Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 7-8. szám - Cseh-Szlovákia sorsa - Húsvéti cikk - Mi lesz a zsidókérdéssel?

tengerhez juthasson, adár délen, ahol nem engedte ki őket a Földközi tengerre, vagy távolkeleten, ahol Japánt támogatta velük szemben Mandzsúriában. Ezért nem volt sem a háború előtt és nincs ma sem Oroszországnak jelentős flottája. Amikor a kis Bulgária Battenberg Sándort fejedelemmé választotta és ez a kis ország megkezdte (függetlenségéért az é'et-halál harcot, sokszor a nagyhatalmakkal szemben is, akkor mondotta Bismarck: »Az a kis Bulgária nem éri meg egy egészséges pomerániai muskétás csontját.« S nem avatkozott bele annak sorsába. Igy áll most a helyzet Angliával is, amikor a közelmúltban Ausztriáról lehetett szó, vagy lesz talán a közeljövőben Csehszlovákiáról: »Nem éri meg egy egészsées angol katona csontját... « "*yC Húsvéti cikk 1865. április 16-án, húsvét másodnapján jelent meg a »Pesti Naplóban« egy vezércikk, ami elindítója lett aztán az 1867-es kiegyezésnek, Ezt a vezércikket Deák Ferenc irta, illetve diktálta tollba Salamon Ferencnek a Pesti Napló részére, amely lap annakidején Deák pártjának volt az orgánuma. Maga a cikk igen óvatos, körültekintő és hideg regisztrálás csuoán és azt hangsúlyozza ki, hivatkozva a »Botschafter« bécsi lap egyik cikkére, hogy a magyar nemzet mindig nagyon lojálisán viselte magát a Habsburg uralkodókkal szemben. Közben szépen fe'sorakoztatja a történelem egyes időszakából mindazt, amikor a magyar nemzet Ausztria segítségébe sietett, így az 1809-iki Napóleoni háborúban, előzőleg az az 1741-i osztrák-porosz háborúban. Deák Ferenc nem mondja ki nyíltan ebben az óvatos és lojális cikkben, azonbar a sorok közül kiérezhető: Ausztria az erős és fügqetlen Magyarország nélkül életképtelen Hát ez most bebizonyult. Hol van már ma Ausztria? Visszatért abba a hatalmas nagy német népközösségbe, amelyből származott, ahonnan mint hercegség annakidején leszakadt. S ha legutóbb Schuschnigg kancellár nagy beszédében a 400 éves Ausztriáról beszélt, akkor ne felejtsük el, hogy mi már. Deák Ferenc idejében is az 1000 éves Maqy-rorszáqról beszéltünk és beszélhettünk joggal. Most jön a húsvéti cikk történelmi idejének az évfordulója és ime ezen a húsvéton már csak az eltűnt Ausztriáról beszélhetünk. Amit még ezen az évfordulón ehhez hozzáfűzhetünk az nem más, mint felhívni a figyelmét azoknak a politikusoknak, akik a szerencsétlen békeszerződések óta nálunk a legitimizmus jelszava alatt abban az irányban dolgoztok, hogy ismét összefoltozzák ennek a két nemzetnek a közös sorsát, ugyancsak a Habsburgok uralma alatt. Ma már, úgy véljük, hiú ábránd erről beszélni. Egy politikai mozgalom is kikapcsolódott nálunk ezzel a beolvasztassál. .. Gseh=Szlovákia sorsa Ausztria beolvasztása után fokozottabb erővel került napirendre a világpolitikában Csehszlovákia ügye, aminek a jövő sorsát illetően csak keveseknek lehetnek kételyei. Ami elkövetkezett 1918-ban a hatalmas Osztrák-Magyar monarchia összeomlásával, amely összeomlást évtizedekkel előbb már megjósolták azok, akik bepillantást nyertek ennek a műnek rozoga alapjaiba. Mert a heterogén összetétel azonnal erjedésbe került, amidőn annak határain működni kezdett a nemzetiség eszme centripetális hatóereje. Most is azért került napirendbe ez a kérdés, mert a nagynémet aspiráció mindent elsöprő ereje működésbe jött a három oldalon határossá vált Szudéta vidék német lakosainál. Mert amikor a régi Habsburg császári dinasztia jogara alatt úgy ahogy sikerült pár évszázadon keresztül a különféle nemzetiségéket egy kalap alatt tartani a régi jól bevált »divide et et impera« rendszerrel, azt nem lehet megcsinálni demokratikus berendezkedésben, köztársasági tekintélynélküli, és főleg minden történelmi gyökért nélkülöző rendszerrel. Most ennek a mesterséges államalkotásnak ütköznek ki az összes bajai és indul meg a természetes tisztulási folyamat, amely természetes csoportosulási akaratnak annakidején a párizskörnyéki békék erőszakos, elvakult atmoszférája nem engedett érvényesülést. Hiába, a természet törvényei ellen éppen úgy nem lehet büntetlenül véteni, mint az etnikai és geopolitikai törvényszerűségek ellen. Ami a Dunamedencében sok-sok évszázadon keresztül a különféle nyelvű nemzetiségek államalkotásában létrejött Szent István koronája alatt, az természetes folyamat volt és ez ismét követeli létjogosultságát az európai nap alatt. .. Mí lesz a zsidókérdéssel ? Miután most már legalább abba a stádiumba kerü't '""álunk a zsidókérdés, hogy a többségi párt legközelebbi ülésén bizottságot fog kiküldeni a zsidókérdés tanulmányozására és tesz majd javaslatot tapasztalatai után, szeretnők már előre néhány fontos adatra felhívni ennek a kiküldendő bizottságnak a íigyelmét. Előbb röviden megemlítjük, hogy Bethlen István gróf választójogi beszéde alapján, amelyben a radikálizálódás veszélyére hívta fel a kormányzat ifigyeimét, utánanéztünk a háború előtti radiká.is mozgalmak irodalmában, ahol igen értékes kultúrtörténeti dokumentumra akadtunk. Ugyanis ebből rájöttünk a-ra, hogy a radikálizmus mindig együtt lépett fel ^ zsidókérdéssel, azonban tagadhatatlan ,az is, hogy mindkettőnek meg volt a közös alapja: el•ntézhetetlen problémáink. Hát először is idézzünk a háború előtti radikálizmus vezetőjének, Jászi Oszkárnak 1912. június havában a »Huszadik Század« című házi folyóiratában közzétett cikkéből egy érdekes ós értelmes részt, amely szó szerint így hangzikí: ( — tudni kell az előzményekként, hogy ez abból az alkalomból Íratott, amikor Tisza István letörte az obstrukciót és a tüntető szociálista tömegek ellen Budapesten ostromállapot volt — )... nem kevésbé scharfmacher volt a hangulat a lipótvárosi kaszinóban, ami megfelel Í mai helyzet lényegének: a junker-zsidó koalíciónak. Túlzás nélkül lehet mondani, hogy a zsidó uzsora — és ennek képviselőit — nemcsak a falvak korcsmáiban kell keresnünk, hanem főleg és elsősorban a nagy és előkelő budapesti bankokban, hatalma még sohasem volt az országban ilyen teljes s a Tisza István legfanatikusabb hívei nemcsak a vá'-meqyei tönkrement dzsentri elemeiben, hanem a kitüntetésekre és nemességre áhítozó zsidóságban ke-esendők. Történelmi távlatból nézve ezért a másik 46