Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 5-6. szám - Hitlerizmus és a munkásság

az nem lehet keresztény és nemzeti, az nem lehet magyar a magyarok között. Az csak olyan, mondjuk, megtűrt, vagy legjobb esetben kisebbségi. Habár ez az utóbbi nem célirányos, mert akkor több jog illetné meg, mint így burkoltan, be nem vallottan kilökve, kitaszítva, ál-keresztényi etikával kezelve. A faji megkülönböztetést pedig szóba sem kerülhet nálunk, mert nemcsafk a szentistváni, de a katolicizmus alapelvei ellen mennénk, ami ebben az országban, ahol háromnegyedrészt számol a ka'oükusság ,egyik alapja a hitéletnek. Nehéz dolog ám ez, mert itt valahol fekszik egyik legnagyobb — legalább is folyton hangoztatott — problémánk megoldási tengelye. S most kell visszatérnünk a szélsőjobboldalhoz. Ami erőt és népszerűséget adhat ennek az irányzatnak, -3 z nem más, mint ami Hitlernek adott erőt és népszerűséget a Harmadik Birodalomban. Ez pedig elsősorban is az őszintesége. Mert nem lehet tagadni azt, ,hogy a németek vezére egyenes és őszinte vol': akkor, amikor elvetette magától a keresztényi pietást, elfordult a hitvalló protestáns jézusi emberszeretet hitelveitől és a nyers pogányság kíméletlenségét fogadta el politikájának alapjául a vér és a faj mítoszában. Nincs kímélet, nincs könyörület, nincs megbocsátás. Csak a faj és a vér. Az mel lékes, hogy kultúra vagy tudomány, az mind bliktri, mert erőt csakis a kímélet nélküli nyers erőszak ad. Ez az igazi katonai erény, mert hiszen nem jól festene, ha háborúban sokat beszélhetnénk pietásról, humanizmusról. Az igaz hit és az őszinteség mindig erőt ad, azt mindkét oldalra kell értenünk, ^tkár keresztényi, akár pogányságról van szó. Mert van ám őszinteség és így erő olyan politikai konstrukciókban is, amelyek egyelőre távolfekszenek tőlünk, mondjuk p|. Amerikában, Nagy-Britanniában és Franciaországban, ahol semmit sem veszít a keresztény erkölcs, noha a politikai zászlókra a nemzeti jelszó mellé nem nagyon aggatják, hanem olyan valami érthetetlen és megvetett d olgot, amire mi már nem is em'ékszünk, de úgy híviák, hogy demokrácia. Hát sajnos, ez már megbukott — nálunk — mi már húsz éve ezt temetjük és azok a fránya nyugatiak még most sem akarják elhinni. De hátha bejönnek ők is a mi utcánkba?... Gróf Széchenyi a — rendőrségen Hiszen nincs talán ebben semmi kivetni való, lehet, hogy mi vagyunk kissé szentimentálisak, vagy olyan nagy érzések ébredeznek bennünk, ha a legnagyobb magyar családi nevét olvassuk nyomtatásban, de mégis fáj, egy rendőri hírrel összekötve. Nem is olyan régen irtunk erről, összehasonlítva két mai politikus Széchenyi grófot és akkor is az volt a véleményünk, hogy valamikép védelem illetné meg ezt a családi nevet attól a fiatal grófi|5|, aki a szélsőséges politikába keveredett és most talán rendőri felügyelet alá kerülhet. Mégcsak leirni is szégyeljük: egy gróf Széchenyi rendőri felüg/elet alatt, Hát hol vagyunk, milyen időket élünk? Ha keresünk, kutatunk, a Széchenyiek történetében, nem találunk rá példát, mindvégig csak örökletes szépet olvashatunk e családi névvel összekötve, akár hadvezér volt, akár főpap, akár múzeumalapító, akár a »legnagyobb magyar«, sőt ha az új időkben keresünk, akkor is csak jót és szépet találunk, mintha őrizték, féltették volna mindazt, amit a nagy elődök erkölcsiekben e névvel reájuk hagyományoztak. Hiszen ha visszemlékezünk a nem is oly régen elhunyt Széchenyi Aladárra, aki erős ellenzéki ember volt és az egész ország felfigyelt felsőházi megnyilatkozásaira, mégsem került sohsem a rendőrségre. Vagy ha magunk elölt látjuk Széchenyi Bertalan grófot, a felsőház elnökét, aki nemcsak nesztora ennek a családnak, de külső és belső megjelenésében, cselekedeteiben, szavaiban igazi képviselője a nagy családi hagyományoknak, vagy a képviselő Széchenyi Györgyöt nézzük, aki legszebb értéke a magyar katolikus társadalomnak, akkor megokolt ez a feljajdulásunk. És felkérhetjük szépen, csendben azt a fiatal grófot, hogy legyen tekinteti'ci ezekre a nem kodifikált, de mégis kötelező törvényekre (mondjuk nem a család miatt, mert ebbe beleszólásunk nem lehet), de az egész nemzet történelmi tiszteletére és kérjen sürgősen névváltozatást a belügyminisztertől. Ehhez joga vari. mintahogy politikai meggyőződését, is jog? van követni és kinyilatkoztatni — természetesen a rendőrség által megszabott határokon belül — s ezenfelül mi sem találunk abban kivetni valót. Meg vagyunk győződve arról, ha ma beadna egy névváltoztatási kérvényt a belügyminiszterhez, mondjuk »Nyilassy« névre, akkor 24 órán belül megkapná az engedélyt, így, ahcg/ írtuk: »ssy«. Erre kérjük, tegye mag a mi kedvünkéit. Hitlerízmus és a munkásság Irta: Tobler János, országgyűlési képviselő. (Szerzinek itt közölt értekezése egy fejezete annak, ami a ^Korunk Sziva« népkönpvttra 24. számában jelent meg »A munkásság hilpzete a diktatórikus államokhan« címen.) De milyen a helyzlst a Harmadik Birodalombán, ahol ;i nemzeti »szociálista« munkáspárt a vörös járom alól akarta felszabadítani az »embert«, hogy utána az egyéniséget egy másszínű kollektivizmus igájába hajtsa? És bár látszólag a Harmadik Birodalmat a, szovjettől éles ellentét választja el, rendszerükben mégis gyakran találkoznak. A barna állam is' mindent "magának követel, így elsősorban a gazdasági élet irányítását a maga világnézeti elgondolása szerint óhajtja vezetni és e célból a kapitalista rendszer alapjál a független vállalkozó szabad kezdeményezését az állam mindenható kezdeményezési jogával pótolja. A »Der Deutsche Volkswirt írja: »A kapitalista gazdasági rendszert leváltotta a nemzeti szociálista, amely egészen más szellemi iránytól vezéreltetik és más belső törvényekre hallgat, mint amilyenek a kapitalista gazdaságot irányítják. A nemzeti szociálista állam át is vette a tőkepiac, a bank és hitel, az agrárgazdaság, a fogyasztás, a nyerstermelés, a ki- és behozatal, a bérek és a fizetések irányítását*. Mindezekből természetesen az következik, hogy ez az uj irány, amely korlátlanul vezet a saját maga által egyedül megállapított úton. cselekményeiért egyedül felel. Ez az uj irányzat mielőtt uralomra jutott, a munkásság »felszabadítását" hirdette. Mikor 30