Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 5-6. szám - Meg támadhatja-e egy részvény tulajdonosa a r. t. közgyűlési határozatát? Közgyűlés előtt részvényt szerző gyakorolhatja-e a megtámadási jogot?

e részben a (örvény idézel l rendelkezé'ée mellett az érdekeltségnek a részvénybirtok mennyiségéhez igazodó esetleg csuk igen csekély mértéke jelen Ínséggel non bir. Egymagában tehát az, hogy a felperesnek csupán egy részvénye vein és^ ezt a részvényt is közvetlenül a közgyűlés előtt szerezte meg, egyéb tényeknek, különösen arra vonatkozó lényeknek bizonyítás* nélkül, hogy a támadás a társaságétól eltérő, merőben egyéni célokat szolgál, nem alkalmas annak a megállapítására, hogy a törvény által megengedett jognak gyakorlása a joggal való visszaélésként jelentkezik . Érdekes megjegyezni, hogy a Kúriának ez a döntése nem találkozott azzal az osztatlan helyesléssel és tetszéssel, amely1 ezeket a legfőbb bírói döntéseket kisérni szokta és a kereskedelmi jogászok csoportja e döntés helyességének megítélése szempontjából két táborra oszlott. Igen sok helyről hallottuk azt a véleményt, hogy a bíróságnak ez a döntése sokkal messzebbmenő következményeket von maga után, mint azt a bíróság szándékolhatta volna és hatásai a gazdasági életben nem lesznek üdvösek. Ez a döntés — mondják az érdekeltek, — alkalmat nyújt arra, hogy a részvénytársaságok zsarolói ismét erőre és biztonságra kapjanak és nem kétséges, hogy a jövőben a részvénytársaságoknak sokkal nagyobb számú ilyen megtámadása keresettel kell majd számolniok, amelyek sikertelen »pénzügyi tranzakciók- eredményét fogják képezni s talán még nagyobb lesz a beígért, de be nem nyújtott kereseteknek a száma, amelyet csikorgó fogakkal bár, de nagylelkű borítékká 1 szereltek le a részvénytársaságok vezetői. A közgazdasági életnek ilyen:, korrupciójához nem lett volna szabad segédkezet nyújtani a bíróságnak és a nyilvánvaló zsarolásnak gátat kellett volna vetnie. A magunk részéről nem érthetünk egyet ezzel az állásfoglalással és bátram mondhatjuk, hogy ebben az elvi döntésben nemcsak jogi, dc közgazdasági szempontból is oly messzemenő puritánságot, józanságot és gondoskodási találunk a kereskedelmi életet illetően, amely méltán csatlakozik a Kúria eddigi működéséhez. A gazdasági élet korrupcióját emlegetők elfelejtik ugyanis, hogy e törvényszakasz rendelkezésének mi az igazi célja. Ejopen ezért hangsúlyozza a törvényhozó a megtámadási keresetnél azt, hogy minden részvényes a törvénnyel és alapszabályokkal ellenkező közgyűlési határozatot megtámadhatja, mert ezzel quasi római mintára közkeresetet akar létesíteni, egy, a tisztaság és törvény érdekében való megtámadási lehetőséget, amelyet csak a legkisebb mértékben korlátol az érdekeltségnek minimális foka, a részvény tulajdona. Ami a törvénnyel, vagy 11 törvény előírásán alapuló alapszabállyal ellenkezik, az ne részesüljön védelemben- Ez a törvény intenciója, mikor a megtámadási joggal minden részvényest felruház. S épp itt van a tévedése azoknak, akik ezl a döntést kárhoztatják. Igaz, hogy .szélesebb körben megnyitja a megtámadás, lehetőségét s ezáltal a közgazdasági életei szimatoló hiénáknak módot nyújt arra. hogy egyéni érdekből, anélkül, hogy a vállalathoz bárminő lelki vagy anyagi közük lene, közgyűlési határozatokat megtámadjanak, s való az is, hogy ez az amúgy is eléggé elterjedt korrupciónak nem használ, azonban ez is egyik lehetősége annak, hogy a nagy közvélemény értesülhessen az elavult részvényjog paragrafusai mögé bújó nagytőke visszaéléeseiről, és a törvény e rendelkezésének súlypontja nem itt van. E rendelkezés nem a, vállalatokai kívánja védeni, hanem éppen a közgazdasági élei tisztaságát, a keresked 'Imi jog szabályainál- érvényesüléséi és a közgyűlési határozatok jogszabályszerűségét. Már pedig' ez az érdek, ez az intenciója a, törvényhozónak, sokkid becsesebb, sokkal fontosabb. mint az. amit ennek legszigorúbb keresztülvitele által veszélyeztethet. Ezzel a rendelkezésével a kereskedelmi törvény a közgazdasági élet nagy halainak, a részvénytársaságok működésének tisztaságát akarta biztosítani és ha ezenközben, akaratán kívül, a kis halak is érdemtelenül egy-egy falathoz jutnak, nem mondhatunk mást. minthogy ebben az esetben igazán szentesíti az eszközt a cél• Érdekes jelenségek a bukott Földhitelbank legutóbbi közgyűlése körül Mult év december 20-án tartotta meg közgyűlését a bukott Földhi e'b nk r. t., a felszámoló Pénz intézeti Központ kiküldötte elnöklete alatt. Még 1929-ben megbukott pénzintézet körül ma sem ültek el az izgalmak, aminek egyetlen és főoka az, hogy a hitelezők eddig nem kaptak egyetlen fillért sem, holott annakidején szabályos kényszeregyesfég jött léire 50 százalékos kvóta arányában. Lassan már teljesen feledésbe mennek azok a nagy viharok, amelyeket ez a bankbukás évekkel ezelőtt felidézett, azonban le kell szögeznünk azt az érthetetlen tényt, hogy valahol lényeges hibának kell lenni a lik:4dáció körül, ha még eddig semmit nem tudtak juttatni a károsultaknak, ezek között is elsősorban azoknak a szegény betéteseknek, akiket a legérzékenyebben sújtott ez a bankbukás és amiért tulajdonképpen nálunkj a Pénzintézeti Központ hivatását betölti. Mint kívülálló ügyelők nem vagyunk tisztában teljesen azokkal a hátsó rugókkal, amelyek ezt a likvidációt ennyire és ilyen módon késleltetik, azonban már így első látszatra, az eddigiek ismeretében is meg kell állapítanunk, hogy valahol hibák történtek, mégpedig súlyos hibák, amiéit ugyan nem okolható a Pénzintézeti Központ egyelőre, de félünk, hogy túlságosan igénybeveszi a 43