .követte el, s hiába akarnók magunkkal elhitetni, hogy ezt egyedül magának s helytelen vallomásának tualjdoníthatja, miután arra a törvény erkölcsi nyomása által kényszeríttetett. Utolsó pont e §-ban az, „ha a büntetésre méltó cselekmény nagy közbotrányt okozott." Fölösleges megjegyeznünk, miszerint a súlyosabb bűntények már az első pont szerint vizsgálati fogságot vonván magok után , e pont a csekélyebb bűntényekre s vétségekre vonatkozik, s rendkivűl tág értelmezést engedvén az alkalmazásban, mindenesetre arra szolgál, hogy a vizsgálóbírónak Qgygy^l több eszköze legyen a vizsgálati fogság megrendelésének igazolására. — Vége következik. — Földesúri jog szerződésszerű elismerése úrbéri ügyekben. Urb. szab. nyiltp. 20. §-hoz. Ha a földesúr oly alattvalójával, ki 1848 előtt napszám szolgálatokat teljesített, a most mondott év után a kézmunka szolgálatot bérfizetésre változtatta szerződésre lépvén, ebben a telken lakó elismeri, hogy az általa lakott telek 1848 előtt szabad földesúri rendelkezés alatt állván, általa mint nem úrbéri telek ideiglenes szerződés mellett használtatott: az ily telek úrbéri természetét, a szerződésszerű beismervény ellenében vitatni többé nem lehet. Az 1853. mart. 2-ki I. cs. nyiltparancs 20. §. azt mondja: Ideiglenes szerződések, valamint tisztán magánjogi haszonbér és zálog-szerződések ezen nyiltparancs rendelete alá nem esnek. Az 1836-ki VII. t. cikk jogérvénynyel biró 12. §-a pedig akkép rendelkezik, hogy : Udvari telkeken lakó , vagy bármely nevezet alatt pusztákra telepített és a földesúr engedményéből valamely úri majorságbeli telkeket használó zsellérek, úri tartozásaikra nézve, egyedül a földesúrral teendő szabad egyezéstől függnek. — Hanem az úrbéri birtokszabályozási perekben gyakran fölmerül azon kérdés, minő birói figyelem alá jöjjenek az 1848 előtt természetbeni úri tartozásokat teljesített földmívesek közt egyrészről, és az ezek által mívelt földek birtokosai közt másrészről 1848 óta létrejött, s a természetbeni úri tartozásokat pénzbeli szolgáltatásokká változtatta szerződések ? Számtalan eset van jelesül Szatmár megyében, hogy a földesúr az 1836-ki VII. t. cikk 12. §. szerinti bánásmódban részesült emberével, 1848. évmartiusóta szerződésre lépett, melyben a telken lakó elismeri, hogy az általa lakott telek 1848 előtt is szabad földesúri rendelkezés alatt állván, mint nem úrbéri, általa ideiglenes szerződés mellett használtatott, melyben az 1848 előtt teljesített napszám szolgálatok helyett, most már taxa vagy bérfizetésre köteleztetik. — Az ily szerződések erős vitatárgyául szolgálnak. A földesúr az ily szerződéseket fontos okmánynak tekinti annak igazolására : hogy az ilyen telek a birtokrendezési nyiltparancs 20§-aalá tartozik ; ellenben az úrbéri közönség képviselője eme szerződést érvénytelennek nyilvánítja az okon : mert szerinte az ügy megoldhatása tekintetéből egyedül az 1848 előtti állapot szemügyre veendő s bírálandó.—Véleményben nem vagyok barátja azoknak, kik 1848. év óta is a volt jobbágyokhoz tartozó osztályt gyámság alatt állónak tekintik. Már az 1836-diki törvény XlII-dik cikke föloldotta a volt adózókat ama régi gyámság nyűgeiből, s kimondotta : miszerint a nemnemesek saját személyükben bárki ellen perlekedhetési joggal bírnak; mi által a nemnemesi osztály személyjogait illetőleg, önjogúságra emelkedett. A későbbi törvény birtok- és hivatalképességre is érdemeseknek látta a volt adózókat, és végre 1848-dik évben az osztályok közti falak is lerontatván, a jogegyenlőség alapja megvettetett. Ezek figyelembe vétele után nem akarom ismét a volt jobbágyot 1836. év előtti szomorú állapotára visszavinni, el kell ismernem önjogúságát, és igy szerződéstételrei képességét. Innen kifolyólag az általa kötött szerződést semmisnek, érvénynyel nem bírónak tekinteni nem lehet. A beismerés minden művelt ország törvényei szerint legelső