Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 5-6. szám - A vízszabályozás jogszabályainak fejlődése

sulatot, mely autonóm testület, az érdekelt birtokosok közgyűlése alakítja meg s alapszabályait a földmívelésügyi miniszter hagyja jóvá és felügyeletet gyakorol felette. A közgyüiésen minden 100 ártéri becshold vagy 100Ö frt. értékemelkedés tulajdonosa bir egy szavazattal. A törvény taxatíve felsorolja azokat' az ügyeket, amelyek a közgyűlés elé tartoznak. A közgyűlési határozatok jóváhagyás végett a földmívelésügyi miniszterhez felterjesztendők. Ha a miniszter 60 nap alatt nem nyilatkozik, a közgyűlési határozat jóváhagyottnak tekintendő.' Szól azután a törvény a társulati tisztviselőkről, fegyelmi eljárásról, az ártérfejlesztési munkálatokról, a hozzájárulási kulcs megállapításáról, amely ellen a földmívelésügyi miniszterhez lehet felebbezni. azután a társulat feloszlatásáról. Fontos intézkedése a törvénynek, hogy a társulatok tartoznak árvédelmi tartalékalapot létesíteni, amely a társulat pénzeitől külön és akként kezelendő .hogy az szükség esetén rendelkezésre álljon. A társulatok által kivetett járulékok elsőbbséggel biró egyenes adók természetével bírnak s minden még telekkönyvileg bejegyzett követelést is megelőznek. A másik a vízhasználatra alakult társulat, amelynek célja patakszabályozás, lecsapolás, öntözés, mocsárkiszárítás stb. E társulatok működésének alapelvei ugyanazok, mint a vízrendezési társulatoké. A vízjogi törvény kedvező, hatással volt a. vízszabályozás ügyére. Csak az volt a baj, hogy a társulatok el voltak adósodva. A régi társulati kölcsön, melyet az 1880 :XX. t. o. útján kaptak, már fogyóban volt. Ezért az 1889 :XXX. t. c. olcsóbb hitelt biztosított nekik. Majd a Tiszavölgyi Társulat kérelmére Darányi Ignác különvéleménye alapján az 1894:111. t. c. kimondta .hogy az állam az átvágásokat, mederrendezéseket és partvédelmet saját költségén végzi. A nehéz helyzetbe került Rábaszabályozó Társulat is megkapta az állami támogatást, amely az 1904:XXXIX. t. c-ben jutott kifejezésre. Ezidőben a Széchenyi és Vásárhelyi által megkezdett Alduna és Vaskapu szabábyozása is. amelyet az 1888:XXVVI. t. c. rendelt el és amely 1894—1898-ig tartott, befejeződött. Széchenyi terve tehát megvalósult s> ma már gőzhajóink lemehetnek a Dunán egészen a Fekete tengerig. Ezekutáu az 1895:XLVIII. t. c. gondoskodott a Duna szakaszainak szabályozásáról, valamint elvégeztette a legszükségesebb szabályozási munkákat a Tiszán, a Bodrogon, a Kőrösön, a Szamoson, a Maroson, a Temes-Bégán, a Vágón, a Dráván, a Murán, a Száván és a téli kikötőknél. Az ármentesítéssel és lecsapolással kapcsolatban felvetődött az öntöző-csatornák létesítése is. E célból az 1900:XXX. t. c. öntöző társulatok megalakulását segítette elő s hathatósan előmozdította a viziberuházásokról szóló 1908: XLIX. t. c. a vízi utak kiépítését is. E munkák végzése alatt azonban a tapasztalat azt bizonyította, hogy az 1885:XXIII. t ,c. egyes intézkedései nem felelnek meg a kor követelményeinek, miért is a kormány az 1913:XVII1. t. c-vel módosította azt. hogy biztosítsa a vizek okszerű használatát. Ezzel kapcsolatosan az 1913:XLII. t. c. gondoskodott az aldunai III— V. számú öblözetek ármentesítéséről. valamint az 1914:XVIII. és XXX. t. c.-kel a vízrendező tár. sulatoknak adandó kölcsönről. A világháború és a trianoni békeparancs által teremtett nehéz viszonyok azonban megakadályozták a szépen haladói munka folytatását, sok régi terv megvalósítását. Hogy addig, is mit végzett az ország e téren, bizonyítja az. hogy 1918-ig 6.5 millió kat. hold ármentesítés történt, amelyből Csonka-Magyarországra 3.76 millió kat. hold esett s azóta ez a terület 4.12 millió holdra növekedett. A súlyos gazdasági viszonyok között a kormány azonban nem hagyta figyelmen kívül a vízKzabályozás ügyét. így a víziberuházásokról szóló 1929:111. t." c alapján intézkedett, hogy a szükséges szabályozási munkák végzésére 15 éven keresztül évenként legalább 3.8 millió pengőt irányozhassson elő a, költségvetésijén. Ez a törvény az előző vízi beruházásokról szóló 1908: XLÍX. t. c.-t hatályon kivül helyezte. Intézkedett továbbá az 1931 :XV t. c.-beh az állami szabályozás alá nem eső vízfolyása kártételeinek elhárítását célzó munkálatok állami, támogatásáról, amely a hasonló célú 1914:XXXVIII. t, c-t hatályon kívül helyezte. Megemlítjük még, hogy a hajózás előmozdítása végett az 1929:1. és az 1934:1V. t. c.-kek kedvezményben részesítették a szabályozást űző magyar tengerhajózási vállalatokat. De legfontosabb alkotása volt az országgyűlésnek az öntözőgazdálkodásról szóló 1937 :XX. t. c, amely a Tisza és Hármas-Kőrös folyókon egy-egy duzzasztómű létesítését, a Tisza mentén két szivattyútelep, továbbá mindezekkel kapcsolatos öntözőcsatorna rendszerek megépítését, és azok megfelelő kihasználását határozta el éy s munkálatok végrehajtására m. kir. Országos Öntözésügyi Hivatalt állította fel, amelynek élén az államfő által kinevezett elnök áll. Ez a törvény tulajelonképpen folytatása a közérdekű önTözőcsatomák létesítéséről szóló 1900 :XXX. t. c-nek, mely az öntöző társulatok alakulását mozdította elő. így jut tehát most a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf száz év előtti elgondolása a teljesülés felé. Schuschnigg osztrák kancellár emlékezetes nagy beszámolójában hivatkozott a történelmi Ausztriára és ennél a pontnál a 400 éves Ausztriáról emlékezett meg. Ime ez az a pont, ehcl a magyar történelemtanítás és történelmi öntudat mindig téves vonalakon haladt. Ne feledjük el, hogy 400 év nem olyan nagy idő, mint 1000 év. Ausztria csak hercegség volt egész 1806-ig, amikor Ferenc megalapította az osztrák császárságot, egyébként mindig a Német-római birodalom integráns része volt addig, mint hűbéres hercegség. Magyarország Szent István óta szuverén királyság volt, bárhogy is szerették volna ezt elhomályosítani.. S ma is az. Megfcgyva bár, de törve nem . . . 35