Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 92. szám

744 ezen folebbezési tilalmat csak azon félre nézve kívánta értetni, mely fél az elsőbirósági Ítélet ellen már fülebbezéssel élt, de nem arra is, a melyik még folebbezési jogorvoslatot nem használt, s kire nézve, ha az a fő törvény széki ítélet elleni fólebbezést használni kívánja : ezen jogorvoslat nem továbbá is, hanem első ízben használtnak lenne tekintendő. Ha már azonban a hivatkozott záradék a vele összeköttetésben levő tételbeli előrésszel való összefüggésbeni értelme szerint, nyelvtani birálat mellett sem magyarázható helyesen máskép, mint részemről kijelentetett, — észtani birálat útmutatása mellett, annak ilyképeni értelmezése helyes voltáról még határozottabban meg kell győződnünk. — Minthogy az eljárást tárgyazó törvényeknek jogbölcsészetileg olyanoknak kelletvén lenni, hogy általok az ügyködő felek az iránt lehetőleg biztosíttassanak, mikép a törvénynek megfelelő ítéletet nyerendnek; de azon vélelem, mikép azon esetre, ha az első bírósági Ítélettől a másodbirósági különbözik, a másod bírósági ítélet alaposnak föltétlenül el nem ismertethetik, hanem, hogy a két ítélet közötti különbözés megvizsgálása, és a kétessé vált valódi igazság meghatározása végett egy harmadik birósághozi fölebbezésnek megengedve kell lenni, a fölebbezésre vonatkozó minden egyéb törvényeink által elfogadva levén, — azt kell hirniink, mikép a törvényhozónak nemlehetett célja, hogy azon esetben, ha a másodbirósági ítélet az elsőbiróságival ellenkező, s így mindegyik fél vélelme mellet egy bírói Ítélet harcol, a másodbirósági Ítélettel azon fél, a melyik vélelme mellett az elsőbirósági ítélet harcol, megnyugodni kénytelenittessék, hanem hogy ezen félnek jogában kell állani, a még létező 3-ik bírósághoz a végett folyamodni, hogy az határozza el a mindegyik fél vélelme mellett harcoló két rendbeli ítélet közöl melyik szentesítendő , miután a törvényhozásról alig tehető föl, hogy oly törvényt kivánt volna alkotni, mely által a minden más hasonló esetekre megállapított törvényes rendszabályokkal ellenkezőleg egyetlenegy esetben, az első bíróságnál kedvező ítéletet nyert fél, a másodbirósági nemkedvező ítélet ellen folebbezési jogorvoslattal élni eltiltassék; midőn a törvényhozó figyelmét az ki nem kerülhette, hogy azon észtanilag is helyes eljárási elv, hogy a 2-od bírósági ítéletnek az első bírósággal való ellenkezése esetére a 3-mad birósághozi fólebbezés megengedendő legyen, a fölebbezésre vonatkozó egyéb törvényeink által elfogadva levén, ezen jogi elv állodalmi polgároknak az igazság iránt sajátjokká tett fogalmaik közt helyt foglalt, minek folytán, ha fontos ok nélkül kivételesen ellenkező rendelkezés tétetnék, ez által a másod bíróságilag vesztes fél nem csak azzal sújtatnék, hogy az elsőbirósági ítéletnek részére kedvezően történt hozatala következtében ügye megnyeréséhez támadt alapos reményétől megválni kellene, sőt még azon fölül jogérzetében is érzékeny sérülést szenvedne. A miért is, minthogy az 1853-dik évi martius 2-diki nyiltparancs 31-dik §-a 4-ik tételének záradéka szerint a rendbeszedési perek folytatása iránti előleges kérdésben hozandó főtörvényszéki ítélet fölebbezése csak azon esetre van eltiltva, ha az az elsőbiróságival egybehangzó, ellenben a fölebbezésekről általánosan rendelkező hivatalos nyiltparancs 38-dik §-a erejénél fogva minden más esetekben a harmadbírósághoz való fölebbezés megengedtetik, — de az úrbéri perek eljárását szabályozott 1836-ki X-dik törv. cikk e kérdésre vonatkozó §-a f. pontja is, az úriszék által hozott és megyetörvényszékileg megvizsgált ítélet elleni fólebbezést, az abban