Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 5-6. szám - Államosítani kell a vízszabályozást

oly veszélyes, ha nem dolgoznának állandóan ileíicittel és azonfelül pedig 50 60 éves építményeik nem igényelnének óriási karbantartási összegeket. Hiszen a, jelentésük szerint őrházaik vályogból épültek és zsindelyfedősok. a melyeknek a karbantartása évről-évre sokba kerül, példa erre az. hogy egy tetőtűz után egy őrháznál csak az újraépítés 2464 pengőbe került} Vagy két istálló újraépítése 2337.— pengőbe! (Ugy tudjuk, hogy Pestkörnyéken egy szobakonyhás családiház kerül ennyibe, téglából, cserépfedővel.) De jellemző a régi és nem gazdaságos technikai felszerelésükre, hogy az 1937. évben 3115 órás szivattyúműködés a következő üzemanyagokat emésztette fel: 127 vagon szén(!) 1202 kg gép- és 1389 hengerolaj és 867 kg petróleumot. Miért nem elektromos berendezéssel dolgoznak? Hiszen az a költségtöbblet, amit 126 vagon szénnek a fuvarozása okoz — már egy aiap lenne az elektromos üzemhez tartozó berendezkedés amortizálására. Amint az adatok mutatják) , úgy a nyersanyag, valamint az idő is roppant nagy költségeket okoz emellett a régi berendezkedés mellett, hiszen 130 napos munkaidőnél csak az elhasznált nyersanyag meghaladja az 50.000.— pengős üzemi költséget. Ha ilyen gazdálkodás folyik, akkor hiába panaszkodnak a földbirtokosok, hogy magas az ártér járulék, ez nem fog változni .sőt ellenkezőleg, csak emelkedhetik évről-évre. Ma még az állami adóknak helyenként 30—50 százalékos az aránya, de el fogja érni a magasabb arányt is, ha nem nyulunk bele ebbe a rendszerbe erélyesen. Mert az csak egy kis epizód, hogy a vezető mérnöknek, akinek államtitkári fizetése van. még ezenkívül betegsegély címén 1000 pengőt szavaznak meg a közpénzekből, itt végeredményben az alapokban van a hiba és sürgősen napirendre kell tűzni ezeknek a társulatoknak az átszervezését és központi irányítását. Majd erről legközelebb. 1800 körül Magyarországnak 3400 polgári állami hivatalnoka volt, a vármegyei szervezetben pedig ugyanekkor 5500 választott hivatalnok szolgált. 1870-ben az állami alkalmazottak létszáma már 22.862, miként az akkori költségvetésből megállapítható. De 1913-ban a költségvetés már összesen — közigazgatás, állami üzemeknél a munkásokkal együtt — 318.C56 emberberről emlékezik meg. Ma, Csonka-Magyarországon, majdnem ugyanennyi van . . . * A Szálasi-pártnak ilyen hirtelen való feloszlatása nagy meglepetés volt. Nincs igazuk azoknak, akik szeretik azt hangoztatni, hogy nem egészséges politikai közéletünkben a nagy Treuga Dei, vagy másként a szanatóriumi csendesség. Nincs igazuk azért, mert csakis a szanatóriumi csendben és légkörben gyógyulnak meg a beteg idegek és büszkék lehetünk ma is arra, hogy ez az ország a rend és békesség szigete még nagy bajaink közepette is. Nem alap nélküli közmondás az, amelyik azt mondja, hogy rend a lelke mindennek ... Kormánybiztost a MATEOSz-hoz Miért tartjuk összeférd e< étlen n n ek állami tisztviselők igazgatósáéi tagságát? — A MÁV vonja meg sürgősen a koncesszí a MATEOSz-tól — Tiszta helyzetet kell <e remteni ebben a dzsungelben ! Múltkori cikkünkben hangsúlyoztuk, hogy összeférhetetlennek