Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 94. szám - Előleges letartóztatás és vizsgálati fogság a büntetőjogi gyakorlatban. 3. r.

7G4 korlati téren igen érezhető szerepet tulajdonitnak neki, s sokan törvényes ereje s alkalmazhatósága iránt eltérő nézetben vannak. Ezen §. ugyanis rendeli, hogy az ingatlanok, valamint az ingóknál is a megtörtént becslésre keletkezett végzés kézbesítése után, melynek alapján a faleknek jog adatik a zálogolási s becslési jegyzőkönyvet megtekinteni, vagy másolatát vehetni, — szabadságukban álland az árverésért folyamodni. — Itt az a kérdés, vájjon törvényes és helyes-e ez eljárás, s a törvény betűihez a szó teljes értelmébeni ragaszkodás, hogy az ingóknál az árverezés elrendelését megakasztják azon oknál fogva, mert a becslésre kelt végzés alperes félnek lett kézbesitésérőli vevény a főügyben eljáró birósághoz még nem érkezett be. A pprdt. 66. §-a világosan rendeli, hogy csak az első, vagy is a keresetlevélre kelt végzések — fizetési meghagyások — kézbesítendők az alperesnek személyesen, a többiek a házbeliek közül bár kinek is átadhatók, innét van az, hogy ha ezen első perirat átvételérőli vevény a bíróságnál letéve van, a további joglépéseket semmi, még alperes megszökése sem hátráltathatja, hátrahagyott vagyonát tehát biróilag lezároltatni s eladatni lehet, habár alperesnek a további joglépésekről közvetlenül semmi tudomása sincs is, de ezt nem tekintve is, minden szolgabírói hivatal, ha az eljáró biróság megkeresése nyomán végrehajtást foganatosított, ennek megtörténtéről s az eredeti jegyzőkönyvnek a megkereső bírósághoz lett beküldéséről a kérdéses 504. §. értelmében végzésileg értesiti a feleket, fölösleges tehát a megkereső biróságnak is ujjolag a feleket erről ugy értesitni, hogy a további eljárás vagy joglépés folytatására ez akadályul szolgáljon, miután a törvénynek amúgy is már egyszer elég van téve; ezek nyomán tehát a bírói árverezés elrendelésének, habár a zálogolás és becslésre a pprdt. 503 §-a nyomán kelt eljáró birósági végzés kézbesitésérőli vevény a birósági iratok közt nincs is, a szóban forgó 504-ik §. miután már egyszer ennek a végrehajtó biróság részéről elégtétetett, gátul egyáltalában nem szolgálhat. Ebbeli nézetet hallgatag igazolják azon körülmények is, hogy ha valamely végrehajtás a biróság székhelyén történik , az ily vevények, legyen, vagy ne legyen nyoma az iratok közt, figyelembe sem vétetnek, sőt még a kézbesítő szolga sem irja reá, mint az első periratok, s Ítéleteknél kötelessége, a kézbesitésrőli bizonyítványát, mert föltételeztetik, hogy a kézbesítés a törvények értelmében megtörtént, ha tehát ez az eljáró biróság székhelyén járja, mi oknál fogva utasittatik vissza a vidéki tárgyakat illetőleg beadott árverési folyamodás, nem láthatni át? hisz hogy a kézbesítés megtörtént, itt annál inkább helyén volna feltételezni, miután a végrehajtó biró a törvény rendeletének amúgy is eleget tett; ehez járul még az, hogy a járásbíróságoknál az igtató hivatalok a benyujtványi jegyzőkönyvekbe az ily végzéseket , miután legtöbbnyire minden megkereső levél nélkül küldetnek az eljáró bíróságtól kézbesítés végett, be sem vezettetnek, innét van, hogy az ily végzésekrőli vevényt a járásbiróságok , — kivéve egyes ittott előforduló esetet, — mind a további joglépésekre nézve feleslegest be sem küldik, sőt a felperesi fél ismételt sürgölő folyamodásaira sem érkezik be, miután az illető járásbíróságnál az ily számú végzéseknek nyoma nem is levén, nem tudják végre, hogy az eljáró biróság ugyan miért követel tolók olyasmit, mi hozzájok nem is küldetett, innét van7 hogy mig a vevény beküldéseért a felperesi részről sürgölő folyamodás nyujtatik be az eljáró bírósághoz , más részről magán úton keresi meg a vidéken lakó felperes ügyvédje a járásbirót. saját felét, hogy a vevény beküldését siettessék, s végre is vagy soha sem érkezik meg, vagy 5—6 hónap vagy még hosszabb idő eltelte után érkezik. Ugyanazon egy törvényszéknél is megtörténik, hogy a kérdéses vevény léte vagy nem létére nem is ügyelve, az árverezést igen helyesen s törvényszerűleg minden akadály nélkül elrendeltetik, mig más ügyben az előadó nézete folytán ugyan azon §-nál fogva viszautasitják. Az itt kifejtettek nyomán kimondhatom, miszerint nem törvénybe gyökerezett azon egyéni nézeten alapuló eljárás, hogy az árverezés elrendelése a kérdéses vevény beérkeztéig fölfüggesztetik, annál is inkább, mert a kérdéses 504. §. ingatlanok becsléséről szól, mely nagy fontosságú levén, a feleknek, mi igen igazságos, törvényes idő engedtetik igazaikat a reájok nézve tán sérelmes becslésre nézve felsőbb helyen keresni, itt tehát inkább helyén van, hogy a fennirt §. értelmeben szigor igényeltessék; de hogy ezt ingó s sokszor igen csekély értékű tárgyaknál is miért kellene alkalmazni, nem látom alapos okát. Hiszen nem kell a későbbi 539. §-t is félre érteni, ez ugyan azt emliti, hogy az ingatlanoknál a végrehajtási eljárási szabályzat az ingóknál is alkalmazandó, de valamint ezen §. rendelete dacára a becsű egészen másként történik az ingatlanoknál mind az ingóknál, más egyéb eltérések léteznek a kettő