Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 95. szám - Előleges letartóztatás és vizsgálati fogság a büntetőjogi gyakorlatban. 4. r.

768 állapítni a nemes és nem nemes egyénnek ítélet előtti letartóztatása között. Az mondatott, hogy a nemes embert általán fogva törvényes idézés s annak módja szerinti jogszerű elmarasztalás nélkül nem szabad letartóztatni, mert „incaptivatio est privatio libertatis, quali libertate nobilis nisi legitimé citatus, et ordine juris convictus spoliari nequit. Hely adatott aztán,bizonyos esetekben, kivételeknek; hanem azon megjegyzéssel, hogy az incaptivatio még magában a vádlott bűnösségét nem föltételezi, s mivel gyakran egy ártatlannak letartóztatása is megtörténhetik : a letartóztatott becsületes embernek s ártatlannak tekintendő mindaddig, mig bűnössége a birói Ítélettel ki nem mondatik. A letartóztatás más nemét képezte az incarceratio, mely birói marasztaló Ítélet előtt nemes ember irányában soha sem történhetett azon oknál fogva, mert Ítélet előtti bebörtönzés „est species et quasi unus gradus tortúráé, ex ratione multiplicis incommodi et squalorum carceris; nobiles vero nec jure romano, necjure civili torqueri permittebantur, quia corpus nobilis personae inaestimabile est.'* — Valóban különös jogi fogalom volt az, hogy az incarceratio többnyire föltételezi a bűnösséget, és a bebörtönzöttek már a bebörtönzés folytán bűnösöknek tekintendők mindaddig , mig itéletileg fölmentetnek, minélfogva nagyon rendén van, hogy az ily bebörtönzés a kínzás egyik fokozatát képezze, s ily fogalom mellett általános szabályul szolgált, hogy a nemnemes elleni bűnvádi eljárást bebörtönzéssel kell kezdeni, s az ilyen bebörtönzött vason tartozzék magát védeni. A polgári szabadság elvei tehát csupán a nemes emberre nézve voltak érvényesek , de a mennyiben jelesül az Ítélet nélküli letartóztatás tilalma, az egyéni szabadság ezen egyik alapelve érvényesnek ismertetett el: az általános szabályt megszorító kivételek száma csupán az elutasíthatlan szükség eseteire volt szorítva, s megemlítjük e kivételes eseteket a nélkül, hogy az azokra szorítkozott joggyakorlat közt egy részről, s a jogtudomány igényei közt más részről párvonalt húzva, e miatt ismétlésekbe essünk. A nemes ember és a papi állású egyén a rajtkapás, vagy a folytonos üldözés közbeni elfogatás esetében nemcsak a hatóság, de bármely magános, sőt jobbágy által is néhány súlyosabb bűnesetben azonnal letartóztathatónak nyilváníttatott; e bűnesetek: szándékos gyilkosság, faluk félgyújtása, lopás, rablás, útonállás és erőszakos paráznaság. Továbbá a birtoktalan nemes, kinek házán kivűl alig van valamije, a tettenkapás esetén kivűl is letartóztatható idézés előtt, de csak a hatóság által azon esetben, ha botrányos bűntettekben féktelenkedik, vagy ha rablókhoz s nyilvános gonosztevőkhez csatlakozik, föltéve, hogy bűnössége iránt az előre bocsátott nyomozódás és vizsgálat minden kétségét eioszlatott. Végre akár birtokos akár birtoktalan nemes letartóztatása idézés nélkül még némely részint bűnvádi, részint polgárjogi esetekben is megtörténhetett, milyenek: ha mint közszámadással tartozó tisztviselők számolni nem tudnának vagy nem akarnának; ha mint szolgák urokat szándékosan megkárosították ; ha uroktól megszöktek: ha fölkelés idején a tábort engedelem nélkül szökéskép elhagyták; ha biroi Ítélettel megítélt bírságot, kártérítést vagy adósságot kifizetni vonakodnak, stb. Távol attól, hogy e büntetőjogi gyakorlat fogyatkozásait s bizonyos tekintetben a büntetőjogi eljárás céljára nézve elégtelenségét kétségbe vonnánk, azt mégis el kell ismernünk, hogy az nem esett némely törvényhozás azon hibájába, miszerint sokszor eg7 a jogtudomány által fölállított elv érvénye elismertetvén: hatályában annyi kivétel által paralizáltatik. hogy utoljára végkép semmivé lesz.