Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 5-6. szám - Államosítani kell a vízszabályozást

nagyobb terület állott jótékony működése alatt - mert közben Trianon elcsatolt egy nagy területet a felvidékből — akkor 31.000 'forintot tettek ki az igazgatási költségek, ma pedig kisebb területen ugyanez a tétel 147.000 pengőt tesz ki, még-s csak fel kell figyelnünk egy kissé az idők szavára. Hiszen ez pontosan 300 százalékos emelkedési mutat ennél az egyetlen pontnál és így aztán megértjük, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági kamara megállapítását, hogy egyes helyeken a gazdákat az ártéri járulék súlyosan érinti, vannak helyek, ahol ezek a járulékok meghaladják az állami adóját a földnek. Hiszen a példának elővett társulat 1931. november 11iki közgyűlésén felszólalt egyik tag adókonvvével igazolta, hogy az ő lakhelyén az ártéri járulék egyharmad részét teszi ki az állami adójának. Ezt látva mégis gondolkodóba kell, bőghessen minden józan ember és keressen kivezető utat éltből a helyzetből, miután a fentidézett négy évtized statisztikája csak azt tanúsítja, hogy ez a körülmény a mai konstrukció mellett csak évről-évre évtizedről-évtizedre horribilis emelkedést mutat, egy olyan számtani haladvány. amelyei csakis úgy állíthatunk meg, ha gyökeresen átformáljuk ezt az egész felépített rendszert. Tagadhatatlan, hogy a Bodrogközi Tisz iszabályozó Társulat hivatást töltött be azóta, amióta megalakult, hiszen máskép nem hívták volna életre és azt sem vonjuk kétségbe, hogy sohasem volt még semmi kifogás működése körül', s hogy ez annak a vidéknek a javát szolgálla és szolgálja, ahol működik. Azonban akármilyen jól is tölti be ezt a szakszerű hivatását, mégsem tartható fenn ez sokáig ebben a formájában, mert azt, amit nemcsak mi, hanem az ösz>zes tagjai kell, hogy érezzenek és kifogásolnak is, vagyis hogy az általa kivetett ártérjárulék magas, azon segíteni ma -már nem lehet, amíg jelenlegi formájában működik tovább. Nem pedig azért, mert olyan hihetetlen magasra szaporodtak az igazgatási költségei, amely csakis az autonómia mellett nőhetett ilyen nagyra és amely 't nem is lehet csökkenteni, amíg továbbra is ilyen módon dolgozik tovább. Anélkül, hogy vizsgál ii alá vennők a többi 28 ilyen társulat anyagi gazdálkodását, ennek az egynek az alapján látatlanban le tudjuk szegezni azt az álláspontunkat, hogy ez a kérdés csakis úgy oldható meg, ha uj alapokra fektetik ezt az egész rendszert és elsősorban is olyan formát keresnek, ame>' , nem az autonómia alapján épül fel. Lehet, hogy az emberi gyengeségnek az egyik következménye az, hogy amikor végigböngészszük ennek a társulatnak a többévi munkálkodásáról szóló jelentéseit — amely jelentésekben természetesen önérzetesen hangzik ki állandóan az önkormányzati elv szépsége és jelentősége — mégis a személyi ügyek alkotják a többségét G munkának az anyagi téren. Lehet, hogy ez emberi gyengeség, hogy amint a közmondásból is tudjuk, ;minden szentnek maga felé hajlik a keze«, azonban meg vagyunk győződve arról, hogyha államosítva és központi irányítás alatt állanának ezek az intézmények, akkor más lenne a helyzet úgy a személyi, mint az egyéb vonatkozású anyagi ügyekben. Nem szólva arról, hogy ez esetbén az ártéri járulék is máskép alakulhatna, miután az sgész országra kiterjedően alacsony százalékos adópótlék szolgáltathatna fedezetet. Csak a legutolsó, 1938. év költségvetési előirányzatát vizsgálva a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulatnak, u következő tanulságos tételeket találjuk abban: í. Személyi kiadások 124.653.37 f II. Dologi kiadások (fűtés, adók. utazási átalányok, stb.) / 22.407.00 V III. Fenntartás (épületek, zsilipek, töltések, szivattyúk stb.) 33.348.— I' IV: Árvíz és belvíz elleni védekezés 28.100.— P V. Beruházás (ujabb munkákra) 55.000.— P A költségvetés bevételi oldalának legnagyobb tétele a kivetési tétel, vagyis a tulajdonképeni ártérjárulékok összege, amellyel a földet adóztatják meg 1938-ra: P 250.178.47-et .tesz ki, amiből látható, hogy a személyi és dologi kiadások a kivetés 60 százalékát emésztik fel, ami nagyon egészségtelen arán}'. Olyannyira, hogy minden szükséges ujabb és ujabb beruházások tétele alatt felsorolt 55.000 pengőt is ujabb kölcsön feelvételével tudják csak kivitelezni a közgyűlés határozatai szerint. A régi kölcsönök törlesztésére 86.450.11 pengő vau felvéve. Amíg tehál ez az intézmény eljuthat odáig, hogy hivatását teljesíthesse, addig már (I—III. tétel) 180.408.97 pengő terheli, a legminimálisabb hívatásteljesítése pedig (IV. tétel) azonnal 208.000 pengői- ' emeli fel azt a terhet amelyet a földbirtok visel. Ez szinte már rögzített teher, amely fennáll akkor is, ha a társulat nem csinál semmit. Maga a társulat is elismerte ezt, amidőn az 1934. november 5-iki választmányi ülésén az egyik felszólaló ellenezte az ártéri járulék felemelését, mondván többek között: »amidön másrészről ennek az emelésnek megfelelő ellenértékei nyújtani nem tudunk, mert semmi különleges munkát nem végeztünk, csakiss a költségvetés valószínű egyensúlya miatt a megterhelést fokozzuk! Tehát állandó deficittel dolgoznak és évről-évre emelkedik az ártéri járulékok arányszáma is kataszteri holdanként. Ha pedig futólag átnézzük a személyzeti terheket, akkor csodálkozva láthatjuk, hogy a vidéki viszonyokhoz mérten magas fizetéseket élveznek a tisztviselői, pedig ilyen csak hét van, de különösen az igazgató-mérnök dotációja magas. Ezek a következők: 1. igazgató évi 11.680.—, egy szakaszmérnök évi 6855.—, egy mérnök évi 5470.—, egy pénztáros évi 5190.—, egy oellenőr évi 5.105.— egy irodatiszt évi 2856.—/egy írnok évi 2262.— fizetéssel. Ebben bennl'ogla llalik az utazási átalány is, a vezető négynek pedig természetben van lakása. E hét tisztviselőnek dotációja tehát összesen 32,428.— és a többi 39 műszak ialkalmazotté (gépész, gátfelügyelő, gátőrök) pedig össszesen 31.733.— peng&re rúgnak (utazási átalány nélkül.) Ez a rögzített teher nehezedik a védelem alá tartozó földbirtokra, ami (alán nem is volna 40