Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 93. szám

756 Barna Ferenc ügyvéd úr védbeszédc, melyet a budai csász. kir. orsz. törvényszéknél múlt május hóban bankjegyhamisitási ügyben bevégzett végtárgyalás alkalmával Zs* János mellett mondott. — — Folytatás. — Tekintve B* András biró vallomását, ez a végtárgyalás alatt általánosságban mondotta, hogy a pincébe borért jártak H* L* és Zs* sőt tanú maga is volt; hogy töbször látta őket, ez oly tény mit senki sem tagadott., de miután H* János vallomásából az tünék ki, hogy L* pincéjében a hamisítványok gyártásán 5 napig dolgoztak, s ezen 5 nap a vallomások összevetése után 1855 évi oct. 18-tól ugyan azon évi october 23-kig esik, az a kérdés, vallotta-e tanú azt, hogy Zs* Jánost ezen idő alatt látta azon pincébe menni, melyben a hamisítványok készítettek ? ezt tekintetes törvényszék a tanú meghatározni nem tudta ; már pedig, hogy Zs* János, L* József házánál hoszszas éveken által többször a pincébe ment, nem következteti, hogy láthatta a hamis jegyek gyártását; egyébként is, miután a büntető eljárás célja nem lehet minden áron bűnöst teremteni, mert akkor megszűnt igazságszolgáltatás lenni, — bátor vagyok kérdeni, lehet-e következtetni ily általá nos vallomásból, ha közelebb meg nem határoztathatik, hogy ép azon időben, mikor a bankóhamisitás foiytattatott, láttatott volna vádlott többször ottan? Sőt még ez sem elégséges arra, hogy a fölállított gyanúokot támogassa, mert mint a kérdéses pince fölött fölvett birói szemle mutatja, a pince két bejárással bírt, tehát abban megjelenhetett valaki a nélkül, hogy a sajtót, hamisítókat, s általában azokat, mik ottan történtek, láthatta volna, és miután tek. törvényszék tisztában áll az, hogy H* volt, ki a bankócsinálóval ismeretséget kötött, — H* volt, ki a hamisítványok készitőjét éjeli időben a pincébe vitte, ugyanazon H*, ki egyszersmind L* házában a rendelkezés jogát is bírta, nem volte hatalmában ezen embernek bűnös merénylete titokban tartása tekintetéből vállalatátugy kezelni, hogy a hamisítás tartama alatt senki által észre nevétessék, ne háborgattassák? hiszen ép azon körülmény, hogy ő bűntársát éjidejében egyenesen a pincébe szállította , mutatja, hogy a házbeliek előtt a dolgot titokban tartani törekedett. — Miután tehát azon körülmény, hogy Zs* János a hamisítások készítésekor a pincében lett volna, nem igazoltatkatik, míg ellenben az, hogy az utóbbi időben a kiméréshez szükségelt borkészletet nem is a szölőbeli, hanem azon pincéből hordották, melyet L* J. a templom mellett birt: nagyon természetes , hogy a dolgok ily határozatlanságában a bprdt. 138. §- 1 pentja szerint gyanúokot következtetni nem lehet. Ugy szintén nem bizonyíthat bűntársaságot vádlottra azon körülmény sem, hogy gazdája meghagyásából 1855-ben marhavásárlás végett H* János és K* Ferenc társaságában Halasra utazott és hogy ezen utazás közben először P* Pál nevű gazda ember szállásán, más nap pedig M* János házánál megszáltak volt és hogy velők a vásárt M* János szintén meglátogatta; — mert, hogy e küldetésének célja marha bevásárlás volt, az bebizonyult az által, hogy visszajövet, miután Halason bevásárlás nem történhetett, a pesti vásáron 19 db marhát csakugyan vásároltak, s miután ezen vásárlás igazolja, hogy a vett marhák gazdája saját mesterségéhez megkívántattak, s igy az összevett marha száma semmi gyanúra okot nem szolgáltathatott: — mint szintén a bevásárlásnál fizetett pénzből egy fillér sem vonatott kérdésbe, míg másrészről azon körülmény, hogy gazdájának sógora bankócsinálással foglalkoznék, és K* valamint M* János vele bűntársaságban lennének, előtte tudva levő tény nem lehetett, ilyennek legalább nem igazoltatott, tehát vádlott, mint a kérdéses útban alárendelt személy ellen csak azért, mert a nevezett útitársak későbben bankohamisitással lettek vádolva, a bprdt. 281. §-a 6-ik pontjának 2. száma rendeleténél fogva törvényes bizonyító gyanúokot következtetni annál kevésbbé lehet, mert a végtárgyalások alatt gazdája L* József szintén bevallotta, hogy nagyobb sommá pénzt adván bevásárlásra, azt egészen sógorára nem bízhatta. — Egyébként ha vádlott szabadon, és függetlenül útazoít volna is, miután útitársai közöl egyiket sem ismerhette olvannak, kinek társasága ellene gyanút gerjeszthető ok lett volna, — a hivatkozott törvényt ez esetben sem lehetne ellene bizonyítókig alkalmazni, mert nem bizonyitathatik az, hogy ő útitársait mint gonosztevőket, avagy mint köztudomásilag roszhirben álló embereket ismerte és hogy velők bizalmas, vagy gyanús közlekedést űzött volna ; — miután pedig a hivatkozott szakasz csak az elősorolt körülmények bevallása esetében szolgáltathat valaki ellenében bűntársaságot bizonyitó törvényes gyanúokot , törvényes gyanúok ellenben nem létezik : önként következik, hogy a törvény meg nem engedhető kiterjesztése nélkül vádlott ellen azon útazás- és bevásárlásból gyanúokot következtetni