Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 95. szám - Előleges letartóztatás és vizsgálati fogság a büntetőjogi gyakorlatban. 4. r.

700 A törvény, de kivált a történetileg kifejlett büntetőjogi gyakorlat csaknem túlságos óvatossággal kivánta fentartani a már többször érintett jogelv sérthetetlenségét, miszerint egy szabad ember rendes megidéztetés s ennek folytában hozott birói törvényes Ítélet nélkül letartóztatás alá nem jöhet : sőt ezentúl még azon történhetőségre nézve is kivánt gondoskodni, hogy ha a törvényes gyakorlat dacára, azzal ellenkező valamely befogatás történnék. Az ily befogatás, s az ebből származható kellemetlenségek elhárítására nézve fölvettetett ama kérdés, hogy mi nyújt biztosítékot a törvényes gyakorlat szabályainak s elfogadott elveinek megtartása iránt? Altalános nézet volt e részben, hogy a hatósági tisztviselő oly esetben, midőn valamely vádlottnak idézés előtti letartóztatását jogszerűen indokolni képes, s a hatalom törvényes korlátain túl nem lépett — tetteiért feleletre még azon esetben sem vonható, ha a vádlott bűntelensége kiderülvén: fölmentő birói Ítélettel bocsáttatnék el. lJ)e akkor, midőn a letartoztatott egyén bíróilag a vád alól fölmentetvén, netalán bebizonyítható az, hogy a minden idézés nélküli letartóztatást a hatósági egyén ellenséges indulata, szenvedélye vagy máskénti részrehajlása s érdekeltsége idézte elő, vagy midőn elitéltetik ugyan a vádlott, de olyszerú csekélyebb bűntény miatt. mely az előleges letartóztatásra elegendő okul nem szolgálhatott, s általán fogva, midőn a biró előleges letartóztatást eszközölt ott, hol azt a törvény világosan meg nem engedte: az eljáró biró büntetés alá vonandónak tartatott, sőt az ily birót a törvénytelen letartóztatást szenvedett fél még nagyobb hatalmaskodás miatt is perbe idézhette. Nem kerülte el a joggyarlat terén működők s általában a jogtudók figyelmét azon körülmény, hogy ha a biró ellenséges indulatból vagy egyébkénti érdekeltségből rendelte meg az előleges letartóztatást, saját érdekében bizonyára mindent elkövetend, hogy a letartóztatott egyén, ha mindjárt ártatlanul is elitéltessék, s ez által cselekménye utólagosan igazoltassák. Erre nézve a joggyakorlat abban keresett ellensúlyt , hogy az ügy felső bírósághoz vitetvén megvizsgálás végett, oly esetben, midőn a törvénytelenül történt előleges letartóztatásból származott sérelem kérdése is fenforog: az elitélt egyén biztos kezesség mellett szabadon bocsátandó, hogy a sérelem orvoslását a felső bíróságnál annál könnyebben eszközölhesse. — Folytatjuk. — \ felek birói kitanitása szóbeli eljárásnál. Polg. pr. 46. és 339. §§-hoz. Ha szóbeli tárgyalásnál valamely fél részéről az ellenfél által előmutatott nyugták valódisága kétségbe vonatik.a nyugtákat előmutató fél a tagadás ellenében szükséges bizonylatról. jelesül összehasonlítás eszközlésére szükséges egvéb eredeti irások szerzésének s fölmutatásának szükségéről oly esetben is bíróilag kitanítandó, midőn a felek nem személyesen, hanem képviselő ügyvédek által tárgyalnak, és ezen kitanitás elmulasztása a rendkívüli felülvizsgálat kérésének indokolására elegendő. Legfőbb törvszéki határozat 1857. oct. 6. 9196. sz. Előbbi állapotba visszahelyezés íij bizonylat alapján. Polg. per. 366. §-hoz. Oly esetben, midőn a polgári perrendtartás behozatala előtt tartott tárgyalás folytán, alperes meg nem jelenése miatt makacsságból hozatott marasztaló Ítélet, az elmarasztalt lelnek nem szükség a határnap elmulasztása ellen élni visszahelyezési keresettel, hanem, ha az ellene megítélt kereset megdöntésére szolgáló okmányokkal bír, ezek alapján egyszerűen visszahelyezést kérhet, s a visszahelvezés meo-adandó a nél-