Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 5-6. szám - Nyílt és titkos képviselői összeférhetetlenség

úgyszintén nem is egy ízben, a vezérét kijelentereit cáfolják. így ez esetben is. Göbbels miniszter lapjában, az »Angriff««-ben leírja a munkásfront egyik tekintélye, Schmeerr hogy 1938— 1936-ig, — tehát az ő idejükben — épített Likasok lakbérét a német néptömegnek »a fele sem tudja megfizetnk. Hát ez a Harmadik Birodalom népies lakáspolitikája? A továbbiakban azt írja Schmeer »A Harmadik Birodalomban jelenleg minden túlzás nélkül bárom millió kislakásra volna szükség.« A »Deutsche Volkswirt« szerint évente 400.000 kislakást kellene építeni. Ez az építkezés azonban a ^Frankfurter ' ,Zeitung« szerint az 1934-beni 319.000-ről, 1935-ben 264.000re esett. összefoglalva e számokat megállapíthatjuk, hogy a Harmadik Birodalom vezetőinek sokkal nagyobb gondot okoz a háborús nagyipar, mint a lakásépítés. Pedig a munkásságnak az építkezések terén való foglalkoztatása jobb, gyakorlatiasabb befektetés volna, mint az ágyúipar természetellenes fokozása. Dr Ley Róbert különben maga is beismeri a munkásság helyzetének leromlását, amikor közli, hogy »az ellenőrzött üzemekben alkalmazott munkásság felét orvoshoz kellett küldeni. Mindez arra vezethető vissza, hogy a német munkás nem táplálkozhatik eléggé és a fokozott termeléshez — minden külszín dacára — hiányzik a testi, lelki ereje. Ezt igazolja a fogyasztás csökkenése, mert amíg egy felnőtt személyre átlagban hús 1929-ben 52.9 kg, addig 1936-ban 50.4 kg. zsiradék 1929-ben 32,6 kg, 1936-ban 31.3 kg, cukor 1929-ben 27.3 kg. 1936-ban 25 kg, tojás;; 1929-ben 159 drb, 1936-ban 132 drb esett'. A német sajtó sem tudja kikerülni e számokban rejlő szomorú igazságot, sőt a »Frankfurter Zeitung még azt is közli, hogy az elmúlt évben az évi személyenkénti átlagon tejfogyasztás 137 literről 121 literre csökkent, a sajtfogyasztás pedig 17 százalékkal esett. Foglalkozzunk végüJ a munkásság egészségügyi helyzetével is. A birodalmi szociális biztosítóintézet jelentése szerint míg a biztosítottak száma 10 százalékkal, addig az üzemi balesetek száma 25 százalékkal emelkedett. Ezen 25 százalékos emelkedés évjáratokra visszamenőleg úgv alakult: 1933-ban 878.000. halálos 7133, 193,4ben 1,103.450, halálos 6870, 1935-ben pedig 1,269.000 baleset történt. Utóbbi évben a halálos kimenetelű balesetek száma 7541-re szökött fel. Egyenesen katasztrofális a balesetek szaporodása, a mélyfúrási vállalatoknál, hol 5222-ről egy évben 9793, vagyis majdnem duplájára emelkedtek az üzemi balesetek. Bizonyára vannak olvasóim közül egyesek, akik sokálják a felhozott számszerű adatok mennyiségét. Pedig mindez szándékosan történt, mert a Harmadik Birodalom nemzeti szociálista irányzatával ez alkalommal nem elvi vitát kívántam provokálni, hanem saját statisztikai adataival bebizonyítani ,hogy az általuk beígért nagy szociális reformok nem történtek meg és a munkásság helyzete nemhogy javult volna, hanem ellenkezőleg , minden tekintetben rosszabbodott. Nyílt és íiíkos képviselői összeférhetetlenség Irta: Vázsonyi János dr. országeyűlési képviselő. Az 1901. XXIV. t.-c. módosítása, illetve szigorítása a magyar közéletnek régi kívánsága. A viszonyok változásával olyan lehetőségek merültek fel, amelyek a század elején még nem voltak elgondolhatok és így az akkor született törvényben szabályozást nem nyerhettek. Egy ilyen módosító törvényjavaslatot a képviselőház karácsonyi ízünete előtt bátor voltam magam is benyújtani, az ügyvédországgyűlési képviselőknek összeférhetetlenségére vonatkozóan, ahol egy mondatban összesűrítve azt kívántam, mondassék ki, hogy országgyűlési képviselő nem járhat el, ha ügyvéd nem vállalhat védelmet olyan ügyekben, amelyek az állam politikai, társadalmi, vagy gazdasági rendjének felforgatására irányulnak. Indítványomat és annak indokolását a képviselőház elnökének bejelentése kapcsán a Ház ki is nyomatta és tagjai között szétosztotta, de ennek megindokolását még mindezideig nem tűzte napirendre. Ez a felvetett indítvány a kérdéskomplexumnak azonban csak egy részletkérdését foglalja magában. Maga az egész összeférhetetlenségi törvény revízióra szorul, aminek legszebb tanúbizonysága, hogy a magyar képviselőház az elmúlt ciklusban már le is tárgyalt és el is fogadott egy uj összeférhetetlenségi törvényjavaslatot, amelyből azonban azóta sem lett törvény. A képviselőház ülésein többízben és a legkülönbözőbb pártállású képviselők részéről hangzott el az csszseférhetetlenségi törvény revíziójának kívánsága- A Felsőház jogkörének szabályozásáról szóló javaslat képviselőházi tárgyalása Közben a Nemzeti egység pártjának oldaláról Csik József képviselőtársam tette ezt szóvá és most legutóbb a választójogi reformjavaslatnak a közjogi bizottság előtt való vitája során Antal István képviselőtársam adott azon nézetének kifejezést, hogy a választói jog újabb szabályozásával kapcsolatosan feltétlenül szükség van a képviselői összeférhetetlenség újabb szabályozására. Az 1901 .évi XXIV. t.-c. 5. §-a pontokba szedve sorolja fel az összeférhetetlenségi eseteket, amely paragrafus magyarázatául szolgál a törvény 6. és 7. §-a is, külön intézkedik egyes esetekre a 8., 9. és 10. §. Legfontosabbnak e törvény 11. §-át tartom, amellyel szemben a legkönnyebb véteni, de ezt sajnos a legnehezebb bizonyítani. Ehhez hasonló fontossággal bir azonban a 12. és 13. §. is, valamint az ezek magyarázatául szolgáló 15. §. Az alaptörvény elgondolása és lényege ma is jó, csupán kiegészítésre és bizonyos irányú szigorításokra szorul. Magam is vallom, hogy a \álasztói jog szabályozását nyomon kell követnie a képviselői összeférhetetlenség új kodifikálásának. E tekintetben azonban a Ház előtt fekvő választójogi törvényjavaslattal szemben súlyos aggodalmaim vannak. Áz összeférhetetlenségi törvény ugyanis csak a nyilt összeférhetetlenségi esetről intézkedik, de nem képes megfogni a titkos összeférhetetlenség esetét. Márpedig, ha a választójogi törvény struk32