Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 9-10. szám - Nemzeti közvélemény

gok általános elismeiése és „a szabad polgár a sza­bad államban" elvének teljes érvényesülése, stb. V többi európai országok népeinek államéletében a közvélemény ilyen előkelő beivel már nem tudott magának hiztosítaai. Ha végig tekintünk Európa ál­lamain, ügy azl látjuk, hogy e téren itt is, ott is; hiá­nyosságok mutatkoznak. Így volt ez a világháború előtt s így van ez uiéginkább a világháború óta. Oka ennek az (gyes államok különleges politikai, társa­dalmi s általában közéleti viszonyai. Tudni kell ugyanis, hogy erőteljes nemzeti köz­vélemény esak oly államokban fejlődhetik ki ahol a nemzet; öntudat eiős, ahol a független véleménynyil­vánítás minél kevésbé van korlátozva, ahol a nemzet­tentartó osztály erős és anyagilag független, ahol a nemzet különböző rétegei már a helyi önkormányzat keretében tevékenyen működnek közre s hol az ál­lampolgárok a politikailag és közéletileg iskolázott Oly vezetőemberek irányítása alatt állanak, akiknek a haza és a köz önzetlen szolgálatába állított tevékeny­sége a közjó érdekeit tartja mindenekfelett állónak. E most vázolt felsorolás korántsem kimerítő, mert e mondottakon kívül még számos más oly té­nyező van, amelyek az egészséges közvélemény kiala­kulásának természetéből folyó szükségszerű feltételei. E tényezők között fontos helyet foglal el a mo­dern államokban a sajtó, amelynek közvéleményala­kító halasa különösen olyan országokban domboro­dik ki, amelyekben a parlamentarizmus hiányosságo­kat mulat s ahol a független véleménynyilvánítás, egy és más okok miatt, korlátozott. Az ilyen államokban, ahol a közvélemény szabad kialakulásának hiányza­nak természetes magaszabta feltételei, ott jórészt a sajtó az, amely a tömegek felfogását, nézeteit és vé­leményét irányítja és kifejezésre juttatja, mert nincs más tényező, vagy ha van, nem kielégítő ahhoz, hogy az egészséges közvélemény kifejlődését elősegítse. És az ilyen országban a sajtóra különösen fon­tos feladat hárul. Az újságolvasók nagy tömege ugyanis nélkülözi azt a műveltséget, iskolázottságot és tájékozottságot, amely a közügyek helyes és sok­szor magasabb szempontok szerinti megítéléséhez szükséges s így hajlamos arra, hogy a sajtó közlemé­nyeiben foglalt megállapításokat fogadja el irány­adóknak. Magától értetődő, hogy épen ez okból kü­lönösen nagyjelentőségű, hogy milyen valamely nem­zet sajtójának általános színvonala s milyenek azok a szándékok és célok, amelyek az egyes sajtóorgánu­mokat és azok munkásait vezetik. Mivel pedig a sajtó — és különösen a napisajtó — rendszerint egyes ér­dekcsoportok, politikai pártok, társadalmi osztályok stb. szolgálatában áll, természetszerű, hogy az egyes sajtóorgánumok azoknak az elveknek, felfogásoknak és eszmeáramlatoknak adnak kfejezést és hódítanak maguknak a velük rokonszervező, vagy hasonló ér­dekű egyének közül tábort, amely tényezőknek és cé­loknak szolgálatában állanak, de semmiesetre sem alkalmasak arra. hogy általuk egységes közvélemény fejlődjön ki. A sajtó munkásait e vonatkozásban különösen sú­lyos felelősség terheli, mert a tömegekre való hatá­suk nagv horderejű S majdnem kiszámíthatatlan. pláne akkor, ha mint azt az ú. n. ..uszító sa jtó " teszi, a megkívánt korlátokat áthágva, a tömegek indulatát korbácsolja lel. A sajtó ilyen visszaélései, mondhatni bűnei a nemzetek életében helyrehozhatatlan károkat idézhetnek elő, amire — fájdalom — nálunk is for­dult elő szomorú példa. Milyen legyen tehát a sajtó, hogy károkat ne okozzon s kifejthesse a közvélemény kialakulására hasznos hatását? Mindenekelőtt keresztény és nem­zeti; törekedjék arra, hogy a nemzetegység szolgála­lába állítsa magái, s azzal a magasabb szellemi ké­pességgel és készséggel, amely sajátja, ne önző egyéni és pártérdekek szolgálalába álljon, hanem úgy gaz­dasági, társadalmi, politikai, kulturális, mint művé­szeti téren a sajátos nemzeti jelleg kidomborítására törekedjék, hogy irányítása mellett a tömegek ítéle­tét, felfogását, véleményét és világszemléletét helyes irányba terelje, hogy ezáltal az egységes és egészsé­ges közvélemény kialakítását előmozdítsa. Lényeges kelléke és előfeltétele az egységes nem­zeli közvélemény kialakításának az, hogy e kialaku­lás természetes legyen s minden erőszakolás nélkül a nemzet ötudatából, önmagától fakadjon. A közvéle­ménynek, mint a nemzeti öntudat kivetítésének a nemzetegész lelkéből kell fakadnia és a közösség élet­nyilvánulásának kell természetes kfejezésének lennie. A nemzet minden egyes tagja, minden intézménye, szerve és alakulata — a legkisebbtől a legnagyobbig — minden értéke és minden anyagi és szellemi erö­megnyilvánulása, egyszóval az egész nemzeti géniusz, mind a közvélemény kialakító tényezői. Nemzeti ér­dek, hogy ezek szabadon érvényesülhessenek. Ellentétes ezzel a totális államok mesterséges közvéleménye. Noha ezen államokban sem irtható ki teljesen a nemzeti lélek ösztönös felbuzdulása; de az a totális állam világszemléletének és vezetésének ter­mészete miatt egységes és szabad kifejlődéshez soha­sem juthat. A parancsuralmi állani gondolata csak irányított gondolkodást ismer s ennek szolgálatába hatalmas propagandát állít. E propagandával azután, mondhatni hivatalból teremti meg népe közvélemé­nyét, amely természetesnek és önmagából fakadónak ennélfogva nem is tekinthető. Ha most a kérdést a kis magyar glóbuszt illető­leg tekintjük, örömmel kell megállapítani azt, hogy ki­termelő — s különösen szellemi — ériékek s általában a magyar géniusz szempontjából a helyzet kedvező. A magyar néplélek oly gazdag ugyanis szellemi javak­ban, hogy a társadalmi, politikai, kultúrális, közgaz­dasági és művészeti problémák felismerése és helyes értékelése tekintetében bőven rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek az egészséges közvélemény ki­alakulása szempontjából szükségesek. Ennek ellenére — fájdalom — életerős s egységes nemzeti közvéle­mény hiánya érezheti") hazánkban s e tekintetben köz­eietünk az utóbbi évtizedekben, az előzőkhöz képest, \ isszaesést mutat. Míg az elmúlt század utolsó évtizedei, sőt a jelen század háború előtti évtizede is előnyös képet mutat, addig a háború utáni kél évtizedben' a helyzet kielé­gítőnél; nem mondható. Ezt be nem vallani nem volna a nem/cl érdekében álló, s hogy így van. azt bizo­58

Next

/
Thumbnails
Contents