Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 5-6. szám - A vízszabályozás jogszabályainak fejlődése

zeknek csatornákkal és árkokkal való ellátásáról, valamint arról, hogy a folyóvizeket a kereskedés megkönnyítése végett az orszá_g különböző részeibe elvezessék. E célból tervéket is készíttetett. Ilyen volt a Tiszából Tokajtól Debrecenen és Mezőtúron át Csongrádig, azután a Dunának a Tiszával való összeköttetésére Vác— Szolnokon, Pest—Szolnokon, vagy Kalocsa—Szolnokon át, stb. Ezek a tervek azonban nem kerültek kivitelre. Csak egy valósult meg, a Ferenccsatornáé, amelynek kiépítését 1801-ben fejezték be. Ez a csatorna a duna-tiszai hajózható útat 225 km-rel rövidítette meg.** Utóda, Mária Terézia pedig rendeleteivel igyekezett előmozdítani a vizszabályozás ügyét s első volt abban, hogy a Sárvíz lecsapoíása végett kin biztosokat nevezett ki. Eredményes munkálat folyt ez időben a Kőrös-Berettyó völgyében, ahol az első nyomokkal már 1795-ben találkozunk. 1816-ban ugyanis olyan nagy árvíz lépett fel a Kőrös mentén, hogy /. Ferenc kormánya a szükséges teendők végrehajtására Zichy Ferenc grófot? küldte ki. A munkálatokat 1820—1834. években hajtották végre, amikor is elkészült a »József nádor malomcsatorna", amelynek kjöltségeit egyes nagybirtokosok fedezték és amely ma is megvan.*** Rendszeresebb vízimunkálatok első alapját azonban József nádor vetette meg 1815-ben, egy mérnöki hivatal felállításával, amelyből később az országos vízépítészeti igazgatóság alakult ki. 1818-ban a Duna paksi; szakaszának rendezése céljából mederrendezési munkálat történt. Zichy Ferenc gróf kir. biztos vezetése mellett, aki a "Sárvíz-csatorna munkálatait is vezette, mellyel nagy területet tett művelhető földdé. A Sárvízcsatornát József nádor iránti hálából Nádorcsatornának nevezték el.**** Korszakos jelentőségű volt a vízszabályozás terén Széchenyi István gróf fellépése, aki a közlekedési viszonyok javításált s a Duna és a Tisza szabályozását tűzte ki célul, s ezeket részben cl is érte a1 Duna-hajózási társaság megalakításával és az Aldunán a hajózási viszonyok némi javításával, részben pedig a Duna szabályozásával és a Tisza-szabályozás megindításával. Sajnos, az Alduna teljes hajózhatóvá télelél, vagyis hogy Bécstől Konstantinápolyig — rendszeres gőzhajójáratot teremtsen, nem tudta megvalósítani, — az csak 1899-ben vált valóvá, - mert pénzhiánya és a törökök állal támasztott nehézségek miatt a munkálatokat 184G-bau abba kellett hagynia. A Tisza-szabályozási tervében Széchenyi nagy magyar lelke nemcsak a vízszabályozásra és a belvizek levezetésére gondolt, hanem — hogy az Alföld termékenységét előmozdítsa, — öntözőcsatornák építésére, erdőtelepítésre és fásításra, amely' elgondolása most, majdnem száz év múlva, indult csak el az öntözőgazdálkodás előmozdításáról szóló, — 1937: XX. t.-c. alapján részbeli teljesülése felé. A vizszabályozás fejlődésének történetében ** Kolossváry i. m. *** Kolossváry: i. m. **** Schmidt E.: Vízszabályozás fejlődése. Bpesí., lí>2í). határkövet képez az 1810: IV. t.-c. amelynek megalkotására Fest elöntése indította a törvényhozást. Ez a törvény egy országos bizottság kiküldését rendelte el, a ;;Duna és egyéb folyamok szabályozására, A bizottság, amelyben Széchenyi István gróf is helyet foglalt, azt az irányelvet állította fel, hogy u folyamszabályozásnál az ármentesítés költségeit az ebből vagyongyarapodást élvező érdekeltek viseljék., a hajózás előmozdítása érdekében végrehajtott munkálatok kiadásait pedig az állam fedezze. Ezt nyomon követte a vizekről és csatornákról szóló 1840: X. t.-c, amely űj korszakot nyitott a vízszabályozás terén és amely előmozdította a Tiszavölgyi Társulat létrehozását is. Ez a társulat ugyanis Széchenyi buzgólkodására 1846-ban alakult meg s az alakuló közgyűlés Széchenyi kitűnő munkatársának, Vásárhelyi Pálnak szabályozási terveit elfogadva, annak keresztülvitelével a választmányt megbízta. A társulat alapszabályait azonban az 1850. június 16-án kelt császári nyílt parancs a Tisza-szabályozás egységes irányítási miatt hatályon kívül helyezte s a szabályozás intézésére egy Középponti Bizottságot állított Fel. Pest székhellyel. (A Tiszavölgyi Társulat újból megalakult 1878. január 20-án.) Ez a rendelet a műszaki vezetést a társulatok kezéből kivette s a társulatoknak csak az egyletekre nézve m.gállapított jogokat és kötelességeket hagyta meg.* Ezt a bizottságot azután az 1856ban kiadott rendelet oszlatta fel s helyébe egy Budán székelő és a minisztérium alá rendelt - Felügyelősége-ét szervezett, négy foly iinosztálylyal, amelyek egy-egy államépítészeti hivatallal voltak ellátva. A folyamosztály építészeti járásokra (társulatokra) oszlott. A kiegyezés után a Felügyelőség megszűnt s a tisztái ügyeket xkormány biztosság - vette át. amelyet azután, miután munkálatait befejezi i, feloszlatták s teendőit a löldmívelésügyi minisztérium hatáskörébe kerültek. Ezidőtájt alkotta meg' a törvényhozás a vízszabályozó társulatokból szóló 1*71: XXXIX. t.-c.-t. és a gátőrségről szóló 1871 :XL. t.-c.-t, majd az 1874: XI. t.-c.-t, mellyel szabályozták a belvizek körül végzendő eljárásokat. A vízszabályozási törvény azonban nem sokáig tudott a követelményeknek megfelelni. miért is azt az 1879:XXXIV. t.-c.-vel módosítani kellett. Ennek a törvénynek azonban sok hiánya volt, így jött tehát létre az 1884: XIV t.-c, az úgynevezett tiszai törvény. Miután azonban ez csak a tiszai ügyeket rendezte, Kvassay Jenő buzgólkodására megalkotta az országgvülée a vízjogi, vagy/s az 1885: XXIII. t.-c.-t,'és ugyanekkor szervezte a minisztérium a Vízjogi Osztályt is. A vízjogi törvénynek IV fejezete szól a vízi társulatokról, Ezek alakíthatók: 1. vízrendezésre (mederszabályozás, partbiztosítás, árvédelem és ezzel kapcsolatos vízlevezetés), 2. vízhasználatra (öntözés, alagcsövezés. lecsapolás, sankolás, mocsárkiszárítás stb.) A vízrendezési tárMagyar koronaországot illető Országos és Kormánylap 1850. Schmidt E.: Vízszabályozás fejlődése. Bp., 1929. 31