Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 95. szám - Előleges letartóztatás és vizsgálati fogság a büntetőjogi gyakorlatban. 4. r.

771 volt, hogy ezen ügyben érdemleges Ítéletet hozzon, s igy, mivel a főtörvényszéki itélet változtatás alá jő, a fölülvizsgálat költségei felperesre nézve megszüntetendők voltak. FEKETE ANTAL. Az özvegy joga hagyományozott fölszerelvényekhez. Polg. tk. 674. §-hoz. Midőn a férj végrendeletileg neje számára háztartási fölszerelvényt hagyományoz, azon esetben kiadandót, ha ez az örökössel együtt nem élhetne, az özvegynek másodszori férjhezmenetele eléggé indokolja ugyan az együtt nem élhetést, de a háztartási fölszerelvény hagyományoztatása címén az örököstől bizonyos összeget nem. követelhet, hanem csupán az általa használt házi fölszerelvények kiadatását követelheti az örököstől. Velencei cs. kir. főtörvszék ítélete 1857. jul. 2. 10,809. sz. a. Az özvegy joga hagyományozott ellátáshoz férjesülés esetében. Polgári törvénykönyv 672. és 1244. §§-hoz. Oly esetben, midőn a férj végrendeletileg bizonyos ellátást hagyományoz nejének azon esetre, ha ez az örökössel együtt nem élhetne, s a hagyományozó férj halála után az özvegy ismét férjhez menne, a törvénynek azon rendelete (91. §.), miszerint a nőt második férje ellátni tartozik, nem fosztja meg a nőt azon jogtól, hogy az első férje által meghatározott időszaki összegben hagyományozott ellátást is követelje,sőt ezen követelésre maga a férjhezmenetel magában elegendő jogcímet ad, a mennyiben már ez elegendő ok arra, hogy az örökkössel tovább együtt ne élhessen. Legfőbb törvényszéki itélet 1857. oct. 28. 10,109. sz. a. M. András az 1850 január 9-ről kelt végrendeletében meghagyta, hogy János fia, mint örököse az örökhagyó nejének — az esetben, ha együtt nem lakhatnának , — mint az örökhagyó kijelenté, „allestimentot" tartozzék adni, s egyszersmind a teljes ellátás pótlékául naponkint két lírát fizessen. Az Özvegy második házasságra lépvén, a hagyományos örököst beperelte , s keresetében 300 lirának, mint a neki hagyományozott „allestimento" egyenértékének, továbbá az ellátásra hagyományozott naponkinti két lirának, havonkinti részletekben előlegesen leendő lefizetését kérvényezte. A 1 —i cs. kir. praetura 1857. mart. 14-én 729. sz. a. kelt elutasitó végzését következőleg indokolta : Az örökhagyó akarata kétséges , mert ha ő özvegyét a szükséges házi eszközökkel ellátni akarta volna, sokkal egyszerűbb leendett, ha mint az Aptkvben is bennfoglaltatik. a szokásos kifejezést: „bútorok s szerelvények11 használja, ő azonban más szót használt és pedig összefüggésben az ellátási összeg meghatározásával, miből az örökhagyó azon szándoka következtethető ugyan, hogy özvegyének pénz adassék, s ez által oly állapotba tetessék, miszerint magának a szükséges háztartási fölszerelvényt megszerezhesse , s magának az előbbi körülményektől különböző életmódot alapíthasson, s mint az allestimento szokás szerint valamely mennyasszony corredo — paraphernájával egyenlőnek tartatik; az örökhagyó tehát az Aptkv. 672. §-ához képest ellátást szándékozott hagyományozni , ő azt akarta, hogy ilyképen szűkölködő özvegyéről gondoskodva legyen az esetben, ha ez fiával, az örökössel közös háztartásban nem élhetne az Aptkv. 1242. §-ához képest. Elnézve azonban attól, hogy az ilyen özvegyi tartás megszűnik, mihelyt az özvegy második házasságra lép (Aptkv. 1244. §.), ama szavak : ,.ha együtt nem élhetnének'" nyiltan oly körülményekre vonatkoznak, melyek a hagyományosnő akaratától nem függenek, ellenben függenek az örökös vagy egy harmadik személy akaratától, mert különben az örökhagyó a nem lehetést a nem akarással egyenlőnek nyilvánította volna. Felperesnó pedig nem igazolta, hogy az örökösseli együttlakást nem önakaratából szűntette meg, sőt ellenkezőleg önkényt lépett új házasságra, s jelenleg új férje gondoskodik róla (Aptkv. 91. §.), s igy hallgatag lemondott azon hagyományról, melynek szükségessége az örökhagyó akaratához képest már megszűnt. Felperesnő fölebbezése következtében a velencei C3. kir. fölebbviteli törvényszék 1857. jul. 2-án 10,809. sz. a. ítéletével az elsőbiróság Ítéletét csak részben hagyá helybe és kimondá. hogy alperes mindenesetre köteles felperesnőnek ellátására naponkint két lirát, azonban nem mint kérve volt, havonkint előlegesen, hanem utólagosan fizetni. A felsőbb biróság az örökhagyó határozatában nem talál oly intézkedést, mely szerint a hagyományos-