Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 5-6. szám - Az Anschluss réme - Nemzeti és keresztény

Az Anschluss réme Tagadhatatlan, hogy a múlt hónap külpolitikai hősei Hitler és Schuschnigg voltak, mindkettő vezér és kancellár a maguk hazájában. Aki figye'mesen végignézte e két államférfinak a találkozása után felrajzott világsajtót és végigolvasta azt a sok zagyvaságot, amit ezekből kivehetett, akkor ugyanúgy nem tud semmit, mint eddig. Az tagadhatatlan, hogy e találkozó és az utána elhangzott két nagy beszéd nem nem mondott meg mindent, valamint ez vo!t az utolsó tíz évnek legjelentősebb és legügyesebb diplomáciai lépése. Mindkét államférfiú megegyezett abban — illetve miben? Ez az, amit ma még nem tudhatunk, amit nem mondtak el még a nagy közvé'eménynek és egyelőre nem fogják elmondani. Talán o-coknak van igazuk, akik ebben egy kis próbagaloppot látnak, olyan kikóstolást, hogy vájjon mikép is fogadná a világ, ha például megtörténne az Anschluss? Tény az, hogy ezen a megbeszélésen, amely nagyon hosszú és kiadós volt nemcsak Ausztria került szóba, hanem — és itt lehet valami elrejtve — a szudetanémetek sorsa is . Egyébként a bevallottakon kívül mindenki csak találgatásokra van utalva, a legvalószínűbb az! a feltevés, hogy a két vezér megál'apodoit egy bizonyos átmeneti időben, tegyük fel kb. 5 évben, amely idő alatt nem történik erősebb lépés Németország részéről, de viszont Ausztria is garantálja, hogy nem lesz ez id őalatt — restauráció. Azt hisszük, hogy a nemzeti szociálista miniszternek nincs is más dolga, mint erre vigyázni. Csodálatos, hogy milyen izgalmat váltolt ki ez a találkozó az egész világ közvéleményéből, sőt Eden lord bukása is ebből a forrásból fakadhatott és ezek után több remény van van az angol-olasz megegyezésre. Két tanulság vonható le amonban mindebből. Egyikre vonatkozólag alkalmazhatjuk pl. Molnár Ferenc »Ordög« című híres vígjátékából azt a bizonxcs elgurult arany történetét, amiért valaki gyilkolna, pedig nincs sok értéke addig, amíg megvan, Amíg Ausztria ide-oda kilincselt, ment erre, ment arra, nem hederítettek reá. Most, hogy felvillant az a lehetőség, is ,hogy megtörténik az »Anschluss«, most egyszerre olyan nagy* értéke lett ennek a kis országnak. Az u. n. Berlin—Róma tengelyre pedig áll az a korábbi versenyfutás, vagyis melyik tudja majd a legjobb eredményt Angliánál elérni. Eden lord, aki ezt tisztán látta és volt bizalmatlan, azért taktikázott folyton és nem reagált h békülési lehetőségekre. Hitler vezér és kancellár háromórás beszédéből crak egyetlen pont ragadott meg bennünket, mégpedig az, amikor arról szólt, hogy Németországot, ha már más nem, akkor megvédi a »vas és acél.« Hallottuk ezt már az Első Birodalom néhai nagy vejérének és vaskancellárának, Bismarcknak is az ajkáról, de más formában. Ö azt mondotta, hogy ha már nincsenek érvek, akkor dönt a »vas és vér.« S ez döntött valóban 1914-ben és 1918-ban, csak nem a mi javunkra, sajnos. Ez az egyetlen tanulság a mi számunkra mindezekből a külpolitikai nagy eseményekből. E mlékezzünk 1914.—1918. évekre! Nemzeti és keresztény Soha többször nem hangzott el a belpolitikai életben ez a két jelszó, mint az utóbbi pár évben. Most, hogy. az egyik szélsőjobboldali pártot feloszlatták, érdemes lesz kissé meditálni e két jelszó felett. Mondanunk sem kell, hogy tisztán akadémikus az, amit ezzel kapcsolatban kifejtünk, nincs semmi gyakorlati értéke, sem pedig mélyebb politikai célja, hiszen e hasábokon nem politizálhatunk, de nem is akarunk. Csak igyekszünk tőlünk telhetően hűen regisztrálni és néhány gondolatot leírni. Nincs is semmi baj ezzel a két politikai jelszóval, hiszen többször veszik jó honpolgáraink a szájukra egy nap, mint a miatyánkot, de azért valahol mégis baj van ezzel. Mert az, hogy keresztény, egész természetes, hiszen a keresztényi erkölcs és felfogás ma az alapja az igaz, tiszta életnek akár a családban, akár a társadalomban. A nemzetiről pedig nem is kell vitatkozni, mert aki nem jó magyar, az hazaáruló, annak itt helye köztünk ...ncs. Igen ám, de valahogyan mégis bajok vannak a gyakorlati értelmezésnél ezzel a két jelszóval. Mert például az a politikus, aki külföldtől, tehát más államtól, mégha azzal szívélyes viszonyban is állunk, pénzt fogad el és e pénzen itthon egy más rendszernek a jóságát h'rdeti, alkotmányellenesen, az nem lehet igazi jó magyar, még akkor sem, ha történetesen keresztény is egyben, mert egyáltalán pénzt elfogadni külföldtől politikai célra, az galádság, az hazaárulás, az nem keresztényi és nem nemzeti. Ugyanis ezt tették a kommunisták, amikor a guruló rubel következményeivel megismertettek bennünket. Lehet, hogy túlzás, amikor a guruló márkákról is beszéltek, tárgyi bizonyítékunk nincs, tehát nem is beszélünk róla. Csak megjegyezzük, hogy ez nem különbözik semmiben sem a rubeltől. Külföldtől csakis kölcsönt, vagy tőkét, árúban illik elfogadni. ' Most még csak azt kellene tisztázni, hojgy a keresztényi jelszó és célkitűzés miként értendő. Ugy véljük, hogy csakis etikai értelemben lehet bekapcsolni a napi politikába, mert felekezeti szempontból káros volna, mint általában vallási dolgokat távol kell tartani a profanizáló politikából. Igen ám, de akkor megint csak nem »stimmel« valami, tudvalévően e tekintetben olyan felfogás alakult ki a gyakorlatban, hogy keresztény politikába csak az az ál'ampolgár kapcsolódhatik bele, aki e felekezetek közül va'arr.elyikben keresztségét nyert. Ime tehát, elérkeztünk a részben születési, részben keresztlevéli kritériumokhoz, márpedig ez nagy veszélyt rejt magában éppen az igazi keresztényi, jézusi etika szempontjaiból. Ha így húznak keresztény politikusaink választóvoralat a nemzet honpolgárai között, akkor azon kívülrekednek például a zsidó hiteflekezethez tartozóak, akik közül talán mégis akadna olyan, akik nem vétettek a keresztényi etika ellen. Tehát disztingváljunk: keresztényi politikát hirdetnek nem vallási szempontból, de a gyakorlatban csak a felekezeti választóvonalat ismerik. Ez nagy veszélyt rejt magában, mert egyszer mégiscsak színt kell vallani és el kell ismerni, hogy már pedig az, aki nem nert keresztségét születése alkalmával — legalább száz éve — messzebbre nem nagyon kutatják egyéb praktikus okokból — 29