s egyben veszélyesnek tartjuk dr. Ladányi Dezső miniszteri tanácsos MATEOSz-beli igazgatósági ta^sá^ál, noha illetékei hely küldötte öt ki. Ezzel kapcsolatban most akarjuk az akkor felvetett megállapításunkat megindokolni. Igaz, hogy nsm csak ő az az állami tisztviselő, aki helyei foglal ebben az igazgatóságban, mintahogy való az is, hogv rajtuk kívül álló okok eredményezték azt, hogy delegált helyzetüket összeférhetetlennek és veszélyesnek tartjuk .Ez az ok elsősorban is azon a rossz konstrukción alapul, amely máimegszületésénél is előre magánviselte ez a szövetkezet a közeli elmúlás bélyegét. Természetes pedig azért, mert az altreizmus cégére alatt életrehivott a'akulat megszülcté:én k pillanatától kezdve öncélúvá vált, csak néhány ügyes kiválasztottnak szolgálta az érdekeit. Egész naiv eszközökkel operálnak, amit bizonyít az is, hogy a múltkori cikkünk után hozzánkjultatott u. n. »helvreigazító-nyilatkozat«-ban a tényeknek teljesen ellentmondó adatokat hoznak fel és perrel fenyegetnek. (Természetes, hogy beküldött nyilatkozatukat abbnn a formájiában nem fogadtuk el.) Ezúton szólítjuk fel azokat a vezetőségi urakat, hogy ne nyilatkozatokkal operáljanak, hcn?m tanulják meg a tisztességes mérlegkészítést és a kereskedelmi törvény idevágó szakaszait, valamint azt, hogy minden ellenük elhangzó, vagy a múltban elhangzott sajtó útján elkövetett rágalmazásért a bíróság előtt kérjemk elégtételt, ne pedig pénzért bocsánatkérő nyilatkozatot. Nem lehet nekik, mint altruista vállalkozásnak, semmi takargatni valójuk, ami nem bírná el akár a közgyűlés, akár pedig az egész na-^y közvélemény nyilvánosságát. Mert azok után, amelyekről a bírósági iratokból, az ott lefolytatott mér'.egmegtámadási, rágalmazási és egyéb ügyekből kifolyólag értesültünk, különösen annak; a lepénzelt cikkírónak a bizonyítási indítványában felsorakoztatott súlyos megállapításokból, — úgylátsz'k ezéi t tartották célirányosabbnak a lepénzelést, mint a nagy nyilvánosságot — megérettnek tartjuk a helyzetet arra, hogy sürgős intézkedést követeljünk ennek a szövetkezetnek a lelikvidálása tekintetében. Olyan alakulatban, ahol a vezetőség az ellene felhozott súlyos vádak után nem folytat le bírósági tárgyalást, illetve egyszerű bocsánatkéréssel megelégszik, ott nem ülhetnek állami tisztviselők! Nsm szabad, hogy még az ártatlan látszata is hozzáférjen ahhoz, hagy ezek az állami tisztviselők, kényelmetlen helyzetükből kifolyólag, azonosítsák magukat ilyen gestiókkal. De ha ez sem elég, akkor csak rá kell mulatnunk arra a másik lehetetlen helyzetre, hogy a MATEOSz jutalék-megtérítéseket fogad el a közös, vagy az általuk teljesített beszerzések, biztositások stb. után magánvállalatoktól. Ezekből a magánvállalati megléríté ékből is rekrutálódnak azjk a iillérek, amelyekből igazgatósági tantiémeket fizetnek ki, tehát ilyen pénzekből állami tisztviselők nem fogadhatnak el honoráriumot munkájukért. Ezt is összeférhetetlennek tartjuk. De az állami tisztviselőknek mindezeken kívül is azonnal le kellett volna vonni a konzekvenciákat, amikor * budapesti királyi Törvényszék 3. P, 39.813—1936. számú 1937. júniu9 5-én kelt végítélete tudomásunkra jutott, ameh 41