Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 94. szám - Előleges letartóztatás és vizsgálati fogság a büntetőjogi gyakorlatban. 3. r.

763 Ha kifogása alapos, a vprdt. 17. §. s a kvrt. 25. c. értelmében, magát biztosság nyújtása által, személyes fogság végrehajtása alól kivonhatja, s a polgári és büntetőtörvények kellő kezességet nyújtanak, hogy a váltó hitelező, ha követelése jogtalan, hamis vagy hamisított váltón alapul, merészségeért megbűnhődjék ; s az érdekeiben szenvedett fél, teljes kártalanítást nyerjen, de ily eset föltételezése a valószínűségek közé nem tartozik. Ha alaptalan a kifogás, — mint legtöbbnyire, akkor nincs ok a személyes fogság alkalmazásában aggályosnak lenni. B) A váltó elleni kifogások folytán, biztosításra személyes fogság végrehajtásának elrendelése töltheti be csak kellőn a törvény célját, mely a kereskedelmi érdek pártfogolásában van , mert: Ha a váltókötelezett többé nem fog arra számithatni, hogy kifogások által legkedvezőtlenebb esetben, három hónapot minden esetre nyer, oda fog kényszerűen törekedni, miszerint kötelezettségét beváltsa. Es ezen fontos eredménynek továbbá magára az államra, igen jelentő következményei lesznek, miszerint a) A hitel szilárdittatván, a kereskedési forgalom élénkebb, virágzóbb lesz. b) A kamatok, melyek mint nyilvános titok, — ez idő szerint aránytalan magasak, törvényes mértékre önként leszállandanak, mert elvesz a hitelezőnek ürügye is, magas kamatok számításához, miután nem fogja állithatni, hogy bizonytalan pénzének gyors bevételében. — így a mi az államnak , s közérdekeltségnek, a sajtó nyilatkozatai szerint, jelenben oly sok gondot okoz, a magas kamat korlátozása, minden törvényes rendszabály nélkül, a dolgok rendéből önkényes fejleménynek fog mutatkozni. Ezek általánosan nézeteim a fen forgó kérdésben, nem igénylem azokat status bölcseletieknek, de tán gyakorlatiak. E gyakorlati nézeteim megerősitő irányát látom az 1853. évi 218. sz. alatt kelt rendeletben is, mely a kifogásokat egyedül a váltótörvényből, s a tulajdonos és adós közti viszonylatból engedi gyakorolni, s legközelebb a 1854. febr. 23-dik rendeletben, mely az uzsoráskodási vád által a váltói eljárást megállítani nem engedi. Tüzetesebben a 791. számú végzés indokait érdekelve, azokat igen szabatosoknak, de nem a váltó törvények szelleméből kifolyóknak tartom, mert, 1. a vprdt. 8. §. értelmében, a váltó hitelezőnek kifogások dacára is biztositási végrehajtáshoz joga van. — A végrehajtást pedig 2. A váltóhitező a vpdt. 18. § értelmében, tetszése szerint vagyonra vagy személyre intézheti, s e jogokat megerősitőleg 3. A vprt. 21. S. meghatározza a biztosításra elrendelt adóssági fogság tartamát is. 4. Miután a váltótörvények ez esetről határozottan rendelkeznek, a vprt. 26. §. s ennek alapján a pprt. alkalmazása meg nem engedhető, valamint 5. Azon elvből, hogy rprivilegia strictissime sunt interpretanda"—éppen nem következik, hogy a törvényt magyarázatunkkal megváltoztassuk, sőt ellenkezően, hogy azt szó szerint vegyük, mert „cum leges institutae fuerint, non erit postea judicandum de ipsK sed oportebit judicare secundum ipsas," — meg kell még érintenem 6. Miszerint a váltó prt. 14. s 16. §-a jelen esetre azért nem alkalmazható, mert azon §§. kizárólag oly váltóügyekre vonatkoznak , melyekben Ítélet által mondatik határozat. Ezek azért oly váltók irányában , melyekre a vprt. 5. §. értelmében fizetési meghagyás hozatik, soha nem alkalmazható, miután ha ily váltók ellen kifogások nyújtatnak be, az azok folytán megtartott tárgyalás után is , mindig csak végzésnek kell hozattatni, mely a fizetési meghagyást föloldja vagy megerösiti. A vprdt. 14. s 16. §. tehát, csak a vpt. 9. §. értelmében fölvett ügyekben alkalmazható. Tokaji NAGY LAJOS ügyvéd. Ingó javak birói árverésének eszközlése. — Polg. perrend 504. §-hoz. — Nézetek, miszerint az ingó javakra irányzott birói végrehajtási eljárásnál a felperesileg kért árverés megrendelése föl nem függesztendő azon ok miatt, hogy a becslésről szóló végzésnek, alperes részére történt készbesitéséről a vevény még egy más bíróságtól be nem érkezett. — Kétségbe vonhatlan igazság, hogy a törvények életrevalósága csak is a gyakorlati téren tűnik ki leginkább, — a célnak mint felelnek meg, a reájok illő viszonyokra mint alkalmazhatók, itt mutatkozik leginkább; a gyakorlat oszlatja el az egyes cikkelyekben ittott előforduló kétséget s homályosságot: Célom ez úttal a pprdt. 504. §-ról az inkább elterjedt nézetet kifejteni. Csekély kis igénytelennek látszó paragraphus ez, de a gya-