Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1938 / 5-6. szám - Államosítani kell a vízszabályozást
Államosítani kell a vízszabályozási Ami visszamaradt a régi békeidőkből — Súlyos terheket jeleni ma a mezőgazdaságra a kü!öm= böző szabályozó társulatok kivetései — Egy példa a 29 társulat kőzűl — Eladmínisztrálva minden az utolsó fillérig! — Ezt a problémát össze kell kötni az öntözéssel. A legutóbbi interpellációs napon két esetben is szóbakerült a Ház előtt a vízszabályozási társulatok ügye, illetve egyik ilyen társulatnak bizonyos tevékenysége és ez a probléma is ma már elérkezett ahoz a ponthoz, amikor a mai idők szükségletéhez mérten reformálni kell a múlt alkotásait. A vízszabályozási társulatokra vonatkozó koclifikáeióknak, mint az egész árviz elleni védekezésnek külön története, és fejlődése vau nálunk — éppen e számunkban hozzuk dr. Parrika Károly képviselőházi könyvtárigazgató e tárgyban írt igen érdekes kutatásait — azonban tény az. hogy közel három évtizede nem történt semmi ujabb törvényhozási intézkedés ezen a téren, holott az azóta beállott változások, kezdve a vízkultúra fejlődésétől egészen a mezőgazdaság intenzivebb értékesítési és termelési politikájáig, óriási eltolódások történtek az elmúlt három évtized alatt. Nem szólva a trianoni megcsonkításról, ami egymaga is arra kényszerítette az országot, hogy agrárkulturáját ezen a kis megmaradt területen a lehető legracionálisabbá tegye. Mintahogy e szükséglet közben merült fel és került törvényhozási szabályozás alá az egységes öntözési probléma megoldása az elmúlt évben, ugyanúgy ezzel szorosan összefügg a különfél:' folyók és egyéb belvizek hatályosabb szabályozásának a kérdése, valamint a kiszámíthatatlan természet okozta esetleges váratlan csapásai ellen való megvédése az agrártermelésnek, de mindezt a módon technikai újítások alkalmazásával, valamint a régi bürokratikus módszer kiküszöbölésével, mert hiszen a cél nem más, mint a súlyos helyzetben levő agrárkultlíránkat fejleszteni, s a reája nehezedő terhektől lehetőleg megszabad/tani éppen a termelés jövedelmezőségéé szempont fából. ^•Csodálatos dolog, hogy a múltból visszamaradt öreg és korhadt intézményekhez még n ím nyúlt hozzá senki, pedig itt áll előttünk, folytonos panaszok hangzanak el ellenük és mégsem került még sor arra. hogy a mai időkhöz alakítsák őket. Az u .n. vízszabályozó társulatokról van szó. amelyek közül ma még 29 darab áll fenn a megcsonkított ország területén és éli csendben a maga vegetatív életét. A törvényhozásilag nagymultú és a vízrendezés szabályozására alakult társulatok az akkori törvény értelmében mint autonóm testületek hivattak él-tre és állanak még ma is fenn. Sőt. amint Marschall Ferenc dr. államtitkár úr a hozzáintézeti interpellációra adott válaszában hangsúlyozta, a kormányzat teljes mértékben respektált,) a múltban és még ma is ezeknek az autonóm testületeknek az önrendelkezési jogát, betartva a/, alkotmányos szellemet és csak mint felügyeleti hatóság jár el velük szemben, felülvizsgálja azok tevékenységét, de teljes befolyással nem bir felettük éppen az autonómia elv1 alapján. Az a téuy. hogy a földmívelésügyi minisztérium vízrendészeti osztályán keresztül erős felügyeletet gyakorol a társillatok felett és minden vonatkozásban figyelemmel kíséri működésüket, sőt szakszerüleg, az országos érdek állandó szem előtt tartásával irányítóiag is hat reájuk, azonban gyökeres beavatkozási lehetőségeit akadályozza 8 társulatok törvényben lefektetett autonomisztikus konstrukciója, mint ahogy ez az akadálya annak a racionalizálási szükségletnek is. amelyei ugyancsak az egész ország mezőgazdasági érdeke kívánna meg a mai időkben. Így tehát egész természetes, hogy mi ebből a szempontból magának az önkormányzati elvnek a sérelme nélkül, mely utóbbit ma még szükségesnek tartjuk a közigazgatás bizonyos területein (mint pl. a vármegyéknél, városoknál, egyes szakmai kamaráknál stb.) azonban a ma adott kényszerű helyzetünkben teljesen feleslegesnek tartjuk i: ilyen vízszabályozó társulatok-' nak a mai időkben továbbra is fennmtartaniaz önkormányzattíkai. Röviden meg is indokoljuk, hogy miért. Amíg a három évtizeddel korábbi időkben, amikor Xagymagyarország összterületén az átlagos népsűrűség négyzetkilométerenként 64-2 volt (1900adat) addig a mai helyzet 93.4-os arányszáma mellett (1930-as adat), amikor fokozottabban érezzük a földhiányt, akkor az agrárkulturát szolgáló vízszabályozási berendezettségünknek is alkalmazkodni kell a racionális, központosított és irányított rendszerhez, mint ahogy a reánk kényszerített autarchikus irányzatunkban elmaradhatatlan a központi irányítás. Így tehát lehetetlen a régi formák között tovább is fenntartani ezeket az autonómiákat. Most eltekintve attól a régen megállapítotl és bevált igazságtól, hogy egy intézmény bizonyos idő után öncélúvá válik, habár éppen az általunk az alábbiakban ismertetni kívánl példából ez a tétel megdönthetetlenül kiviláglik, azonban a közigazgatás egyéb ágazatainak folytonos racionalizálási szükséglete kell, hogy jelentkezzék ezen a téren is. A 29 ma még fennálló ilyen autonóm vízszabályozó társulat közül példaképpen a Sárospatakon székelő ^Bodrogköz l Tiszaszabályozó Társulatot^ vettük elő, mini egyik legrégibb alapítású ilyen társulatot éj amelyiknek áttanulmányozva több évre visszamenőleg a működését, megdöbbentő adatokká' látjuk alátámasztva azt a közmondásszerüsnhangpztatott tételt, amelyik az öncélúvá vált intézmenyekről beszél. Mert éppen ennél a, társulatnál azt látja' hogy 10 évvel ezelőtt. 1897-ben, amikor1 sokkai 39