Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 3-4. szám - Sürgősen likvidálni kell a Mateosz-t!

kája adott ilyen lehetőségeket, mint amilyenekről fentebb megemlékeztünk. Nem ismerjük közelebbről Teleki János gróf tehetségét, szakértelmét, valószínűleg nem űzte sohasem a szállítmányozási üzletágat vezéri fellépte előtt, a közéletben rövid képviselőséggel is szerepelt, amikor is a közigazgatási bíróságnak más volt a véleménye mandátumáról, mint neki, vagy korteseinek. Mindenesetre objektíveknek kell lennünk vele szemben és le kell szögeznünk azt a tényt, hogy az általa életrehívott gyermek őt is fel akarja falni most már évek óta és ez ellen kell neki erős harcokat vívnia. Ez a küzdelem tehát: amikor felfelé illetékeseket kell meggyőzni állandóan arról, hogy milyen nagyszerű intézmény ez a MATEOSz és lefelé pedig tagjaival szemben kell állandóan harcolni, hogy azok ne csaljanak és őt ne kergessék el, nem lehet éppen kellemes helyzet, de mindez csak azt bizonyítja, hogy egészségtelen a konstrukció és az •egész elgondolás. És elérkezett az ideje annak, hogy erős kézzel most már illetékesek nyúljanak bele a kérdésbe és tüntessék el a magyar gazdasági életből ezt a szörnyszülöttet, mármint a MATEOSz-t, mint közérdekű intézményt. Pedig a szövetkezeti tagok igazán nem panaszkodhatnak, mert olyan előnyöket, olyan beneficiumokat sikerült a számukra kiharcolnia a vezetőségnek, amely páratlanul, de főleg érthetetlenül áll az utolsó évtized gazdaságtörténetében. Állíthatjuk, hogy nincs a magyar gazdasági éleinek még egy olyan foglalkozási ágazata, amelyik ennyi és ilyen támogatást kapna az államtól, mint a MATEOSz fuvarozó tagjai. Egész egyszerűen nemzeti ajándékról van szó, s ha ez például szakszerűen a törvény • hozás elé kerülne, akkor pártra való tekintet nélkül váltana ki felháborodást annak tagjainál. A MÁV érthetetlenül kénytelen olyan kedvezéseket nyújtani a MATEOSz-nak, ami felülmúl minden más állami támogatást, pláne ha azt vesszük tekintetbe, hogy itt a MÁV-nak, mint állami intézménynek most már száz éven keresztül súlyos invesztíciókkal elért természetes eredményeiről, járandóságáról van szó, nem beszélve a hivatásról. Fenn kell tartanunk azt a múltkori megállapításunkat, hogyha az autófuvarozás korlátlan természetes jogát újra visszakapná a MÁV, akkor még az a deficit is eltűnne számadásaiból, ami ma még a súlyos trianoni terhek miatt áll fenn. Számszerűleg nem tudjuk megállapítani, hogy mekkora az az összeg, amit ma a MATEOSz elvon az Államvasutaktól, de ez, eltekintve attól a készpénztámogatástól, amit szerződésileg még ezen felül is kap a MÁV-tól, elég jelentékeny. Ilyen például a visszáru-szállítás, vagy amikor kénytelen olyan járatokat egyes helyeken a MÁV fenntartani, ami deficittel jár és ezt kizárólag a MÁV viseli és így tovább az egész vonalon. Tagadjuk mindazt a sokat hangoztatott közérdeket, amelyet úgy szeretnek a MATEOSz vezetői felhozni védelmükre, ilyen többek között most legújabban a honvédelmi érdek — hiszen ha szakértőt kérdeznek meg, akkor mindjárt meg tudja állapítani, hogy a MATEOSz tagok 5 tonnás szerelvényei katonai szempontból számításba sem jöhetnek, amikor ott maximum a 3—3^ tonnás kocsikról lehet csak szó — és így tovább az egész vonalon csak blöff és más hasonló erőltetett indokok. Honvédelmi érdekről beszélni sem lehet, hiszen tudjuk jól, hogy ezzel kapcsolatban egész más a szokás és rendszer. Ugyanígy nem lehet beszélni arról az érvről sem, amelyik szereti hangoztatni, hogy minden eldugott kis tanyát bekapcsolnak a forgalomba, mert csak a főútvonalakon nyüzsögnek és okoznak egyrészt saját maguknak, másrészt pedig a MÁVnak állandóan versenyt, alákínálják a megállapított tarifákat. Maga az egész intézmény szervezetlen és szervezhetetlen, nincsenek üzletszabályzataik, nincs fegyelem, nincs társulati szellem és etika. Itt az ideje, hogy ez az egész ügy jól informálva kerüljön Bornemisza Géza miniszter úr elé, meg vagyunk győződve arról, hogy ő. lesz az első, aki azon lesz, hogy ez az áldatlan helyzet megszűnjön és kiküszöböltessék a magyar gazdasági életből. Ugyanígy erős a hitünk, hogy a MÁV és kitűnő vezetői meg fogják találni a módot arra, hogy ezt a kérdést a mai kornak megfelelően, a MÁV teljes, sértetlen jogainak épségbentartása mellett úgy szervezzék meg, hogy az ne szolgáltasson állandó és bő támadási felületet és azonfelül a magánérdekek is kellő kielégítést nyerhessenek. Mindezt abból az alkalomból hozzuk napirendre, hogy egyik képviselő most készíti elő errevonatkozó interpellációját és hozzánk fordult adatokért. . .. Tudjuk, hogy az európai ember sivár sétatéri keverék, amelyhez képest minden falusi eb díjnyertes fajpéldánynak érezheti magát, de a frázis, a varázsformula olyan valóságokat szül a világra, amelyek egyáltalában nincsenek. És mindez a testnek az egyistenné való elbizakodottan bűnös hypostasiálását jelenti s fölfuvalkodott, hiú szavak mögé rejti az elveszett lelki és szellemi egészség mocsaras szakadékát... (Franz WERFEL: „Élhetünk-e istenhit nélkül?" 1933.) ... Nem kicsinylem a külszövetségek fontosságát, sőt azt vélem, hogy kötelességeit mulasztaná a minisztérium, ha e tekintetben is mindent nem tenne, amit a nemzet biztosítása megkíván. Hivatalba lépésünk első percében mindjárt a ministerium az angol hatalommal érintkezésbe bocsájtkozott, felvilágosítván őt arról, hogy urunk, királyunkkal tökéletesen egy téren állunk; s felvilágosítottuk azon érdekekre nézve, melyek köztünk s közte, ha lefelé tekintünk a Dunán, közösek. És az angol hatalom részéről választ nyerénk, aminőt azon nemzet liberális gondolkozásától, s egyszersmind a maga érdekeit józanul felfogni tudó politikájától reménylheténk... (KOSSUTH Lajos beszéde a képviselőházban, 1848. július 11.) 23