Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 7-8. szám - Építési tevékenység ellanyhulása és annak okai

reprezentatív man-je a korszaknak Tisza István mel­lett Elek Pál, mert ez a hirhedt bankkalóz korántsem 'elszigetelt jelenség, hanem szinte plátói tipusa a budapesti pénzvilág egy igen befolyásos részének, egészen úgy, mint Tisza István a magyar szolgabíró­nak. A magyar dzsentri-szolgabíró sknupulus nélküli terrora, amely habozás nélkül hozza mozgásba a csendőrszuronyt és adat sortüzet s a zsidó uzsorás, aki megfelelő ellenszolgáltatások fejében az előkelő uraság váltóit zsirálja, s a választási panamákhoz pénzt ad: ez a mai magyar politika legkirivóbb, legjel­legzetesebb vonása. De természetesen nem a leg­mélyebb. Ez a két néprontó tipus csak tünete a latifundiumos feudalizmus gazdasági és erkölcsi szer­kezetének . . . « Ime így írt Jászi Oszkár, a zsidó radikálista, a zsidókérdésről i912-ben, s annak ellenére, hogy dialektikája túlságosan hasonló a ma dívó szélsőséges röplapok hangneméhez, a különbség csak az, hogy hiányzik belőle a mai írások minden sorába bele­tűzdelt »nemzeti«, és »keresztény« jelző, de a lényeg ugyanaz. Problémáinkról ír. További adalékok a zsi­dókérdéshez a következője: 1910-ben megtartott nép­számlálás szerint az egy négyzetkilométerre esett átlagos népsűrűség 64.2 százalék volt, míg 1936­ban ugyanaz 96.4 százalékot tett ki, ugyanakkor a háború előtti utolsó évek alatt, tehát 1905—1913-ig, mintegy kétmillió ember vándorolt ki az országból, míg a háború után ez teljesen megszűnt. Az 1930-as .népszámlálási adatok szerint ma Csonka-Magyaror­szágon a gazdasági cselédség létszáma volt 220.000 kereső és 380.000 eltartott, vagyis összesen 600.000. A nincstelen földmunkások létszáma pedig 560.0C0 kereső és 690.000 eltartott, összesen 1.250.000. A törpebirtokosság száma, amelyik munkát vállal, mert kis földjéből megélni nem tud, keresőkkel és eltar­tottakkal együtt összesen 1.150.000, vagyis mindezek összeadva kereken 3 millió magyart tesz ki, akiknek az életnívójukról nem lehet beszélni azon egyszerű oknál fogva, mert az nincs. További adalékokat Mojzes János dr. képviselő egyik parlamenti beszédéből vesszük ki, amelyek szin­tén megszívlelendők a zsidókérdés megoldása szem­pontjából és ezek a következők: A vil^ghábour után a románok Erdélyben 2.900.000 katasztrális holdon, a csehek a felvidéken 2.300.000 kat. holdon, a szer­bek az elszakított délvidéken 2.100.000 kat. holdon telepítették le fajtestvéreiket a tőlünk elvett földekre, vagyis összesen 7.300.000 kataszteri holdon telepí­tettek, míg nálunk a telepítési törvény értelmében 25 év alatt legfeljebb 270.000 holdon fogur k tele­píteni. Végül a kiküldendő bizottság figyelmébe ajánljuk az 1931. évi XX. t.-c, a karteltörvény értelmében törvényes alapon, de titkosan kezelt mintegy 400 kartel és árkonvenció létesüléséd, amelyekre talán sok esetben szükség van és lehet, de a titkosságra semmiesetre sem, mert csakis a nagy közvélemény teljes nyilvánossága előtt kötött és működő ilyen kar­telek és egyezményeknek volna létjogosultságuk. Ugyanis még 1930-ban, Londonban, összeült Inter­parlamentárius Unió határozatilag mondotta ki, hogy a kartelalakulások ma szükségesek a gazdasági élet­ben, azonban csakis a teljes nyilvánosság ellenő zése mellett. Ez nincs meg nálunk. Építési tevékenység; ellanyhulása és annak okai Az építőipar és a gazdasági körök nagy meg­ütközéssel tapasztalják, hogy a kedvező koratavaszi időjárás dacára az építőipari tevékenység ezévben igen enyhéin indult meg, ami tudvalevőleg nem csu­pán a magasépítési tervezői irodák és .1 vállalkozó cégek, hanem a kapcsolatos összes iparosok szá­mára is rendkívül kedvezőtlen, Ha a Fővárosi Sta­tisztikai Hivatal adatai alapján visszatekintünk az elmúlt 1936-os és 1937-es évek adataira, akkor megállapíthatjuk, hogy az előző évben 994, a leg­utóbbi é> ben már csupán 880 lakóház épült lel a főváros területén. Igaz, hogj ez utóbbi évben nagyobb volt a lakásszaporulat mint az előzőben, de ez nem megbízható adat, mart a lakások szoba­száma az, ami az összehasonlításra alkalmas adat lenne: s fenthivatk. kimutatás szerint az 1936. évben keletkezett szobák száma 21.185, ezzel szem­ben 1937-ben már csak 19.478. A legutóbbi két Í-Y akut tehát látjuk, hogy a visszaesés körülbelül 8 százalékos. Még szomorúbbnak mutatkozik a f. évi helyzet, mert ebben az évben az első hónapban csak 40 új lakóház építésére adtak ki engedélyt, ami lő-tel kevesebb, mint a múlt év ugyanez n hónapjában kiadott engedélyek száma. Állapítsuk meg azt is, hogy a múlt év januárjában 4 új 5 emeletes bér­ház építésére nyertek engedélyt, míg ez év janu­árjában 5 új emeletes bérházat a főváros területén -em kezdtek építeni. Látjuk tehát, hogy különösen a nagyobb lakóházak építésében mutatkozott meg visszaesés, és ez a visszaesés mind a mai napig állandósulni látszik. Az építőipar látható visszafejlődése arra kész­letté a Budapesti Építőmesterek Ipartestületét, hogy a miniszterelnökséghez intézett felterjesztésé­ben megállapítsa a Statisztikai Hivatallal párhu­zamban, miszerint a 1 ikastennelés nem tart lépést a lakásszükséglelte], aminek egyszerű folyománya az általános lakbéremelkedés. A testület megálla­pítása szerint a tőke ezen teljesen újszerű, erős­mérv ü tartózkodása az építkezéstől, a belpolitikai életben megmutatkozottnak vélt nyugtalanságban leli magyarázatát, s kéri a miniszterelnököt, hogj megnyugtató kijelentésekkel világítsa meg ezen hie­delem alaptalanságát, s nyugtassa meg a tőkét a maga biztonságába vetett hitében Az iparhatóság ezen tiszteletreméltó álláspont­jával párhuzamban azonban állapítsuk meg ezen a helyen, a Törvényhozók Lapjának ismert tárgyila­gosságával, hogy az építőipar látható pangásának nemcsak a komolytalan tőkeellenes izgatások az indítóokai, hanem azzal párhuzamban eviyéb okokat is látunk. Tudjuk, hogy a munkabérek törvényes rendezése, a nagytokú drágaság s a munkásság 47

Next

/
Thumbnails
Contents